Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-08 / 6. szám

szágon a klérus hatalma birtokának nagyságában van. Ezt a hatalmat mindenképpen fenn akarja tartani, azért tanitja ki hűségesen főpapjainkat, hogy az állammal szemben, ha győzni akarnak, hitelvekre, dogmákra kell hivatkozni; a harcba bele kell vinni a népet is. Különösen a törvényhozók választásánál kell dolgozni, hogy igazhitű hű katholikus férfiak vegyék át az állami hatalom kezelését. Ezen világításban kell néznünk a törvényhozók közötti dulakodást. Roma locuta. . . Vigyázzunk. Ne kicsinyeljük hatalmát Magyarországon ! IJr. Sincerus. ISK O L A ÜGY. A tanári nyugdíjintézet kérdéséhez. E Lap is közölte azt a nagyfontosságú törvényjavaslatot. teljes szövegében és egész indokolásával együtt, melyet a közoktatási miniszter a nem-állami tanárok nyugdíjazása és családjaik ellátása végett a képviselőház elé terjesztett. Örömmel üdvözöljük a várva-várt javaslatot, mely a nem-állami tanároknak egy régi, égető sebét, a nemállami tanügynek egy szervi baját van hivatva begyógyítani s az állami és nem-állami tanárok között az ellátás tekintetében fennálló bántó különbséget van hivatva némileg megszüntetni. Nagy gondot vesz le e javaslat, ha törvényerőre emelkedik, annak a 750 egyházi és községi fő- és középiskolai tanárnak a lelkéről, kiknek öregségükről s halál esetén családjaikról az iskolafentartó testületek jóformán semmiképen se, vagy igen mostohán gondoskodtak. Tehát fontos tanügypolitikai és humanisztikus tekintetekből egyaránt nagy elismerés illeti meg az országos tanügyi kormányt e törvénytervezet elkészítéseért és benyújtásáért. Igaz ugyan, hogy az iskolák állami segélyezésének elve törvényeinkben kifejezésre jutott s ez alapon az állam nem egy iskolát tényleg segélyez is részint befektetésekre, részint folyó szükségekre adott jelentékeny eszközökkel. Midőn tehát állami segélylvel az iskolafentartókat' tanáraik nyugdíjazására serkenti és részben tényleg segíti is, ezzel csak törvényszerű kötelességét teljesíti az állam. Mi épen a felett fejezzük ki örömünket, hogy az állam végre teljesíteni készül egy régi tartozását. Részben a mult idők szolgálatainak elismerése ez a törvényjavaslat. ilyen szempontból fogjuk fel a tanári nyugdíjintézet tervezetében kifejezésre jutott alapelvet. így tekinti azt maga a miniszteri indokolás is, midőn kimondja, hogy »a mennyiben az iskolafentartők áldozatai most már nem elégségesek, az államnak kell segítségül jőnie, mert különben a szóban forgó iskolák el züllése vagy megszűnése következtében az iskolák helyébe az államnak új iskolákat kellene állítania, melyeknek felállítási és fen tartási költsége sokszorosan felülmúlná a kivánt segélyt*. Tehát az iskolaügy állami segélyezésének egyik módja, a közvetett államsegély elve érvényesül a szóban forgó törvényjavaslatban. Ugyanaz az elv és mód, mely a néptanítók nyugdíjazásáról szóló 1875. évi XXXII. t.-cikket létre hozta. A tanári nyugdíj törvényjavaslat csak következetes kiegészítése a néptanítók nyugdíj-törvényének. Elvileg tehát csak örömmel és elismeréssel fogadhatjuk a törvényjavaslatot. Helyesnek tartom a törvényjavaslatnak azt az elvét is, mely a népiskolai nyugdíjintézetétől eltérőleg, a belépést az iskolafentartó tetszésétől teszi függővé. A tényleges viszonyok következményeivel vet számot a tervezet, midőn a be- vagy be nem lépést az iskolafen tartókra bízza, a mennyiben több oly intézet van az országban, melyeknek tanárai különös helyzetüknél fogva nem szóróinak nyugdíjra, pl. a szerzetes tanárok; vagy a tanárokról már oly módon történt gondoskodás, hogy az államsegélyt nem kívánják igénybe venni, pl. az erdélyi evang. iskolák vagy a késmárki evang. főgimnázium. Az önkénytesség elve egyszersmind a netán felmerülhető felekezeti vagy nemzetiségi aggodalmaknak is elejét veszi, mert a mely intézet bármi okból nem akar belépni, ha különben kellőleg gondoskodik tanárairól, minden további kényszerítés nélkül egyszerűen kimarad. Nagyon szerencsés gondolat továbbá az állami nyugdíjtörvény normáinak alkalmazása a tanári nyugdíjintézetre. Ugyanannyi lesz a köteles szolgálati idő, ugyanolyanok a nyugdíjazási és gyámolítási feltételek, egyenlők a beszámítható javadalmazásnak, az igényelhető nyugdíjnak, az özvegyek ellátási, az árvák nevelési járandóságainak feltételei. Ez által a bölcs rendelkezés által nemcsak a kezelés válik egyszerűbbé, hanem a mi még fontosabb dolog, az állami és nem-állami, tanárok között szolgálat, nyugdíjazás és gyámolítás tekintetében teljes viszonosság áll be s megszűnnek az eddig fennállott áthághatatlan válaszfalak. A felekezeti tanár nem lesz örökre csak felekezeti intézethez kötve, mert felekezeti szolgálata be fog szállíttatni az államnál is; viszont az állami iskolák nem lesznek többé megszorítva, hogy felekezeti tanárokat, a szolgálat be nem számítása miatt, ne alkalmazhassanak. E liberális intézkedése a javaslatnak testületi solidaritást és szabad mozgást biztosít tanárainknak s lehetővé teszi, hogy minden tanerő ott érvényesüljön, a hol a nemzeti kultura a legjobban hasznát veheti. Nagyon szép vonása végül az is a javaslatnak, hogy visszaható erővel bir és a nyugdíj beszámításánál az eddig eltöltött szolgálati éveket is beszámítja. Mindezek az elvek és intézkedések a törvényjavaslatnak oly előnyös és dicséretes oldalai, melyek nemcsak az érdekelt tanárok, de az iskolafentartó hatóságok részéről is általános tetszéssel és helyesléssel fogadtatnak. Van azonban a javaslatnak néhány olyan pontja is, melyeken múlhatatlanul javítani kell. Ilyen mindenek előtt a nyugdíjintézet pénzügyi alapja 11*