Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-08 / 6. szám

Ez összesen négy forrásból gyűl össze, ú. m. a tanárok befizetéseiből, az iskolafen tartők járulékaiból és a tanulók járulékaiból; negyedikül az államsegélyek után 15 évre fizetendő 3%-°s

kamat van fölvéve. Mindezekből az.intézet számára 175,483 frt évi jövedelem kerül ki, miből az állam csak 60 ezer frtot visel. Ez a teherbeosztás nem elég méltányos. Az iskolafentartók és tanulók terheihez képest nagyon csekély az állam járuléka. Legkönynyebb a terhe a tanároknak, a mi egészen helyes is. Az iskolafentartók terhe általában nem mondható elviselhetetlennek. mert a ki iskolát tart fenn, annak gondoskodnia kell alkalmazottjainak mindenféle ellátásáról. De elviselhetlenül súlyossá válik azokra az intézetekre nézve, melyek építkezésre és beruházásokra államsegélyt kaptak. Ezért ezek a javaslat 3. §. dl pontja szerint a nyert államsegély után 15 évig 3%-ot tartoznak a nyugdíjintézet javára fizetni. Ez az intézkedés elvileg is hibás, mert azok az államsegélyek annak idején minden fentartás és kikötés nélkül szavaztattak meg. Gyakorlatilag pedig kivihetetlen. Az építkezési és beruházási államsegélyt épen a legszegényebb prot. iskolák kérték és kapták; hogyan fizessenek most már ezek a szegény intézetek a rég befektetett segélyek után 3%-ot a nyugdíjintézetnek. Aztán az a 3% ne

m

is °ly csekély összeg. Egy 50 ezer frtot kapott iskolának évenként fizetnie kellene e címen 1500 frtot, tizenöt év allatt 22,500 frtot. Ez már igazán elviselhetlen terhet róna ezekre a szegény intézetekre. A javaslatnak ezt a fiskális szellemű pontját minden esetre törölni kell. Elég teher a fentartókra a tanszékek után fizetendő 5%-os járulék is. De eme különös szempontokon kívül általában is nagy hiba a javaslatban az, hogy az állam aránylag igen csekély összeggel segélyezi a tervezett nyugdíjintézetet. Ha az állam, mint a javaslat indokolása hangsúlyozza, igazán méltányolni kívánja a hitfelekezetek iskolafentartási áldozatait: legyen egy kissé generosusabb a nyugdíjintézet segélyezésében; ne érje be azzal, hogy csak a harmadrész terhet veszi magára a nyugdíjintézet fentartásából. Gondolja meg, hogy mint az indokolás mondja »az állam jelenlegi jól számított pénzügyi érdekei is megkívánják az ily iskolák segélyezését.« Mert ha a ránehezedő terhek súlya miatt csak két vagy három iskola is elzüllenék vagy megszűnnék, a helyökbe állítandó iskolák fentartása jóval többe kerülne az államnak, mint a mekkora állami segély szükséges a tervezett nyugdíjintézethez. Ne sajnálja az állam a nemzet művelt osztályát nevelő kulturintézetektől az áldozatot, mikor különben is az a helyzet, hogy viszonylag erre a célra hozza a legkevesebb áldozatot. Emelje fel a tanári nyugdíjintézet segélyét 60 ezerről 80 ezer frtra. Ez az első és legfontosabb észrevételem a törvényjavaslatra. A második a fentartó testületek járulékainak részleges áthárítására vonatkozik. A javaslat 3. §-ának egyik rendelkezése azt mondja, hogy a fentartók által fizetendő 5°/0

-ból az illető tanerők terhére áthárítható részlet maximuma két százalékban állapíttatik meg«. Ez a fentartóknak szánt kedvezmény nagyon súlyos és méltánytalan teher lenne a tanároknak. Lehetővé tenné a kevésbbé generosus fentartóknak, hogy tanáraik fizetését quasi megcsonkítsák. Nézetem szerint ezt a méltánytalan, sőt igazságtalan intézkedést törölni kell. Azt a két percent terhet, kivált ha az államsegélvi percent elesik, a legszegényebb iskolafentartó is könnyebben elviselheti, mint a javadalmas tanár. Aztán elvből is nehézményezhető ez az intézkedés. Miért állíttassék újabb válaszfal és különbség az ugyanazon egyház vagy ugyanazon testület egyes iskolái között akkor, mikor a nyugdíjintézet igen bölcsen" azt a vezérelvet is szem előtt tartja, hogy az iskolák között eddig fennállott válaszfalak kevesbíthessenek. A javaslat azon rendelkezése, mely a fentartó testületek járulékából 2°/0

-nak a tanárok terhére való áthárítását megengedi, nézetem szerint egyszerűen törlendő. Harmadik megjegyzésem a theologiai tanárok kihagyására vonatkozik. Ezt is perhorreskálom. Először azért, mert a protestáns theol. tanárok felvételét az illetékes egyházi testületek és érdekeltek egyenesen kívánták, a dunamelléki ref. egyházkerület mult évi gyűlése pláne feliratilag sürgette a theol. tanárok bevételét. A nyugdíjintézeti ankét alkalmával is mindenik felszólaló mellette nyilatkozott, egyedül Tisza Kálmán szólott ellene, a mivel elég sok bajt szerzett a theol. tanároknak. Az egyházi sajtó kezdettől fogva mindig a felvétel mellett foglalt állást. Azután ha a gimnáziumi, jogakadémiai és tanítóképezdei tanárok felvételét elvből nem ellenzi az egyház, miért ellenezze a theol. akadémiai tanárok bevételét ? Végül ott vannak az egyház szempontjából akkor támadó nehézségek, ha az összes többi tanárok nyugdíjügyének áilamsegélylyel való rendezése után a theol. intézetek fentartóinak sokszorosan nagyobb áldozatokkal külön nyugdíjintézetek feli állításáról kell gondoskodnia ! Részemről azt tartom, hogy a tervezett nyugdíjintézet keretébe az egyház minden elvi nehézség nélkül bebocsáthatja a maga theol. tanárait, mert ilyen olcsón és jól sehol sem szervezheti azok nyugdíjügyét. Viszont az állam a javaslatban kifejezett önkénytes belépés elvénél fogva készséggel elfogadhatja azokat a theol. tanárokat, kiket fentartó testületük beengedni kész. A római kath. egyház és a nemzetiségi egyházak más nemű tanáraikat sem engedték be, valószínűleg a theologiaiakat sem fogják be ereszteni. Ám ez az ő dolgok. De a hol a fentartó egyház a belépéstől nem idegenkedik, ott a theol. tanárok bevételét kizárni az államnak sem lehet sem oka sem érdeke. Nekünk közvetlen tudomásunk van róla, hogy a prot. theol. akadémiák * többsége a felvételt óhajtja, sürgeti. Ezekkel az észrevételekkel, melyek a mennyire utána járhattunk, az érdekelt tanártestületek nézetét is tolmácsolják, a sok körültekintéssel és tapintattal szerkesztett nagy fontosságú javaslatot helyeslem, elfogadom és törvényerőre emelését őszintén óhajtom. Váradi F,