Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-27 / 52. szám

ünnepélye. A templom zsúfolásig megtelt volt Istenfélő hívekkel a magyarság köréből felekezeti különbség nélkül. Nagy számmal voltak azonban angolok, németek, különösen nők. Kilenc órakor, mire a számos magyar egyletek, a ref.; a Kossuth-, Deák-, Bathyányi-, Zrinyi- stb. egyletek bevonultak férfi és női osztályaikkal, jelyényesen, díszzászlókkal, zenekíséret mellett: már egyetlen állóhely sem volt többé a templomban. A meghatottság vett erőt Istennek ezen kisded csapatán, midőn először zenghetett ajka magyar éneket, a magyarok Istenéhez, magyar templomban. Oh lélekemelő volt e látványt nézni és élvezni! Keresetlenül nyilvánult az öröm, tüntetés nélkül a meghatottság, s az arcaikról lepergő könyeket szégyen nélkül törölték le munkától durva kezeikkel az emberek. Hangosabban dobogott e napon minden magyar szív, erőteljesebben lüktetett a vér minden honfi ereiben, s Istent kereste e napon a gondolat egyedül! Oh bár láttátok volna azt a mély és igaz megilletődést, mely erőt veti a híveken, midőn összehordott filléreik eredményeként egy gyönyörű sugár góth ízlésű ref. tornyot és templomot láttak égfelé emelkedni! A barangzúgás elnémultával kezdetét vette a gyülekezeti éneklés. Erőteljesen zűgott végig a szent falakon az első ref. magyar gyülekezet éneke: »Tebenned bíztunk eleitől fogva!« Ámulva hallgatták angolok és németek népünk intonált énekét. Ok ilyet még sohasem hallottak. — Van az önök énekében — mondá nekem istentisztelet után egyik derék német ref. lelkész — valami megható, valami csodálatosan fölemelő momentum, a mit a mi énekeinkben hiában keresünk. — Hát ha még értené testvér — mondám neki. Nem csoda, ha népünk oly idegenkedéssel fogadja a zsoltárrenováló apostolok produktumait, bizony nincs ennél szebb ének: »Tebenned bíztunk eleitől fogva!« Karének után a gyülekezet új lelkésze Harsányt Sándor rövid fohász után szentleckét olvasott. Utána következő karének hangjai közben Jurányi G. volt lelkész lépett a szószékre, megható imát mondván, ő utána Ferenczy F. pittsburgi ref. magyar lelkész mondott beszédet, melynek végeztével úrvacsorai szertartást végzett Harsányi lelkész, ugyancsak ő esketett meg istentisztelet végeztével egy áttért párt is. Délutáni istentiszteleten is zsúfolásig megtelt volt a templom. Egyházi beszédet szintén Harsányi lelkész tartott. Az erős Isten küldje szentlelkének segítségét a nehéz munkában fáradozókra! Adjon előmenetelt a nemes dolgokban, virágoztassa föl a magyar ref. egyházat a messze idegenben, Cleveland városában! Cleveland. Ohio. Harsányi Sándor, ev. ref. misszionárius lelkész. * Mi is szivünkhői kivánjuk ! A gyülekezeteknek pedig, buzgó fiatal lelkipásztora útján, a legszívélyesebb hazafiúi és hittéstvéri üdvözletünket küldjük! Szeri;. Kü]fö 1 di szemle. A porosz tartomány egyházi ágenda immár végérvényesen van megállapítva. Az annak végleges szövegezése céljából összeült egyetemes zsinat f. év okt. 27-kétől nov. 16-ig ülésezett Berlinben. A zsinat elnöke Zieten gróf volt, a ki ritka tapintatosságánál fogva kiegyenlítette azokat az ellentéteket, a melyek a revideált ágenda ellen az orthodox s az evangéliumi középpárt részéről irányultak. A zsinat tagjai közül legtöbben az úgynevezett positiv unió pártjához tartoztak, míg a középpárt és az orthodoxia mintegy ötven tag által volt képviselve. A zsinat nagy munkát végzett. Végleges revisió alá vette az ágenda ama tervezetét, mely a tartományi zsinatokon, lelkészi értekezleteken és az irodalomban pro és contra mult nyár óta oly élénk megvitatás tárgyát képezte. Előlegesen egy 27 tagból álló bizottság vette birálát alá az ágenda tervezete ellen irányult kifogásokat, mely bizottság 14 napon át dolgozott s a melynek főbb tagjai Hesekiel generálsuperintendens, s Kleinart, Goltz, Köstlin és Beyschlag tanárok voltak. A bizottságban is meglehetős egyértelműség uralkodott s csakis annak tulajdonítható, hogy a tervezet liturgiái és dogmatikai tekintetben több tárgyi és alaki hibától megtisztult. Az ágenda végleges szövegezése ellen legfeljebb cizt 3, kifogást lehetne még emelni, hogy a vasár- és ünnepnapi liturgia egyszerűsítéséről kellőleg nem gondoskodott, s hogy nagyon is a régi traditiók befolyása alatt áll a fogalmazás s a tárgyi kifejtések terén egyaránt. Hogy az ellentétek épen az apostoli hitvallás érvényének tárgyalásánál voltak a legerősebbek, azon alig lehet csudálkozni a mai dogmatikai pártokra szakadt Németországban. De itt is közvetítő és evangéliumibb szellemű módozatot talált a zsinat annak a keresztségnél s az ordinátiónál való használata tekintetében. Mihelyt az ágenda végleges szövegezésében elhagyja a sajtót, bővebben is fogjuk azt ismertetni. A míg az egyetemes zsinaton Berlinben a különböző theol. pártárnyalatok lelkészi, tanári és világi képviselőiben egyaránt oly szép egyetértésben munkálták az ágenda ügyét, valóságos modern keresztes hadjáratot intézett a »Kreuzzeitung« s a »Reichsbote« az egyetemi theol. tudomány szabadsága ellen. Harnack, a berlini egyháztörténettudós volt újból is e denunciáló természetű támadás tárgya, mivel állítólag egyik előadásában az apostoli hitvallásnak az ordinációba való fölvétele ellen nyilatkozott a maga ifjú hallgatói előtt. Az előadó tanár s a hallgatók közötti bizalmas természetű viszonynak ilyen frivol kijátszásával már mi e században találkoztunk Németország halle-wittenbergi egyetemén, a mit Schrader, ez egyetem jelen főkurátora és történetírója is méltán »az egyetem szégyenlapjának« nevez. Értjük Wegscheider és Gesenius tanároknak, e hírneves racionalista tudósoknak Berlinből az orthodox Hengstenberg által inspirált denunciációját, a minek alapját néhány egyetemi hallgató által beküldött kollégiumi füzet képezte. Valóságos cenzúrája ez az eljárás az egyetemi tanszabadságnak, mely méltán háborítja föl a prot. tanári köröket Poroszországban. Ott is hagyta annak idején Neander, az ismert nevű egyháztörténetíró Hengstenbergnek nem épen »evangéliumi Kirchenzeitung-ját«, ki pedig e racionalista tudósokkal épen nem rokonszenvezett. Harnack idézett előadását állítólag komolyabb és meglett férfiak árulták el e lapoknak, a kik tehát az előadásba mint hospitánsok a szó teljes értelmében betolakodtak. S ugyancsak igazságtalanok a »Kreuzzeitung« s a »Reichsbote« vádaskodásai sőt denunciációi Meinhold és Grafe bonni tanárok ellen, a kik nevezett lapokban »a