Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-13 / 50. szám

szaporodásnak majdnem ötszörösével növekedett. A tényleg iskolába járó gyermekek száma (ez idő szerint 2.232,315, vagyis a tankötelesek 80.6 százaléka) 1869. óta minden évben átlag 45,000-rel, az utolsó egy év alatt pedig 62,600-al szaporodott. Ez is szép, de még mindig nem elég, mivel még most is majdnem háromezer gyermek nem jár iskolába. Az iskolák száma (ez idő szerint 16,942) 1869. óta évenként átlag 131-el, az utolsó egy év alatt 25-el szaporodott. A tanítók száma (ez idő szerint 25,752) 1969. óta minden évben átlag 331-el, az utolsó egy év alatt pedig 246-el gyarapodott. Népiskoláink föntartására fordíttatott az utolsó évben 16.600.000 forint, mi az 1869. óta lefolyt huszonnégy év alatt a népoktatási költségeknek minden évben átlag 530.000 frttal való szaporodását jelenti. Tanulságosak az iskolák nemzetiségi viszonyaira vonatkozó adatok. 1892/93-ban volt 16,942 népiskolánk. Magyar tannyelvű 56 60% arányban, más de nem magyar nyelvű iskolánk (26"26% arányban): magyarral vegyes nyelvű iskolánk (17'9% arányban); magyar nélkül több nyelvű iskolánk (8% arányban) 14. A nem kizárólag magyar tannyelvű 7353 népiskola közül: a magyar nyelvet sikerrel oktatta (66,

38% arányban) 1884, siker nélkül, vagy épen nem tanított (33'66% arányban) 2472. Az 1891/92-ik tanévben 7472 iskolának állapotáról kellett szólani az 1879. évi XVIII. törvénycikk alapján. Miként látható, az általános helyzet 119 iskolában javult, míg ellenben a sikeres oktatás és a siker nélküli eljárás adatainál, a mennyiben az utóbbi minőségű magyar nyelvi oktatás 87 iskolában rosszabbodott, kivehető, hogy az 1892/93. tanév idevágó végeredménye épen nem mondható kielégítőnek. Azok között az iskolák között, a hol legkevésbbé tanították a magyar nyelvet, legelői állanak a görög katholikus és görög keleti iskolák, melyek 42'8°/0

« illetőleg 42'6%-jában »siker nélkül oktattak magyarul«, értsd: épen nem törődtek az állami nyelvvel. Az 563 izraelita iskola közt nem magyar volt 34. Sikerrel tanították a magyar nyelvet mind e 34 iskolában is. A mi a tanítókat illeti, az 1892/93-diki tanévben 25,752 tanító közül: a magyar nyelvet oktató képességgel bírta 95'3°/0

arányban 24,473, s magyarul egyáltalában nem tudott 4-97% arányban 1279. A mennyiben pedig az 1891/92-iki tanévben 1601 tanítónk nem tudott magyarul, kiderül, hogy az állapot — ismét csak a száraz adatokkal szólva — 20T százalék arányban javult, vagyis, hogy a magyarul nem tudó tanítók száma 322-vel apadt. A miniszter azonban hozzá teszi: »Nem kötök vérmes reményeket e jelenséghez, melyet meglehet, már a legközelebbi idő elronthatna. Számos okom van arra, hogy a helyzetet sötétebbnek lássam*. Érdekesek a kisdedóvásra vonatkozó adatok is. Ovodaköteles volt 1.071,760 (a lakosság 7'88%-a). Ezek közt állandó felügyelet nélkül való 319,373. Ezekből tényleg ovodába járt 129.634 (40-59%), 26,985-tel több mint az előző évben, a mi, a viszonyokat tekintve, meglepő haladás. Kisdedovó intézet volt 1757, de ezek közt 724 csak nyári menedékház s ezek száma gyarapodott leginkább. A költségek összege volt 653,613 frt. — A népnevelés ez az ága tehát aránylag elég szépen halad. A népiskolázás emelésére tett intézkedések között nevezetesebbek: az »óvóintézet-köteles* gyermekek összeírása; az iparostanoncok s keresk. tanulók oktatása újjászervezése; a játékterek s tornaünnepek; a téli és nyári tanfolyamok szervezésének a kísérlete, mely abban áll, hogy a tanító télen a helyiségben, nyáron a külterületen oktat, a hol eddig semminemű tanítás nem volt; a tanítókra vonatkozó új fizetési törvény végrehajtására szolgáló intézkedések stb. Csekély haladás mutatkozik a tanítóképzés ügyében, mely a folyton növekvő tanítóhiány miatt maholnap égető sebe lesz népoktatásunknak. Az is nagy baj, hogy a felekezeti tanítóképző intézetek több helyen nem önállóak, hanem a helyi középiskola tanárai által vezettetnek s önálló helyiségeik sincsenek, hanem a főintézet kegyelméből tengődnek. A prot. preparandiák közül a debreceni (nincs külön helyisége) és nagyenyedi (nincsenek külön tanárai) a besztercei, brassói, felső-lövői, medgyesi, Selmecbányái és szarvasi vannak ilyen visszás helyzetben: de még több a baj a római és gör. kath., különösen pedig a gör. keleti tanítóképezdékben. — Mi azt. tartjuk, hogy a tanítóképzés emelése s nemzeti szellemben való továbbfejlesztése érdekében minél előbb törvényhozási intézkedésre lesz szükség. Legnagyobb gyarapodást mutat a tanítói nyugdíj-és gyámalap, melynek tiszta vagyona 1893. év végéig 10.544,470 frt 47 krra emelkedett. H. B. TÁRCA. Szegények gondozása az ókorban. A reformátusok budapesti közművelődési egyesületében tartott felolvasás. (Folytatás és vége.) Nagy mértékben szokásban volt azonban az ókorban az ajándékozás, úgy hogy e tekintetben még a mi korunkat is túlszárnyalta, pedig nálunk is, különösen a karácsonyi ajándékozás a legnagyobb túlzásokba ment. Egyik, szülővárosa számára színházat építtet, másik vízvezetéket vagy kutat létesít; egyik arra áldoz, hogy a gabona ára mindig egyformán mérsékelt legyen, a másik olajat és bort oszt ki, nagy lakomákat rendez polgártársai tiszteletére vagy ingyenes fürdőket állíttat fel. Minden vagyonosabb ember, ki az állami életben szerepet óhajtott játszani, kötelességének tartotta vagyonának egy részét polgártársainak javára feláldozni. Sőt még a halálutánra is kiterjedt az ajándékozás. Sokszor tétettek olyan végrendeleti hagyományok, s ezek különös állami oltalomban részesültek, hogy egy meghatározott napon az elhunytnak sírjánál lakomákat rendezzenek, s a jelenlevők közt pénzbeli adományokat osszanak ki. Különösen uralkodó volt ez a szokás a római császárság idejében, midőn egyesek, főleg az uralkodók, milliókat áldoztak ilyen célokra.