Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-14 / 7. szám

világos és határozott legyen, mint p. o. mindjárt az 1. beszéd I. részében és ne elégedjék meg a Krisztusra való általános utalással, a mint azt némelykor teszi. Az érzelmek tisztítására s nemesítésére s az ez úton való építésre szinte nagy buzgósággal törekesznek e beszédek. Különösen nagy erőt s kíméletlen szigorúságot tanúsít szerző a gyomnak irtásában, a mivel nincs mindig arányban a virágok plántálása. Általában nekem úgy tetszik, mintha szerző, ha nem is nagyobb kedvvel, de nagyobb virtuozitással festené a komor, sötét, mint a derült képeket. A negatív irány többször túlnyomóvá lesz a positiv felett. P. o. a vízkereszt után II. vasárnapra szóló beszédnek már dispositiója is nekem jobban tetszenék igenlő mondatok alakjában. Intései s buzdításai mindenütt hathatósak, de szinte leghathatósabbak ott. hol Jézus példájával egyenesen indít a tiszta keresztyén élet gyakorlására. Mindezek alapján szerény nézetem szerint e beszédek méltán mondhatók épületeseknek és evangéliumszerűeknek s mindenesetre kiváló erényük, hogy az épületesség az evangéliumszerűségben gyökerezik. A biblikus vonás egyébként még azokban a számos bibliai idézetekben is szemlélhető, melyeket a beszédekbe beszőve találunk, főleg mivel az idézetek valóban illők és természetesek. Az idézetek illő és természetes volta egyúttal — azt hiszem — az írásmagyarázat helyességének jeleként és bizonyságaként is vehető, a mi pedig az egyházi beszédben szinte fontos és lényeges. Az írásmagyarázatban csak azt találom némileg visszatetszőnek, hogy különösen az alapigék magyarázatában az alkalmazás érdekében — néha túlságosan tág tért nyit a typikus — sőt helyenként az alegonai írásmagyarázatnak. E helyütt vethetném talán fel az egyházias jellemvonás kérdését is. Azt hiszem azonban, hogy protestáns egyházi beszédekben a bibliai jellemvonás, feltéve, hogy az helyes írásmagyarázat eredménye, magában foglalja az egyházias jellemvonást is, ha ez a symbolikus könyvekhez való határozott irányban nem jut is külön kifejezésre; az egyházias jellemvonásnak egyik szép jeleként vehető egyébként e beszédekben az énekes könyvnek kiterjedt használata. Hiszen a gyülekezet s az egyház énekeskönyve szinte symbolikus könyvszámba vehető. Végül még a beszédek szónoki szerkezetére s a nyelvezetre akarom szerény észrevételemet megtenni. Előszavában maga szerző mondja, hogy a külön bevezetést, a magyar gyülekezetben uralkodó szokáshoz ragaszkodva, tartotta meg. Megvallom, hogy ez a szerkezet nekem is jobban tetszik, ámbár újabban a szöveg olvasásával való kezdetet ajánlják. Természetes azonban, hogy a külön bevezetésnek a szónoki szerkezet egységét nem szabad zavarnia, a mi csak úgy érhető el, ha a bevezetés általában rövid, s a beszéd thémájára való rávezetés által előkészítő, figyelemkeltő. Nekem úgy tetszik, hogy a szerző a bevezetés e jelleméhez nem ragaszkodik tudatos következetességgel. Bevezetései rendesen hosszúra nyúlnak s pedig leginkább a beléjük szőtt — s beléjük nem tartozó — thémaszerü fejtegetések miatt s legtöbbször a bevezetések hosszúsága okozza a beszédek hosszúságát. Néha a bevezetés nem is megfelelő, úgy hogy a szöveg olvasása után új bevezetésre van szükség, a mi a szerkezet egységét tetemesen zavarja. P. o. a Vízkereszt után III. vasárnapra szóló beszéd bevezetése alapján, — mikor olvastam — a IV. vasárnapra szóló perikopára gondoltam. S a szöveg olvasása után valóban új bevezetést találunk azon mondat alapján, hogy boldogok a lelki szegények. Szónoki szerkezet tekintetében igen fontos az egyházi beszédben a thema kifejezése a részekkel együtt, a dispositio. E beszédek dispositiói általában szépek és jók. Nagyon tág körűnek találom a Vízkereszt után III. vasárnapra szóló beszéd dispositióját, melyben mindegyik rész az alrészekkel külön beszéd themájául szolgálhatna. A Vízkereszt után IV. vasárnapra szóló beszéd részei ellen az a kifogásom, hogy az egyes részek külön nem, csak a három rész együtt képez teljes mondatot s így teljes gondolatot is, a mit még a szép verses alak kedvéért sem engedhetünk meg. A beszédek nyelve a mily biblikus, ép oly magyaros, erőteljes és költői. Itt-ott — különösen a terjengőség miatt — talán nem elég méltóságos. A szép suspiriumok szép jelei szerző vallásos kedélyének s költői hivatottságának. Mindent összevéve, szerény véleményem az, hogy szerző a beszédek kiadásával elismerésre méltó és dicséretes vállalkozásba fogott, mely igen megérdemli, hogy a szerző által óhajtott minél teljesebb pártolásban részesüljön.* E beszédeket élvezettel s lelki haszonnal olvashatja mindenki s az egész mű, ha megjelenhet, méltán kér helyet magyar prot. egyházi irodalmunkban. Sopron, 1895. jan. 30. Bancső Antal, theol. tanár. BELMISSZIÓ. Hogyan csináljuk Balaton-Henyében a vallásos estélyeket? Mielőtt e kérdésre felelnék, előre bocsátom, hogy én falusi öreg pap vagyok, egy kis 300 lelket számláló gyülekezetben. Hallgatóim, régi kis nemesek maradékai; községünk neve is a régibb anyakönyvekben így fordúl elő : »Balaton Nemes Henye*. S valamint általában egész balatonmelléki híveinknek, úgy a mi egyházközségünknek is, nem valami erős oldala a vallásos buzgóság, egvháziasság s a belső embereknek tisztelete." S épen azért, hogy e tekintetben valamit segítsek, hogy a vallás iránti közönyösség jegét törögessem, már az 1893-ik év őszén elkezdtem vallásos estélyeket tartani, mely abból állott, hogy énekeltünk, tartottam felolvasásokat a »Koszorú«-ból és »Protestáns Naptáriakból, melyeket még káplánkoromtól fogva összegyűjtögettem. S minthogy szívesen hallgattak, elhatároztam, hogy az idén is folytatom elkezdett munkámat, melyre nézve a szószékből a következő jelentést tettem az idei tél kezdetén: »Ha az Úr akarandja és élünk, a hosszú téli estéken a vallásos élet fejlesztése és ápolása végett, vallásos estélyeket tartok az iskolában, a tavalyi mód szerint — egy kissé kibővítve. Az összejövetelekre, a rendes estéli harangszó után. a kis haranggal adatik jel Az estélyeket: 1. Énekszóval kezdjük. Azután * A szerző kérve-kéri mindazokat, a kik műve I. füzetét megkapták, de elő nem fizettek, szíveskedjenek ezen I. füzetet vagy hozzá, vagy Hornyánszky úrhoz címezve, visszaküldeni; mert*á künrekedt példányok reá nézve több, mint 300 frt értéket képviselnek s a későbbi füzeteket sem értékesítheti, ha az első füzet megfelelő számú példányai hiányoznak. B. A. U