Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-04-05 / 14. szám

inkább nem is akarja kezükhöz szolgáltatni. De lángoló lelkesedésük és honszeretetök mindent pótol. Ugy a kerületi. mint az országos üléseket, csak egy napot sem szünetelve önkényt, vagy azok óráit meg nem rövidítve, lankadatlanul megtartják. Dolgoznak este, dolgoznak az éjjeli órákban. Méltók az utódok, a történelem elismerésének koszorújára. Alig hinnők ma. hogy talán nem is egészen másfél év alatt 104 sőt 120 tárgyban tanácskoztak, vagy készítettek terjedelmesebb munkálatokat. Önkényt fölmerül lelkünkben a kérdés, vájjon mai honatyáinkat sarkallja-e ily kitartó munkára az az eszményi honszeretet, a minő ez országgyűlés tagjainak szivét oly magasztoSan dobogtatá ?! És e tengertárgyat, egy-kettő kivételével, nem volt már rá ideje, nemcsak az alsó tábla vette tárgyalás alá. tárgyalta azokat jó részben a főrendiház is. Elszomorító tény, hogy annyi buzgó munkásságnak, oly nagy hazafias kitartásnak alig lőn valami eredménye. Nem csoda, ha az országgyűlés vége félé felzúgott a honatyák panasza, hogy a kir. előadásokban foglaltaknak valósítása vagy már kezdetben sem állott a kormány komoly szándékában, vagy azoknak maga is hátat fordított később. Hinnők-e, hogy ama 120 tárgy közül mindössze 13 nyert kir. szentesítést ? Ezek közül is voltaképen öt olyan, a mely a nemzet szíve, lelke vágyát annyira a mennyire kielégítette, mert azon törvények is csak egy-egy, bár elismerjük, hatalmas lépés azon magasztos célok felé, melyeket általuk a nemzet megvalósítani reménylett, óhajtott. Az öt törvény: a magyar nyelvre és nemzetiségre, a vallásfelekezetek egyenjogúságára, a nem nemeseknek nemesi birtokok szerezhetésére, a nem nemesek hivatalképességére, a közmunkák szabályozására vonatkozik. A többi nyolc törvény már alárendelt fontosságú kérdésekben intézkedik: mennyivel fontosabbaktól vonta meg a kormány a szentesítést. Az 1-ső kerületi ülést 1843. május 17-én tartották. Tárgya kerületi ülések jegyzőinek megválasztása és az igazolás. A május 18-iki országos ülés úgy az alsó mint a felső házban az országgyűlés ünnepélyes megnyitásának módozatait beszélte meg. A május 19-iki országgyűlést a király és királyné hódolatára kiküldött bizottság a maga jelentését, a beszédeket és az azokra adott válaszokat mutatja be a május 20-adiki, a királyi előadások átnyujtásának i'innepélyesseivel, az ez alkalommal tartott beszédekkel foglalkozik. A saját képi tárgyalások május 22-én a 2-ik kerületi üléssel kezdődnek A vallás sérelmeinek tárgyalása voltaképen előzetesen jun. 8—11. napjait foglalta le. A vita a tárgy kiváló fontosságához mért hévvel és alapossággal folyt. A világi követek legkitűnőbbjei, rendszerint többszörös lelkes felszólalásban vesznek benne részt. Ott látjuk Beőthyt, Klauzált, a kinek indítványa volt a vita központja, Szentkirályit, Ghiczyt, Palóczyt, gr. Rádayt, Bónist, Perczeit, Kubinyit, Somsicbot és annyi többet. Mennyi jóakarat, milyen szabadelvűség, mily nagy, eléggé nem magasztalható lelkesedés hatja át a beszédeket majdnem különbség nélkül! De felvonult talán teljes egészében a káptalani követek sötét talárú tömege is. Van ódon nézet, elfogultság, szűkkeblűség, szeretetlenség, álpathosz, nyakatekert, körmönfont érvelés bőven. Annál szívesebb készséggel tisztünk adóznunk mint egyedül kivételnek annak, a ki soraiktól tiszta meggyőződését férfias bátorsággal tárta elő. Ez volt Wurda Károly a győri káptalan követe. E felvilágosult igazán tiszta szívű, keresztyén főpap kifejezi Lactantiussal, hogy religio est res liberrima; hogy ez igazság mellőzése szülte ama gyászos emlékű törvényt, hogy lutherani comburantiir, el possessionibus priventur. Előadja, hogy a vallási türelmetlenség szülte bajokon csak a teljes vallásszabadság segíthet. A felekezetek közt a teljes béke helyreállítására csak a szabad ország, szabad alkotmány és szabad vallás vezethet. Mondja ki azért a törvény, hogy minden vallás saját körében polgárilag szabadon mozoghat nemcsak egyénileg, hanem egyházilag is; élvezze vallása elveit mindenki szabadon az alkotmány és a király felügyelete alatt. Legyenek szabadok az iskolák. A külön egyházak önállóságuknál fogva intézzék a vallásos oktatást; a világi tudományok fölött őrködjék az állam. Csak így reménvelhető, hogy egykor nem lesznek katholikus, protestáns, hanem lesznek egyedül magyar iskolák. a melyekben a valláson kívül egy tanítótól hallgathat minden világi tárgyat bármely vallású ifjú, a vallásos tanításról pedig gondoskodik mindenik egyház. Horvátországban is legyen szabadságuk a protestánsoknak. Sajnálatos volna s valóban gyönge lábon állana ott a kath. vallás, ha azt hinnők, hogy a protestánsok befogadása rajta csorbát ejtene. Azzal végzi, hogy neki hivatása szerint tiszte a béke és engesztelés. Ezek kijelentésével tartozik küldőinek, a kiknek utasításának szelleme kötelességévé teszi védenie a kath. anyaszentegyház függetlenségét és a lelkiismeret szabadságát. Általános, örömteljes meglepetés, a követek lelkét átható benső megelégedés, hosszas éljenzéssel kisérve, követte a Wurda fenkölt és felvilágosultságában korát félszázaddal megelőző szavait. Valóban sajnáljuk, hogy e lelkes beszédet sovány kivonatunk annyira elhalványítja. Gyönyörűség azt olvasni egész terjedelmében. Néhány szónok még és a vita eredményeül az igen nagy többség véleményeképen a kerületi elnök a következő határozatot mondja ki: 1. A reversalisok a múltra nézve is megszüntettetnek. 2. A transitus szabad, a hat heti oktatás eltöröltetik. 3. Ha a vegyes házasságban élők ágyra és asztalra nézve elválasztatnak : a protestáns fél új házasságra léphet. 4. A protestánsokat Horvát-, Dalmát- és Tótországból kitiltó municipális jog megszüntettetik. 5. A recopulatio tilos. Majd Klauzál indítványára: 6. A vallásbeli tökéletes viszonosság elve külön §-ban kimondandó. No boldogtalan Wurda, neked is jobb lett volna kishitűen és mások példájára képmutatóan hallgatnod. Nem hiába; eszméiddel megelőzted korodat; de még ma sem tudnám tanácsolni bátorságodat, bizony megadnád az árát. Jekelfalussy a pozsonyi káptalan követe, már azon az ülésen kijelenti, hogy nem járulhat a Wurda szavai értelméhez. Megrémült kanonoktársai még az nap befutkossák a püspököket, majd külön tanácskozinányba gyűlnek s megállapítják a holnap teendőit. Valóban másnap, a jun. 13-iki kerületi ülésben a kanonokok ingerülten felzúdulnak bátor társuk ellen. Fogarassv, a későbbi püspök kifejezi, hogy ő és társai Wurda nyilatkozata ellen óvást tesznek; Dresmiczer, a győri káptalan másik követe szintén kijelenti, hogy Wurda nem a káptalan megbizásából mondotta szavait; saját agyának szüleményei azok. Csatlakozik Fogarassy óvásához. Követik: a nagyváradi, a váczi, Bezerédv a veszprémi, és nem Bezerédy István, Jekelfalussy a pozsonyi káptalan követei, mindannyian a Fogarassy szellemében. Méltán feltűnő lehet, hogy a nagy jogtudós és történetíró Szalag László hivatkozva a magyar főpapságnak államunk életére való nagy befolyására, a kanonokokkal szavaz. De viszont aligha örülhettek Fogarassyék a Pósta Ferencz, a gr. Károlyi