Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1895 (38. évfolyam, 1-52. szám)

1895-02-14 / 7. szám

A Wohlfahrt és Liszko után kidolgozott újszövetségi kommentáron kívül, nincs egyéb a magyar prot. egyházi irodalomban és hányadik thékában van meg csak ez is ? De hol van az ó-szövetség ? Bizony mondom, még az anyagi szegénységnél is szomorúbb ez a szegénységünk! Pedig a nazarénusok és az úgynevezett baptisták is szorongatnak bennünket, annyira, hogy veszve vagyunk, ha védekezni nem tudunk. Nem oly nagyon régen volt, mikor az egyik hallgatóm azon kérdéssel jött hozzám: »igaz-e, kérem, hogy az Istennek felesége van?« A másik pedig, hogy mint kell érteni Ézsaiás e szavait: »Nem lészen többé ott kicsiny gyermek idővel, sem vén ember, ki az ő idejét ki nem töltötte volna, mert a gyermek száz esztendős korában hal meg, a bűnös pedig ha száz esztendős is, megátkoztatik«. A mely lelkész kezében nincsenek kommentárok, vagy legalább valamiféle »úttörő« munka, mondja meg Czinke úr, mit felelne 8,Z RZ ilyen kérdésekre? Pedig hát nagyon ki vagyunk téve nemcsak az ily kérdéseknek, (Hála Istennek! Bárcsak minden lelkész ki lenne téve! Szerk.). de az ostromoknak, sőt még a ravasz próbáknak is. Ismételve mondom tehát, hogy nem csak alaposan megvilágított szövegen nyugvó gyakorlati bibliamagyarázatokra: de határozottan tudós exegesisre is nagy szüksége van minden lelkésznek. (Bizony van. Szerk.) És mily különös, hogy Czinke úr Korent és Bocsort támadja meg, vagyis egy nagyon is alapos, egy igazán theologus és egy »kisebb vizeken evező< munkatársamat. Korén az igaz, hogy apróz; de ropognak soraiban a theologiai gondolatok s gyakorlati szellem hatja át mindenütt ezeket az aprózásokat. Oly mesteri fordulatai és kifejezései vannak, hogy sokszor egy-egy pontja egy egész prédikáció. Mily megbecsülhetetlen az ilyen munka, midőn thémát keresünk és meditálunk! A mi pedig Bocsort illeti: ő, mondom, csak »kis vizeken járt; mert ilyeneket kivánt akkori gyülekezetének szükséglete. S hogy én — akkor még a kezdet nehezségeivel is küzdve — felvettem ezeket a tagadhatatlanul nagyon egyszerű magyarázatokat, annak oka nem más, minthogy abban az időben ilyen elmélkedésszerű egyszerűbb munkálatot is többen kértek tőlem. Én tehát nem tartom indokoltnak, a Bocsor személye ellen elkövetett kíméletlenséget, már csak azért sem, mert ő már 25 évvel ezelőtt is gondot fordított arra az ágára az igehirdetésnek. a mely abban az időben még a legtöbb gyülekezetben ismeretlen volt. Vajha minél többen írtak volna csak ilyeneket is, ba nem is a mi füzeteink, de saját gyülekezeteik épületére! A mi pedig az én csekély törekvésem iránt kifejezett elismerését illeti Czinke úrnak, erre is meg kell jegyeznem, hogy ezt, az én buzgó munkatársaim rovására, annyival is inkább el nem fogadhatom, mert ha őszinte törekvésem számba mehet, ezért egyébként is, csak a jó Istené lehet a dicsőség. Hanem aztán még sokkal inkább azért, hogy ezek a részben ismeretlenül is kicsinyelt ügybarátok, a kik az eke szarvától soha sem tekintgettek hátrafelé, nemcsak dolgoztak : de beküldött munkálataik folytán, a kezeim között forgó sok jeles kommentár mellett is, tanítómestereimmé lettek magamnak is sok tekintetben. Soha sem hittem volna, míg a tapasztalás erre meg nem tanított, hogy egy szerkesztő mi sok mindent nem köszönhet munkatársainak! De summázzuk már a végeredményt, vagyis lássuk még röviden Czinke úrnak javaslatát is. Az első pontra nézve már elmondtam nézetemet, midőn hangsúlyoztam a mi úttörő vállalatunk jelentőségét, mely mint kiáltó szó a pusztában, a tudós exegesishez, vagyis ahhoz az áldáshoz vezet, a mit méltán oly epedve várnak mindazok, kik a körültekintő bölcsesség teljes komolyságával gondolkoznak. Nem írhatunk tehát jövőre sem a kathedráknak, a nagytiszteletűséged javaslata szerint, miután egyébként is azon hitben élünk, hogy — a heverés szolgálata létjogot nem biztosíthat soha. A második pontra nézve, habár a »Vegyesek« rovata alatt tért nyitottunk, főként az alkalmi és cyclusos szemelvényeknek, mégis határozottan Gerokkal tartok, és ha a bibliamagyarázás célja a teljes szentírás ismertetése, akkor a válogatást, a kiszakgatást, az élő egész rovására eső tévedésnek tartom, kivéve azon csak kivételesen előforduló alkalmat (p. o. nyári időszakra eső bűnbánati hét stb.), mikor épen a szemelvényeknek van különösebb jelentősége. Mert ha általánossá tennők — Czinke úr óhajtása szerint — a csak kivételesen jogos szövegválogatást, mi különbség volna akkor a prédikáció és a bibliamagyarázat között, mely utóbbinak határozottan az a feladata, hogy az összefüggés szerint való teljes értelemben éljék belé magukat hallgatóink. Míg a prédikációban — mondja szépen Gerok — csak mintegy az ablakon keresztül pillantunk ki, a szentírás zöld virányaira és kedves üdvösvényeire, addig a bibliamagyarázatokban, nemcsak pillantást vetünk, de ott járunk valósággal a drága ligetekben és údvösvényeken kezdetüktől fogva a végokig. Es míg a vasárnapi evangéliomokban és epistolákban, csak néhány aranyalma — természetesen hogy ezüst tálcákon ! — hozatik elénk: addig itt magunk keressük meg és szedegetjük, nagy bőséggel és lankadatlan érdeklődéssel, az Isten igéjének élőfájáról ezeket a drága gyümölcsöket. A harmadik pontra pedig az a megjegyzésem, hogy nem szeszély volt az alapja annak, hogy a folyóiratot kibővítsem, hanem a több irányból kiáltott szükség parancsszava. Azért tehát épen most, mikor — ha Isten életünknek kedvez ! — az újszövetségi könyvek magyarázatát pár év alatt már be fogjuk végezni, nagyon tévesztett dolog volna tőlem meghajolni az ily tanács előtt. Most pedig azon forró óhajtással zárom be soraimat s veszek búcsút Czinke István úrtól, hogy a kegyelem Istene erősítse meg bennünk az önbírálat komolyságát és a körültekintő bölcsesség erejét, hogy a túlbuzgóság soha se tegye a mi tollúnkat indokolatlan sérelmek eszközévé! Garzó Gyula. ISKOLAÜGY. Középiskoláink az 1893/94. iskolai évben. A miniszter XXIII. jelentése alapján, t A tanulók 19"8%~a

egészen, vagy félig tandíjmentes volt. Az ág. ev. ikolákban csak 13°/0

. az ev. ref. iskolákban 16*2%, míg az unitárius iskolákban 21 "4% volt egészen vagy részben tandíjmentes. A tandíj igen különféle. Az államnál legújabban szabályozták. Protestáns iskoláinknál általában kicsiny a tandíj, de újabban több helyen emelték, hogy az iskola a fokozódó kívánalmaknak megfelelni képes legyen. Néhány példa a feltűnően alacsony tandíjakra: Felső-Lövőn a helybeliek tandíja 5 frt, Brassóban az ev. főgimnáziumban helybeli ev. 6 frtot, Békésben helybeli keresztyének 4 frt, Halas helybeli ref. 1 frt 58 kr., Karcag helybeli ref. 2 frt, Kolozsvár unitárius tanulók 1 frt 50 kr., Székely-Keresztúron az unitáriusok 2 frtot, fizetnek.