Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-21 / 25. szám

zanak, még pedig ne csak a külsőkre, hanem magukra és a maguk között levő scissiókra, pártütésekre és abból senkinek se kedvezzenek. Bornemisszát illetőleg is — mindenről tudósítania kellett a fejedelmet; a ki különben a Bornemisszának szóló levelet is csatolta az Alvinczihez írotthoz, megolvasás végett.1

Bornemissza azonban — úgy látszik — igazolta magát a fejedelem előtt. Ugyanez év (1829) junius 18—22-én Nagyváradon találjuk Álvinczit, hol a két Tisza-vidék reform, papsága generális synodust tartott. Mintegy 300-an gyűltek itt össze s egyik tudósítás szerint 2

Alvinczi Péter elnökölt volna. E zsinatot Margitai Péter tiszántúli ref. püspök és huszti lelkész hívta össze 1629. máj. 16. kelt körlevelével, a melyben a megvitatandó dogmatikai tételt is kitűzi. E zsinat 35 lelkipásztort avatott fel a prédikátori hivatalra, aztán vitázott azon tétel felett, hogy a Pál és János apostolok által jövendölt antikrisztus nem más, mint a római pápa. Érdekesek a zsinat végzései közül a következők: »A lelkésznek ha subája van;

de bibliája nincs, ezt kell venni amannak árán, ha se bibliája, se subája, hivatalától meg kell fosztani.« »Az iskola-rektorok (érti a nagyobb iskolák tanárait) szorgalmatosan tanítsanak és pedig a régi szokás szerint délelőtt a logikát, azután valamely szónokot magyarázzanak, 9 órakor examináljanak; ebéd után először valamely poéta magyaráztassék. A ki másként tesz, hivatalától megfosztatik. A jelesebb iskolákban a kitűnőbb görög írók is, mint p. Homer, Demosthenes, Plutarch, Isocrates, Pythagoras köz-órán magyaráztassanak. Az esperes a tanulókat is szorgalmatosan megvizsgálja.« »Pázmány rágalmazó, dühös és veszedelmes művének, a Kalauznak megcáfolása a váradi papokra bizatik; ezek nevezetesen a kilenc első könyvet cáfolják meg; a többieket a függelékkel együtt a tiszántúli (a mai elnevezés szerint tiszamelléki) lelkészek rostálják meg.« Végül megállapították a zsinattartás módozatát is, nevezetesen: 1. A superintendens hálaimát mond és könyörög az egyház és a haza békességeért. magában a kathedrában. 2. Előadja a gyűlés tárgyait. 3. Számbaveszi a lelkészjelölteket és jellemökre s tudományukra nézve megvizsgálja. 4. A vizsgálat nyilvánosan tartatik. 5. A vizsgálat eredménye a lelkész-jelöltek jelenlétében a gyűlés által kimondatik. 6. A jelöltekhez rövid szózatot intéznek. 7. Hárman- vagy négyenként az esküt leteszik. 8. A kéznek főre tételét csak a hivatalukban megerősített esperesek végzik. 9. Előzőleg a »Jövel Szentlélek-Istent* éneklik. 10. Mindezek elvégeztetvén, a szent munkát a niceai symbolummal zárják be. Ugyanekkor a lelkészi esküformát is megállapították, valamint a kézfeltétel alkalmával mondandó szózatot is. Végül a lelkészi oklevél díját 2—8 frtra szabták.3 Alvinczi fejedelmi ura és barátja nagy terveit dugába döntötte a fejedelem betegsége. 1629. nyarán már maga is kezdte érezni, hogy tervei vele együtt sírba szállanak. Legalább egyet akart megmenteni alkotásaiból: biztosítani a hét vármegyének Erdély alatt maradását s ez által a magyar nemzetet és a protestantismust. E végből megbízza Bornemissza Jánost — kassai generálisát — s Alvinczi Pétert, hogy Rákóczy Györgygyei értekezzenek. Intvén 1 Eredetije Orsz. levéltár, új limbus. Közli Szilágyi S. »Bethlen G. polit. levelei* közt. 1879. 461-463. lap. 3 Orsz. levéltár. Közölve >Tört, tár* 1887. foly. 42-43. lap. 3 A tiszántúli ev. reform, egyházkerület legrégibb jegyzőkönyve (1567—1765.) 5—53. lap. Lásd »Adalékok a tiszántúli ref. egyházkerület történetéhez.« Kiadta Tóth Sámuel. 23.-27. lap. Rákóczvt (1629. aug. 17. Somboron kelt levélben), hogy »megnevezett hivei beszédeinek mindenben teljes hitelt adjon és vélek diskuráljon, minden hasznos dolgokról, valamelvek Isten szent nevének dicséretére hazánknak, édes nemzetünknek jövendő békességes megmaradására, a közönséges jónak promoveálására szolgálnak«.x A követség sikertelen alkudozott Rákóczyval. Ez »rosz és káros dolognak« tartotta, > hogy magát Erdélyhez kösse*, a mint a fejedelem levelére reájegyzé.2

Szept. 24-én pedig azon parancsát kapta (szept. 20-ki kelettel Váradról) Alvinczi a fejedelemnek, hogy október 4-kén Nagy-Váradon okvetlen megjelenjék.3 Alvinczi meg is jelent. De már minden késő volt. .. Ez volt az utolsó és eredménytelen találkozás ... A fejedelem októb 19-én nagyon rosszul lett s Váradról haza sietett — meghalni. Nov. 15-én — miután biztos kézzel e két sort papírra vetette: »Ha Isten velünk, ki ellennünk? Senki nincsen, bizonyára nincsen* — meghalt. Épen 11 óra volt délelőtt, midőn megszűnt, élni »a nagy fejedelem, kihez hasonló Mátyás királytól fogva nem hallatott«.4 November 1-én Váradon,, a várban aláírott végrendeletében megemlékszik még egyszer Alvincziról, hagyván neki 100 aranyat és egy aranyos (ezüst) kupát s midőn róla emlékszik, első helyen említi az egyházi szolgák között.5 Alvinczi politikai missiója fejedelmi ura és barátja halálával ugy látszik megszűnt. Utolsó ténykedése talán az volt, midőn a brandenburgi követeket, kik Kassára érve őt 1630. márc. 10-én fölkeresték, tudósította az erdélyi állapotokról, megmutatván nekik Geleji Katona István udvari pap levelét, mely körülményesen tudósítá őt a fejedelemasszonyról és cselszövényeiről.6 (Folyt, köv.) - H. Kiss Kálmán. nekrolog. Korbai Károly. 1828—1894. Halála hírét már említettük a mult számban. A szűkszavú gyászjelentés, melyet először kaptunk, csak annyit mondott róla: Korbai Károly ügyvéd, megyebizottsági tag, 1848-as honvédhadnagy, az alsó-baranya-bácsi egyházmegye tanácsbirája folyó évi junius 4-én élete 66-ik évé ben hosszas szenvedés után elhunyt. Azóta megkaptuk a másik gyászjelentést is, melyet az alsóbaranva-bácsi egyházmegye adott ki. Ebben azt olvassuk: »Az alsó-baranya-bácsi reformált egyházmegye mély 1 2

Orsz. levéltár, uj limbus. Innen közié Szilágyi S. »Bethlen Gábor pol. levelei* közt 1879. 466-467. lap. 3 Gyulafehérvári káptalan. Közli Szilágyi Sándor a »Sárospataki füzetek* 1860. foly. 552. lapján. 4 Szilágyi S. »Bethlen G. életrajza.* 26. lap. 5 »Bethlen Gábor fejedelem végrendelete«, kiadta Koncz József Maros-Vásárhelyt 1878. 70. lap. Bethlen Gábor fejedelem végrendelete >két részből áll: az első status maximáit, az |u

tóbbi hagyományozásait foglalja magában; amazt a józan gyakorlati felfogás, államférfiúi bölcsesség, fenkölt gondolkodásmód,! tiszta humanitás és mély vallásosság, ezt a hagyomány tömérdeksége teszik nevezetessé.c (Szilágyi S. Budapesti Szemle, Uj foly. VII. köt.) 0 Történelmi tár 1881. foly. 134. lap.