Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-03-01 / 9. szám

a gyász ünnepély fényét. Alvinczi Péter 1622. július l-jén beszélt »a nagy templomban — Gyula-Fehérváron — a sir felett, mikor immár a test beszállítatnék nyugodalmának helyére « Az alapszöveget melyről beszélt, a Menvnyei jelenések könyvéből vette (XXIV. rész, 8—4. vers): »És hallék nagy szózatot menynyből, mely azt mondja vala: Imé az Istennek hajléka az emberekkel vagyon és ő ő velek lakozik és ők ő népei lésznek, és az Isten, az ő Istenök ő velők lészen. És az Isten eltöröl minden könyhullatást az ő szemeikről és az halál nem lészen többé, mert az elsők elmultanak.« Ezek szerint — mondja — »commendáltatik a következő életnek méltósága, hogy az emberek a jelenvaló életet megunván, kívánkozzanak és igyekezzenek annak bírására«. A szöveg tüzetes fejtegetését — rövidség okáért — mellőzi és csakis annak tárgyáról »az Istennek sátoráról, nekünk következendő örökös hajlékunkról beszél. E sátoron nem az Isten frigyládájának ó-testamentomi sátorát kell érteni, hanem Istennek ama lakóhelyét, melyet sz. menynvei Jeruzsálemnek, sz. Lukács Ábrahám kebelének nevez. »Az a szép tündöklő város az;

melyben nem szükség a napnak, holdnak, csillagoknak tündöklése, mert az Istennek kibeszélhetetlen dicsőségével teljes az . . . Nem terjeszti elő ezen lakóhelynek méltóságát; mert az lehetetlen dolog, hogy valaki úgy describálhassa a mint vagyon, sőt azt senki csak meg sem gondolhatja, mint Ézsaiás tanít. Hanem itt egyátaljában való credó kell, hogy az miképen testünkből lelkünk megválván, testünk egy szoros koporsóban foglaltatik, azonképen lelkünk az Istennek sátorába költözik...« És bizonyára hiszi, hogy »a mily kegyesen és istenesen élt kegyelmes aszszonya, minthogy a nyomorúságnak völgyét megismervén és megunván Istennek dicsőséges sátorába kívánkozott, mostan az angyalokkal és üdveziilt szentekkel örül és örvendez.« Majd megadja »ő felségének utolsó végtisztességét, minekelőtte állandó nyugalmának helyére beszállana. És ez kettőből áll: 1. Hogy ő felségének régi ős nemzettsége kimutattassék. 2. Hogy nemes fejedelmi jóságos cselekedeti ő felségének előszámláltassanak.« »A mi a geneólogiát illeti: Atyai ága a felséges Károlyi Zsuzsannának . . . Károli Lászlótól fogva, ki ő felségének édes atyja volt, felmegyen 388 esztendőre, mint ihon a geneologia (melynek delineatioját felmutatta volna,) nyilván mutatja . . .« Majd elbeszéli a Miszbánné ismeretes történetét,1

kinek hét iker fiától hét magyar nemzettség származott, u. m. a Csapi, Bocskay, Szürtei, Soós, Ráskay, Eszenyi és Kövesdi. A Misz-bán nemzettségét különben egy nemzetiségnek állítja a főúri Károlyi családdal. Anyai ágon. a Báthori István lengyel király harmadik ágából eredett Szaniszlóffy Báthori családból származott. Édes anyja Színi Klára volt. . . . »De ő felsége személyében — mondja — nemhogy megfogyatkozott volna, dicséretes eleinek méltósága, sőt inkább meghervadhatatlanul öregbedett, midőn — férje után — Magyarország választott királyné aszszonya volt. Bizonyos, hogy ő felsége oly virtuosa volt, hogy fejedelmi nemességét minden injuriák ellen vindicalta. Ha isteni félelméről . . . gondolkodol, Erzsébet aszszonyt, az Kr. János szent anyját annullálta. Ha a könyörgésben való buzgóságárol. az Anna profetisát. Ha eszesség ét s okos és értelmes voltát veszed, Abigailt a Thekoabeli aszszonyt. Ha nemzetéhez való tökéletes jó akaratját, Esztert; ha fejedelem-urunkhoz, ő felségéhez mint szerelmes házastársához való magaviselését, Sárát és Mikoltot. Ha szépségeit, szüzességét 1 Alvinczi volt az első, a ki a Miszbánné történetét irodalmunkban fölemlíté. meggondolod, voltaképen Zsuzsánna vala, elanynyira, hogy ha az Plató sok ezer esztendős circulusa helyes volna az Isten könyvében, a halhatatlanul virágzó Zsuzsannát mondhattuk volna, hogy előkerült volt. Szemérmetességében Rebeka; bátorságában, mikor a szükség kívánta Judit; alamizsndlkodásában Tabitba. Egy summában Themistoclea Görögországban, Semiramis Babyloniában, Telessilla Lacedemoniában, Ganina Gallo-Graeciaban, kiket Plutarchus több historicusokkal óhajtva emleget, enynyi dicséretekkel nem tündöklettenek.* »Jaj annakokáért minekünk, így fejezi be, meggyászolhatatlan jaj, kik ilyen nagy drága kincsünket, ihon, ezennel egy szempillantásban elrejtjük! De nincsen mit tennünk. így végezte volt a nagy Úristen, legyen az ő szent akaratja. Mindazáltal a mi tisztünkben, tőlünk édességesen elbúcsúzott kegyelmes aszszonyunk, nem akarunk megfogyatkozni, hanem a míg élünk, felségedről háládatos képen emlékezünk és az Úristent szivünk szerint kérjük, hogy felségednek legkisebbik tetemkéjét is az boldog feltámadásnak napjáig őrizze meg, hogy akkor boldogult lelke testével egyesülvén, teljes örömét és világi kegyes életének, tűrésének, szenvedéseinek koronáját elvevén. örökkön örökké örvendezzen. Ámen.« 1 (Folyt, köv.) H. Kiss Kálmán. IRODALOM. ** A magyar prot. irodalmi társaság népies kiadványai. A régen várt prot. népiratkák »Koszorú« cím alatt Kenessey Béla fő- és dr. Kecskeméthy István felelős szerkesztésében végre megindultak. Három füzetkét kaptunk belőlök egyszerre. »Az ócska biblia«, irta Forgács Endre. Erőteljes népies nyelven írott épületes rajz. — »A gályarabok történeteirta Marton Sándor. A 17-ik századnak gyász évtizedéből a gályára hurcolt lelkészek történetének tanulságos históriája. — »A Barkóék árvája«, irta Csengey Gusztáv. Csinos, építő történet, jóízűen elbeszélve. — Melegen üdvözöljük az első fecskéket. Vajha minél több házhoz eljutnának s ott fészket raknának. Legyenek tavasz hirdetői, a vallásos ébredés tavaszának hirdetői. De hogy azok lehessenek, ne sajnáljuk a fáradságot terjesztésüktől. Lelkészeink a felnőttek, tanítóink és tanáraink az iskolások között legyenek buzgó terjesztői ez iratkáknak. — A »Koszorú« főbizománvosa, Hornyánszkv Viktor tudatja a közönséggel, hogy minden 10 példányra egy ingyen példányt ad, de bérmentesen 10 példánynál kevesebbet nem küldhet; kevesebb számú példányt csak a postaköltség előleges beküldése mellett szállíthat. Egyes füzetek ára 4 kr. A »Koszorú« ez évi folyama 10 füzetre van tervezve. A többi hét füzet is rövid időközökben minél előbb meg fog jelenni, hogy a hiterősítés és valláserkölcsi építés szép munkájában ezek is segítségére legyenek a templomnak és az iskolának. ** Magyar Mese- és Mondavilág című füzetes vállalatból, melyet Benedek Elek ír és az Athenaeum ad ki, megjelent a 3 ik füzet. Tartalma: Bolond Istók, Mirkó királyfi. A béka, Fekete-ország. A mesék és mondák jő 1 Alvinczi e beszéde megjelent az »Exequiae Principales . . . Halotti Pompa* 2o8—221. lapjain, 1624-ben.