Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-14 / 7. szám

2. Imádkozunk, azon szép imakönyvből, melyben az évnek minden napjaira vannak imádságok, a * Lelki harmat «-ból. 3. Imádság után oktatást tartok a vallástudománvból. Időnként megemlékezem az egyházpolitikáról is, a törvénvnyé vált polgári házasságról, polgári anyakönyvvezetésről, vegyes házasságból származó gyermekek vallásáról. 4. Tartok szép felolvasásokat is, melyek a lelket gyönyörködtetik s a melyek épületesek és tanulságosak lesznek. 5. Ismét imádkozunk. Az imádságokhoz és énekekhez egy-egy kis magyarázatot is csatolok, hogy a mi éneklésünk és imádságunk érzelmes és buzgó legyen. 6. Utoljára énekkel zárjuk be az estélyt és áldáskivánattal. Mindazokat, a kik gyönyörködnek a vallás dolgaiban, s a kikben megvan a vágy, az óhajtás a lelki eledelek élvezetére, szívesen látom az estélyeken«. És Istené legyen a dicsőség! az estélyek látogatottak. S ha kérdezem: örömest hallgatják-e? általános a felelet: igenis örömest hallgatjuk, elhallgatnánk 10 óráig is, kérjük még ne hagyja abba! Minap az egyházmegyei jegyzőkönyvből az esperesi jelentést olvastam fel és magyaráztam, élénk figyelem és érdeklődés mellett. Máskor az egyházszervezetről tartottam magyarázatot, hasonlókép figyelmes hallgatók előtt. Megígértem, hogy a Jones Mari igaz történetét is felolvasom, mely a bibliaszeretet lángját gyújtja meg a szivekben. Az egyházi lapokból is tartok érdekes felolvasásokat. Sőt még az okos gazdálkodásról is többszörösen megemlékezem. Egy szóval arra törekszem, hogy az estélyeket tanulságossá és élvezetessé tegyem. Alkalmatlan rossz időben nem harangoztatok. De egy kis sár, szél, hideg, síkosság, sötétség nem tartóztat vissza sem engem az estélyek tartásától, sem a híveket a megjelenéstől. Így töltjük az estélyeket egész családiasan 1—2 óráig, mely idő oly hamar elrepül, s utánna úgy érezzük magunkat, mintha drága ételekkel és italokkal lakott volna jól a mi lelkünk! * így ejtettem módját annak is, hogy megkedveljék a »Prot. árvaházi naptár «-t, a »Koszorú «-t, a »Kis Tükör«-t. stb. és azokat most kapva-kapják tőlem. Mellesleg felemlítem, hogy tavaszszal és nyáron, a mikor a könyörgés korán tartatik, az iskolás gyermekek iskolába hívása végett, reggel 8, délután 2 órakor, meghúzatjuk a kis harangot, melynek hangjára, a libákat őrző, mezőn szélyedező s a háznál levő gyermekek sietnek az iskolába. Ennél szebb harangszó nincs. A kiharangozást, a korábban érkező gyermekek örömest teszik. Balaton-Henye. Raksányi Károly, ev. ref. lelkész. * A vallásos összejövetelek e praktikus módját melegen ajánlhatjuk lelkésztársaink pártoló figyelmébe ! Szerb. BELFÖLD. Nyilt levél Czinke István erdőrényi ref. lelkész úrhoz. E lap folyó évi 4-ik számában >A bibliamagyarázatról* közölt vezércikkében a személyemmel is foglalkozó soraival engem kartárs úr valóban meglepett, s a míg nekem egyfelől az egykori kedves munkám iránt nyilvánított igen becses elismerésével édes örömet okozott, másfelől egy >nagy s vétkes hallgatás «-sal is hajlandó vádolni, azzal tudiillik, hogy az 1882-ben tőlem megjelent »Bibliamagyarázatok «-at miért nem folytatom. Szemrehányását a lelkiismeretem, vagy ha úgy gondolja, a hivatásérzetem íme most a magáévá teszi és ha netalán többen és mások is volnának a kartárs úréhoz hasonló véleményben: méltó, vagy nem olyan vádjára megpróbálok felelni a következőkben. A »Bibliamagyarázatok«-at már 12 év óta nem azért nem folytattam, mintha a munkához kedvem szakadt volna, sőt az lenne nekem még ezután is a legboldogabb időm, ha az e félékből minél többet termelhetnék. Nem is azért szünetelek, mintha magamban az arra való képesség fogyását érezném, hiszen az életkornak még a javában vagyok, s a > Protestáns Pap* folyóirat olvasói megtudják azt ítélni, hogy az ott néha-néha megjelenő prédikációim mennyiben mutatnak ily visszaesésre. Az ok tehát másban van, még pedig kedvezőtlen körülményeimben. Ha nem leszek unalmas, íme kész vagyok beszámolni ezekkel. A »Bibliamagyará/atok« megjelenése után 1883-ban munkásságom jutalmául (!) a tolnamegyei Némedi egyház vezetésére állíttattam, hol 450 frt értékű konvención pap is voltam, s a 40—50 tankötelesből álló elemi iskolát is vezetnem kellett. Már a ki ismeri az idézett című munkámat. annak látnia kell mindjárt az előszóból, valamint az egyes magyarázatok után vett apró jegyzetekből is, hogy mily drága könyvkészlet teszi lehetővé az ahhoz való tárgyaknak alapos tanulmányozását, egyszersmind ugyancsak az előszóból azt is látnia kell, hogy az ahhoz használt könyvek nem a sajátjaim voltak. No már pedig Némediben legelőször is ily könyveket kellett volna a munkához beszereznem, de a mire mint családos ember a 450 frtos konvencióból már csak e miatt sem gondoltam. De meg ott volt az iskolavezetés, a papi teendőket s az egyháznak egyéb reám nehezedő ügyeit nem is számítva, holott pedig az oly munkához csendes, nyugalmas élet kell, hogy a figyelem a tárgyat mintegy körülrajozhassa és azon háborítatlanul, szeretettel mulathasson. Röviden szólva, Némediben a magyarázatokat öt évi ottlétem alatt nem folytathattam. Majd 1888. tavaszán Szász Károly püspök úr által saját kérésemre a tolnamegyei Miszlára rendeltettem helyettes lelkésznek, a hol kezdetben jó reményem is volt a rendes lelkészszé választatásra. Az iskolavezetéstől való megszabadulás, az egyháznak jórendű állapota, a földmíves népélet egyszerűsége, a fixum konvenció nyugalmassága s tisztességes elegendősége már-már hinnem engedték, hogy no ez lesz az a hely, a hol magamat egykori elememnek adhatom, még az Isten is így akarja. De nem így akarta ám! A választáskor — hogy és hogy nem: nem kutatom — kisebbségben maradtam és nekem július közepétől a következő 1889. évi májusig ott kellett maradnom feleségemmel, két kis gyermekemmel, havi 30 frt adminisztrátori díjon, s kilenc hónapig kellett hirdetnem