Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-20 / 51. szám

ember nemcsak a földi élet gyönyöreit, hanem magát a földi életet is képes áldozatul dobni, hogy az által biztosítsa magának ama tökéletesebb mennyei életet, melyet Jézus övéinek ígért. Épen ennélfogva István vértanú emlékünnepe a komoly megfontolás napja volt eredetileg, és csak akkor vált a világias mulatságok napjává, midőn vallásos jelentősége egészen feledésbe ment. Jelenleg csakugyan ilyen ünnepnek tartják, pedig egy ünnepnek az emberi lélekre jótékony erkölcsi hatása csak akkor van, ha felidézzük emlékezetünkben azon eseményeket, melyeknek emléke azon ünnepekhez fűződik, s ha azok minket az ünnep eredeti rendelkezésének megfelelő életmód folytatására buzdítanak. Itt kell megemlékeznünk néhány szóval a keresztyén időszámításról is, mely tudvalevőleg Krisztus születésével kezdődik. Az időszámításban azonban egy kis tévedés van, mert Idvezítőnk néhány évvel korábban született. A mostani évszámítás kiindulási pontul Róma építése után a 751-ik évet veszi fel, de miután az evangéliumokban az mondatik, hogy Jézus Heródes király idejében született, ez pedig a historikusok egybehangzó nézete szerint 750. április elején már meghalt, a történetírók azt következtetik. hogy a mi évszámításunk négy évet tévedett, s ma már 1898-at kellene írnunk. Mások ellenben Augusztus császár azon rendeletéből indula ki, mely szerint az adókivetési lajstromok készítése céljából népszámlálás tartatott, azt állítják, hogy az összeírás Júdeában Róma építése után a 746. és 748-ik évek között történt, vagyis a mi időszámításunk már 7—8 évvel előbb, úgy hogy mi most már benne vagyunk a 20. században. Bármint álljon különben e dolog, ha téved is a mi időszámításunk, annyi bizonyos, hogy ez a karácsony értékéből mitsem von le. Ez ünnepnél nem az a lényeges, hogy mikor szü'etett Jézus, hanem az, hogy született, s általa az emberiség egy űj szellemi életnek jutott birtokába, mely új Krisztusi szellemnek köszönhetjük az emberi szeretetnek, irgalmasságnak mindazon alkotásait, melyek a keresztyén társadalmat oly előnyösen megkülönböztetik a pogány világtól. Karácsony után nyolczad napra van újév, melyet a keresztyének csak a IV. században kezdtek ünnepelni, s összekötötték azzal Idvezítőnk névadásának emlékét. Január l-jét már a keresztyénség előtt megünnepelték a rómaiak, kik ezen nappal kezdték az új polgári évet számítani, s e napon volt az általános tisztújítás, a különböző állami hivatalok betöltése. Ilyenkor egymást szerencsekívánatokkal és ajándékokkal üdvözölték, majd különböző babonás szokásokat hajtottak végre, melyek által a jövő homályát felderíteni vélték, s a legnagyobb dorbézolásokat vitték végbe, azt hívén, hogy ha az évet vígan kezdik, akkor vígan is fogják leélni. A keresztyének, kik kezdetben állami hivatalokat nem vállaltak, ezen pogányos szokásokat sem fogadták be, sőt inkább e napot bűnbánati napnak tekintették. De később, midőn N. Konstantin rendelete következtében, a keresztyénség államvallássá s az újév polgári tekintetben a keresztyénekre néze is nagy fontosságúvá lett, akkor e napot vallásos ünneppé tették, így történt azután, hogy az említett pogányos szokások lassanként a keresztyének között is meghonosodtak. Hogy az évforduló napján, egy bizonytalan jövő nyomasztó hatása alatt, egymás irányában jó kivánatainkat kifejezzük, helyén van; de e nap igazi jelentőségében csak nyer az által, ha ezt a komoly megfontolás napjává teszszük, s a világias mulatságoknak csak annyi tért engedünk, a mennyi ez ünnep vallásos jelentőségével ellentétben nincs. Január 6-án van vízkereszt vagy a három király napja. Ez ünnep régibb, mint a karácsony, keleten már talán az apostoli korban ünnepelni kezdték, összekötvén azzal Jézus nyilvános fellépésének emlékét. Később, midőn a karácsony ünnepe is szokásba jött, már jelentősége lett ez ünnepnek, a mennyiben a keleti bölcsek látogatásának emlékét kötötték ahhoz. Azon csillagban, mely a bölcseket Jézushoz vezette, jelképét látták annak, hogy Krisztusban a világ világossága megjelent. Később azután már gondolatokat is csatoltak hozzá, hogy a bölcsek hárman voltak és hogy épen királyok voltak, egyik a fehér, másik a réz, harmadik a fekete bőrűek királya. Ezek azonban csak legendák, melyeknek az evangéliumokban semmi alapjuk nincs, de a melyek kétségtelenül azt akarják jelezni, hogy Krisztus nemcsak egy népnek, hanem az egész emberiségnek üdvözítője. Hogy ezen királyok épen hárman voltak, azon kívül, hogy az emberiséget arcszínük szerint fehér, réz és feketebőrűekre szokták felosztani, talán az is egyik oka, hogy az evangélium elbeszélése szerint ezek háromféle ajándékot vittek: aranyat, tömjént és mirhát. Mi reformátusok ez ünnepet nem tartjuk, mert ez Jézus megváltó munkájával semmi bensőbb kapcsolatban nem áll. Mi általában csak azon egyházi ünnepeket fogadtuk el, melyek Jézus működésének a mi üdvösségünkre vonatkozó kiválóbb mozzanatait ölelik fel. Petri Elek. ISKOLAÜGY. A tanári nyugdíjintézet életbeléptetése. A vallás- és közokt. m. kir. minisztertől 55,360. szám alatt az egyházi főhatóságokhoz következő megkeresés érkezett: Az 1894. XXVII. t.-c., mely azon nyilvános tanintézeti igazgatók, tanárok, tanítók, igazgatónők és tanítónők nyugdíjazásáról és hozzátartozandóik ellátásáról szól, kikről állami vagy más hasonló természetű közrendeikezéssel gondoskodva nincs — immár törvényerőre emelkedvén, annak végrehajtása vált szükségessé. A fenti minősítés alá tartoznak mind ama jogakadémiák, felekezetek, községek, alapítványok vagy társulatok által fentartott gimnáziumok, reáliskolák, középkereskedelmi iskolák (akadémiák), tanító-, tanítónő- és óvóképezdék, felsőbb leányiskolák, általában a felsőbb tanintézetek vagy középiskolák színvonalán álló nyilvánossági jogot nyert iskolák, melyeknek fennállása biztosítottnak tekinthető; épen ez okon magánosok által fentartott tanintézetek csak az esetben léphetnek be a nyugdíjintézetbe, ha minden kétséget kizáró alakban igazolják, hogy az általuk fentartott tanintézet fennállása, elégséges alapok által minden körülmények között biztosítva van. Ezen törvény 3. §-ban foglalt s az illető iskolafentartók, tanárok, tanítók, tanítónők illetve tanulók és az állam által biztosított járulékok fejében úgy a szolgálati évek leszámítása, mint az igény beálltának feltétele, valamint a beszámítható javadalomnak és végellátási járandóságoknak meghatározása stb. tekintetében az állami tisztviselők ellátásáról szóló 1885. XI. t.-cikknek a tanárokra vonatkozó rendelkezései szolgálnak zsinórmértékül. A járulékok azonban csak azon állomások után fizetendők, melyek a szóbanforgó nyugdíjintézet kötelékébe tartoznak, ezen állomásokra vonatkozólag azonban még az esetben is," ha valamely állomás esetleg üresedésben volna is. A törvény hatályba léptekor már fennállott tanintézeteknek, a nyugdíjintézetbe való belépése az iskolafentartók önkéntes elhatározásától függ, míg a jövőben létesítendők a belépés kötelezettsége alól csak az esetben