Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-01 / 5. szám

zások a budapesti nagygyűlés által proklamált felekezeti reakció ellen. Arad, Nagyvárad, Kassa és több nagyvárosban népgyűlések készülnek a budapesti kath. népgyűlés ellensúlyozásául. Még nyomatékosabb ellenakció indult meg a törvényhatóságok körében. Most, hogy a kath. nagygyűlésen megfújták a harci riadót, Debreczen város közgyűlésén jan. 26-án a polgárság pártpolitikai és felekezeti különbség nélkül egyhangúlag demonstrálta ragaszkodását az egyházpolitikai reformokhoz. Ezt a példát több törvényhatóság követni készül. A társadalom fel van izgatva. A békét hozó kibontakozásnak nem szabad sokáig késnie. Dr. Rusticus, KÜLFÖLD. Külföldi szemle. A jezsuita kérdés még mindig égető kérdését képezi a német birodalomnak. A »Norddeutsche Alig. Zeitung*, a birodalmi kormány eme hivatalos organuma »Literarisches« cím alatt érdekesen kommentálja Iloensbroech grófnak a jezsuita rendből való kilépését, s e kilépésnek egy önálló röpiratban való igazolását. Szerinte a röpirat az előkelő jezsuita írók alapján kritikát gyakorol a legfontosabb jelenkori állami-egyházi kérdések fölött. A jezsuitismus egy ideokratiai uralomnak a rendszere, mely bámulatos konzekvenciával vonja meg a maga elveinek a következményeit. S ha Hoensbrosch gróf abban a meggyőződésben volt, hogy az ő személyére nézve létezhetik egy külön »jezsuita ekklekticismus* s csak későbbi tapasztalatok nyomán győződött meg annak tarthatatlanságáról, azért lehet őt sajnálni, de nem menteni, mivel a történelem morálja ama régi szabály, a melyszerint ki-ki óvatos legyen a maga pályájának megválasztásában. Eddig a »Nordd. Alig. Ztg« 1893 november 30 iki szűkszavú tudósítása, a melyre nézve csudálkozásunkat kell kifejeznünk ama hallatlan vakmerőség felett, a melylyel egy a kormányhoz közel álló lap vádolhatja és gúnyolhatja Hoensbrosch grófban azt a szövetséges társat, a ki ma a porosz állameszmének fontos szolgálatokat tesz az államot és szabadságot lealázó hazafiatlan jezsuita rendszerrel szemben elfoglalt elvi álláspontjával. Valóban elszomorító volna, ha a hivatalos lap tendentiosus tudósításából lehetne és kellene következtetéseket vonni a német államkormánynak a jezsuita kérdéssel szemben való álláspontjára! Felvilágosításul arra, hogy meddig jutottak el 1848 óta egyházpolitikai tekintetekben Németországban, érdekes leleplezéseket közölt legközelebb a »Vossische Ztg* egyik közleménye. Az 1848. augusztus 24. frankfurti német parlament összes kath. tagjai, s ezek között Reichensperger, s a mainzi és boroszlói püspök, unt sono fogadták el Radoívitz generális manifestumát a jezsuita rend tervezett megtelepítése ellen, mely manifestumban többi között következő tételek foglaltatnak: A jezsuita rend a XVJ. században segédeszköznek bizonyult a kath. egyház pillanatnyi szükségleteinek a kielégítésére, ma azonban Németországban ilyen szükséglet tényleg fönn nem forog. A német püspökségnek s a klérusnak a maga feladatainak sikeres megoldása céljából nincsen ma szüksége a jezsuitákra, s a német tudományosságnak ilyen segédeszközökre, mert az a haszon, a melyet a jezsuitarend a német kath. egyháznak esetleg ígér és kilátásba helyez, korántsem áll arányban azokkal a mélyreható zavarokkkal és veszteségekkel, a melyek ebből Németországra fognának háramlani »Az egyház szabadságáról* szóló tárgyalások alkalmával pedig, a midőn a jezsuitákat, liquoriánusokat és redemptonistákat örök időkre akarták némelyek kitiltani a német birodalomból, az egyházi szabadság elvi indokainak különbeni megóvása mellett Radowitz tábornok, a kath. frakció elnök kijelentette, hogy »sem kívánsága, sem törekvése behálózni Nemetországot a jezsuitarend tagjaival. >S bár az általános kath. egyházi és egyleti élettevékenységnek egy némely rend elvi kizárása által való megszorítása ellen állást is kellene foglalnia, mégis a kath. egyház magasabb érdekeiből kifolyólag tiltakoznia kellene az ellen, ha valaki a német birodalom egynémely tartományába a jezsuitákat megtelepíteni kísérletet tenne, vagy e tekintetben konkrét javaslattal állana elő. Arra a kérdésre pedig, hogy kik azok, a kiknek nevében szóló beszél, Radowitz egészen önérzetesen azzal felelt: hogy mi mindnyájunknak, a kath. kollegák nevében, a kik itt ülünk. S e kath. kollegák között ült akkoriban Reichensperger is, mint a kath. frakció alelnöke, ma pedig a jezsuitarend megtelepítésének egyik elsőrangú harcosa a centrumban s a német birodalomban. íme ilyen Németországban a meggyőződés szentsége s az elvnek szegre akasztása a centrumpárt híveinél! Elgondolhatni, hogy ezek a históriai reminiscentiák igen kellemetlenül hatottak a centrumra, s annak agg harcosára, a miért is a »Kölnische Volks-Ztg* hasábjain egy nyilatkozatot tett közzé, a melyben egészen naivul kijelenti, hogy ő már 1848-ban is barátja volt a jezsuitáknak, s Radowitz »túlságosan erős fejtegetései* alkalmából csak azért hallgatott, hogy még jobban el ne keserítse a jezsuitarend erőszakos kiűzését sürgető kedélyeket. Ez Beyschlag szerint más szóval annyit jelent, hogy Radowitz akkoriban azért tagadta meg oly erősen a jezsuitákat, hogy azoknak biztosítsa a jövőt egy esetleges kizáró törvénynek a meghiúsításával. Ergo: jezsuita mentális reservatióval élt a jezsuiták kedvéért! Mi is azt hisszük, hogy Radowitz sokkal Őszintébb volt, hogy sem jobb meggyőződése ellenére ilyen mellékajtókon vezetette volna be a német birodalomnak eme ősi gonosz ellenségeit! De hát a dogma korrigálja a történetet a jezsuitarend megtelepítésének a kérdésében is! Pedig az ultramontanismus ugyancsak szítja a visszavonás s a felekezeti türelmetlenség pusztító tüzét a német népélet összes rétegeiben. Az elkeresztelések s a prot. gyermekeknek a kath. hitre való csalogatása napirenden vannak. Ilyen eset a közelmúltban Trierben is történt, mely alkalommal Beyschlag tanár, annak egykori prot. lelkésze »nyilt levelet* intézett Korúm püspökhöz, a trieri rokk skandalózus kiállítójához, ki aztán a támadásra egy Einig nevű theol semináriumi tanár által válaszolt, kit Beyschlag méltán nevezett »theol. Zwerg*nek ez ügyet referáló kék füzeteiben. Legközelebb pláne Wintzingerode grófot, az »Evang. Bund« buzgó elnökét vádolta az uttramontanismus kath. gyermekek térítgetésével, mely vádért — mint értesülünk — annak krónikus hősei a bíróság előtt fognak felelni, ha ugyan idejekorán meg nem ugranak! S e belső egyházfelekezeti s egyházpolitikai bajok mellett még a sociáldemokrácia is kísérti az egységes német birodalom belső békéjét és polgárainak nyugalmát Legközelebb Erfurtban tartott gyűlésére a protestáns