Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-05 / 14. szám

A magy tud. akadémiának egyik. 1885 elején tartott ülésében Zichy Antal tiszteletbeli tag arra hívta fel az akadémia figyelmét,, hogy mivel az 1848 előtti országgyűléseinkről történeti emlékeink nagyon mérsékelten vannak, a legbecsesebb adatok ismeretlenül lappanganak, sőt félő, hogv azok, a mennyiben ma még talán megvannak, könnyen a gondatlanság martalékaivá lehetnek, annál inkább, mert az 1848 előtti országgyűléseinken szerepelt férfiak sora napról-napra ritkúl: ajánlja azért, kérje fel az akadémia a belügyminisztériumot, hogy ez a törvényhatóságokat szólítsa fel, hogy a birtokaikban levő követi jelentéseket s más oda vonatkozó okmányaikat, különös figyelmet fordítván az úgynevezett, akkori országgyűléseink életében oly nagy fontosságú kerületi ülések tárgyalásait feltüntető naplókra, bocsássák az akadémi rendelkezésére. De szólítsák fel egyszersmind a törvényhatóságok a keblökben netalán még élő, az érintett országgyűléseken szerepelt férfiakat, esetleg utódaikat, hogy a kezeik közt levő följegyzéseiket és okmányokat vagy maguk hozzák nyilvánosságra, vagy engedjék azokat feldolgozás végeit az akadémiának. Az akkori belügyminiszter Tisza Kálmán készséggel engedve az akadémia felhívásának, osakhamar körlevelet is intézett ily értelemben a törvényhatóságokhoz, de az eredmény vajmi kevés lett. Kovács Ferencz olvasta a felhívást s csakhamar készen lőn elhatározásával. Ő az 1843/44-ik évi országgyűlésen vett részt, nem ugyan mint követ, hanem Klauzál Gábornak, azon országgyűlés egyik legelső rendű vezérférfiának oldalán, mint országgyűlési irnok, a mint akkor mondották: országgyűlési ifjú. A 20 éves fogékony'.elkü ifjú nagy mestere buzdító tanácsára az országgyűlés dolgairól éber megfigyelésről tanúskodó gondos naplót vezetett, élményeit azon sebtiben, de a közvetlenség annál nagyobb frisseségével hűen följegyezte. Naplói, ifjúságának kedves emlékei, három testes kötetet tesznek. Kovács Ferencz a belügyminiszteri felhívás olvasására előkereste rég pihenő naplóját, majd fáradságot és időt nem kímélve megszerezte az azon korra vonatkozó kútfőket. És csendben, tervét még legbizalmasabb embereivel sem közölve, hozzá fogott munkájához. Nyolc évi kitartó, gazdálkodásától, a köz- és a melyen oly melegen csügg, egyházának ügyeitől engedett üres óráiban kifejtett szorgalmának gyümölcse az a hat, hasonló terjedelmű kötetre beosztott és immár teljesen kész becses történeti munka, a melynek I, II., III. kötete fekszik előttünk. Bemutatjuk röviden a Napló szerkezetét. A nagy munkát gondosan és melegen írt Előszó nyitja meg. Beszámol ebben szerzőnk azon okokkal, a melyek műve megírására indították ; előadja a kidolgozás vezérelveit; elmondja, hogy tüzetes célja a kerületi ülések naplóinak közlése volt, de fölvette az országos üléseken tartott azon beszédeket is, a melyek a legfontosabb kérdésekre, a minők: a magyar nyelv és nemzetiség, az ország címere, színei, a vallás stb. dolgaira vonatkoznak; teszi pedig mind ezt azért, hogy így művét teljesebbé tevén, az 1843/44-ik évi országgyűlésről lehetőleg áttekinthető képet nyújtson. Ugyanezen ok birta rá, hogy ne mellőzze az annyira tájékoztató rendi izeneteket, feliratokat, törvényjavaslatokat és királyi leiratokat. A mennyire növekedett ez által műve terjedelme: sokkal többet nyert értéke és használhatósága. A nagy terjedelmű Bevezetés 12—118 lapot s 1—VI fejezetet tartalmaz. Az 1-ső fejezet címe: Történeti előzmények és országos állapotok. Szerzőnk e cikkben visszatekint az 1843/44-ik évi országgyűlést megelőzött időkre; tüzetesebben részletezi, hogy a később tárgyalandóknak annál biztosabb alapot vessen az 1839/40-ik évi országgyűlés lelkes küzdelmeire. A minő eleven tollal, rövidségében is oly alapossággal rajzolja elmaradott hazánk szomorú helyzetét; a minden újítástól irtódzó kormánynak és a hozzá szegődött főurak nagy többségének minden haladást meggátolni törekvő akadékoskodását; a szabad -elvűség bajnokainak üldöztetését; viszont egész melegséggel beszéli el legjobbjainak rendületlen kitartását; a fölébredt nemzet túlnyomó részének a javítások iránti forró vágyát; majd rámutat arra is, hogy a kormány a nemzet csüggetlen ostroma következtében akarata ellenére mint sodortatik lassan-lassan az engedékenység terére. Az olvasóinkat közelebbről érdeklő vallás kérdése már itt is szőnyegen forog. Tudvalevő, hogy századunk harminczas éveiben a róm kath. főpapság a térítvényekkel, az egyik vallásról a másikra való áttérés kérdésével és a vegyes házasságoknál az egyházi áldás megtagadása által kihívó visszaéléseket követett el. Kü'önösen Lajcsák nagyváradi és a későbbi prímás, Scitovszkv, akkor rozsnyói püspök pásztori levelei keltettek országszerte erős visszatetszést. Ezek a kérdések erősen foglalkoztatták az 1839— 1840-ik évi országgyűlést. Heves viták után a főrendek is belenyugodtak, hogy e nagyfontosságú kérdésekben törvénycikkely alkotfassék és ezek fel is terjesztettek. De a királyi válasz csak az országgyűlés végén érkezett meg és ez is tagadó volt. Nevezetesen a kormány részint az idő rövidségére, részint a tárgyak fontosságára utalva, az felelte, hogy már arra az országgyűlésre tüzetes választ nem adhat, hanem általánosságban igéri, hogy a kérdések mielőbbi elintézésére gondja lesz. Be is váltotta szavát, mert a királyi válasz jó három évvel később 1843. jul. 5-én érkezett meg az új országgyűléshez. Ne csodáljuk, hisz a főpapság nevében a prímás és vele néhány világi főrendű is, a törvénycikk ellen jártak, mint ma, a főpásztori levelek s időközben a klérus Rómát is megjáratta tanácsért. Ne vélt szíves olvasóm, hogy én itt neked tévedésből a mai napok eseményeit mesélgetem; régi történet az, de a mely, míg Róma Róma marad, mindig új lesz. Szemünk előtt az egyházpolitikai reformok ellen az ádáz hajsza. Hasztalan ama vallási sérelmeket, mert ige volt, bennök, az ellenállhatatlan idő orvosolta : az ige győzedelmét pedig még a főpapság nagy hatalma sem gátolhatja meg. Az 1848. előtti országgyűlések nemzeti átalakulásunk tekintetében egyenként is valamennyien igen nevezetesek, közöttük bizonyára első rendű helyet foglal el az 1843/44-iki. Nem mintha valami nagyon sokat alkotott volna, hisz az eredmény az azon kor embereinek legszerényebb várakozásán is alul maradt; de ez a szerény eredmény nem az országgyűlés törekvésén mult, hanem a mostoha viszonyokon szenvedett hajótörést. De kiválóan nagy fontosságú ez országgyűlés azért, mert azon kornak legkitűnőbb férfiai küzdvén benne, ezek nemzetünk előhaladásaért oly nemes hévvel, oly eszményi odaadással küzdöttek; a kort annyira magasztos eszmékkel termékenyítették meg; átalakúlásunk tényezőinek oly hosszú sorozatát vitatták meg egész mélyében, s így azokat a jövő országgyűlésre előkészítették, akképen az 1847/48-ik évi országgyűlésnek örök emlékezetű, korszakalkotó munkásságát nem csekély mértékben megkönnyítették. Az 1843/44-ik évi országgyűlés azonnal és egész hévvel munkához lát. Bizottságokat választ, hogy ezek úgy a kir. előadásokra, mint ezekkel kapcsolatban a haza üdvére szolgáló tárgyakra nézve véleményt, tervezetet készítsenek. Önzetlen hűséggel munkálkodnak, bár munkálkodásukban nemcsak nem támogatja a kormány, de azokhoz még a legszükségesebb adatokat sem tudja, talán