Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-03-01 / 9. szám
Hasonlóan a német egyetemeken tanult theológiát, filozófiát és filológiát, s a közvetítő theológia híve. Volt idő, a midőn e sorok írójával több athenei görög theologus tanult s halle-wittenbergi egyetemen, s a jelenben is — mint e tudósítás bizonyítja — igen élénk az érintkezés az athenei egyetem s a német prot. egyetemek között. Rövid idővel azelőtt Chalkis érsekévé Depastas Jenő archimandrita neveztetett ki. Orosz- és Németországban tanult s több éven át egy athenei gimnáziumban tanárkodott. Szabadelvű pap volt, a miért is a szent zsinat püspökké való szenteltetése előtt annak nyilvános megfogadására kötelezte, hogy soha sem volt tagja valamely — görög földön nagyon terjedő — szabadkőmüvesi egyesületnek. A hierarchiai párt mindenütt egy és ugyanaz! — jegyzi meg a tudósító. — Végül Jeruzsálemben az egész keleti egyház nagy örömére újból megnyitották a szükséges anyagi eszközök hiányában évekkel azelőtt beszüntetett theológiai iskolát, mely a palesztinai, syriai és egyptomi magasabb görög klérus kiképeztetésére van hivatva. Gerasimus patriarcha — jegyzi meg a tudósító — minden tekintetben dicséretet érdemel, mivel az iskola életbeléptetése az ő fáradozásainak köszönhető. Igv terjed az evangélium Görögországban s a török birodalom keleti tartományaiban! A német jezsuita kérdésben az »Evang. Bund« elnöksége is fölemelte hatalmas szavát. A német protestánsokhoz intézett szózatából kiemeljük a következőket: Itt vannak újból a jezsuiták, e senkit nem bántó ártatlan bárányok, mint a béke s a vallásosság őrei s a sociális bajok fölkent harcosai. Pedig a történet azt mutatja, hogy mindenütt — a keresztyénség nyugatán épp úgy, mint Keletázsia távoli birodalmaiban — a hol szabadon gazdálkodhattak, az államok fel forgatása, vérengző polgárháború és vallásos-erkölcsi corrumpálás követte nyomaikat, s hogy különösen Németországnak évszázadokra volt szüksége, míg a jezsuiták által aláásott kultura romjaiból újból fölépült. Esztelenségnek tűnik föl a historikus előtt a jezsuiták visszahívása. Egy rend, mely az eretnekség kiirtását irta föl zászlajára, lehet-e a német felekezeti béke harcosa? Lehet-e szó nála hazafiságról, mely votumaival elszakítja a családi és hazaszeret kötelékeit? Egy társaság, mely elismeri a pápa ama jogát, hogy az alattvalókat feloldhatja a hűség esküje alól, sőt bizonyos körülmények között a királygyilkosságot is a népjoghoz számítja, lehet-e a trón és oltár védője? Papjai, tanítói és nevelői, kik a valódi vallásosság és erkölcsiség alapját, a lelkiismeret önfelelősségi jellegét alássák s a cadaver-engedelmességet hirdetik, ím ezek volnának az atheismus és sociáldemokratia elleni küzdelemnek fölkent bajnokai? Az egész ker. nyugatnak szomorú tapasztalatokon alapuló undora követelte a mult században a jezsuita rend feloszlatását. Épp e napokban bizonyította egyik kilépett előkelő tagja, (Hoensbroech) hogy a szabad erkölcsi személyiség megsemmisítése alapelve a jesuitizmusnak. A 19. század jezsuitáinak irataiból ugyanazokat az államveszélyes theóriákat olvasta ki, mint a 17. század termékeiből, s lehetetlennek tartjuk, hogy fejedelmeink megnyitnák Németország kapuit ez ősi gonosz ellenségünknek. Végül a jezsuiták tervezett visszahívásával szemben kiadja a szózat a jelszót: Le a jezsuitákkal! Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. RÉGISÉGEK. Alvinczi Péter, a kassai magyar pap. (Folytatás.) VII. 1622-1625. I. A fejedelemasszony — Károlyi Zsuzsánna — halála. Alvinczi temetési beszéde 1622. juli 1. A három éves harc alatt, Bethlen Gábor neje, Károlyi Zsuzsánna fejedelemasszony — némi megszakításokkal — Kassán tartá udvarát, hol Alvinczi Péter, mint meghitt tanácsadó és udvari pap is szolgálta. A fejedelemasszony sokat betegeskedett; azonban midőn 1622. ápril. 8-kán Kassáról elindult, hogy fejedelmi férjét Gvula-Fehérvárra kisérje, tűrhető egészségben volt; de már Bánffy-Hunvadon beteg lett. Máj. 5-kén Kolozsvárra ért s ugyanott május 13-kán éjféli 2 órakor szerető férje karjai közt jobb létre szenderült. A fejedelemasszonyt mindenki sajnálta s legkivált maga a szerető férj, kit nem érdekházasság, hanem valódi vonzalom csatolt nejéhez. 1 A fejedelem nagy veszteségéhez méltó gyász pompával rendeztette temetését s a gyász országos lőn. De nemcsak az országrendek gyászolták, hanem az erdélyi püspök is körlevelet bocsátott ki, melyben felhívta az erdélyi orthodoxus (református) papságot, hogv május 23-kára, gyász szónoklatokkal, halotti beszédekkel és versezetekkel felszerelve, »az anyaszentegyház dajkája végtisztességtételén, mentül többen jelenjenek meg.« 2 A gyászolók közül Alvinczi sem maradhatott ki. 1622. május 15-kén ír hozzá és Varannay András kassai biróhoz a fejedelem. Ennek meghagyja, hogy a fejedelemasszony síremlékének kifaragására Lőcséről kőfaragót hozasson és küldjön Gyula-Fehérvárra. »Kegyelmedet pedig Alvinczi uram szerelmes gyermekeinek hazaadása után (kik talán Erdélyben voltak), hogy hozzánk besiessen — írja a fejedelem — intjük, ilyen keserves állapotunkban legyen mellettütik szegény idvezült házastársunk hideg tetemének eltakarásaig. Kívánjuk azt is kegyelmed által a tiszántúl való (mostani elnevezéssel tiszamelléki) szenioroktul, hogy maguk közül becsületes tudós fő embereket bocsássanak be, kik az 29. junii legyenek Fehérvárott, condecoráltassék azoknak is becsületes jelentésökkel szegénnek temetése. Végül rendelkezik, hogy »Kassán a szentegyház, a predikálószék s egyéb főszékek feketébe s castrum doloris (ravatal) állíttassék és ottan is prédikálnának a prédikátorok« stb.3 A fejedelmi intésnek Alvinczi eleget is tett. Felhívására megjelentek a papok a Tisza két mellékéről és a temetésen szolgáltak ú. m./Gönczi József tiszántúli püspök és nagy-bányai pap, Czeglédi János középszolnoki esperes és ecsedi pap, Szepsi Láni Mihály szatmári pap. Szikszai Hellopaeus Bálint n.-tálvai pap, Váradi István b.-keresztúri lelkész és maga Alvinczi Péter. Munkáikat 1624-ben kinyomatták az »Exequiae principales, vagy Halotti pompa« című könyvben, a többi gyász beszédekkel stb. együtt. A gyász szertartás napokig tartott s a szónokokon kívül három énekkar, a kassai, kolozsvári s a szász emelte 1 Szilágyi S. » Bethlen Gábor életrajza*. Pozsony 1885. Stampfel kiad. 8. lap. a Exequiae Principales. 3 Szilágyi S. »Bethlen G. és a kassai pap« 12—13. lap.
