Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-13 / 50. szám

mint azt a referáda teszi, de semmi esetre sem lehet ahból azt az állítást kiolvasni, hogy jogakadémiánkon a tanári állásokat oly fiatal erők szokták elnyerni, a kik arra nem hivatottak. Mert tény ugyan, hogy a jogtanári fizetések csekélysége folytán pályázatainkon — a mint ezt a felterjesztés is kiemeli — rendszerint »kezdő fiatal doktorok, ügyvédjelöltek, bírósági aljegyzők stb* vesznek részt és választatnak meg. de hogy ezek hivatottsággal és tudományos készültséggel ne bírnának, ezt épen ama körülmény cáfolja meg eklatánsul, hogy e fiatal erők egy-két évi tanárkodás után intézetünkből jobban dotált állásokra eltávozva, rövid idő alatt oly positiókra emelkednek föl, a hova hivatottság és tudományos készültség nélkül felemelkedni merő képtelenség, s a mely állásokon a veszteség fájdalmával bár, de azért jogos büszkeséggel tekint rájok tanintézetünk. így dr. Tassy Pál 3—4 évi tanárkodás alatt mind a két tudori, valamint az ügyvédi diplomát és az egyetemi magántanári képesítést is megszerezve, 1886-ban kir, alügyészszé neveztetett ki s már két év óta kir. táblai biró. Dr. Horváth Ádámot két évi jogtanárkodás után, mint 26 éves fiatal embert, Kecskemét város felső kerületének képviselői székébe emelé a közbizalom. A helyébe választott dr. Kiss János szintén alig két évi tanárkodás után 1889-ben kir. alügyészszé kineveztetve, rövid időn kir. ügyészszé léptettetett elő. Utóda dr. Szászi Béla hasonlólag nem tölt itt két évnél többet; kir. albirónak megy, ilyen minőségben Szilágyi Dezső igazságügyminister a kodifikáló' bizottság jegyzőjéül rendeli Őt be, s ma titkár az igazságügyminiszteriumban. Dr. Magyary Géza 2% év után a nagyváradi kir. jogakadémiára neveztetik ki rendkívüli, majd rendes tanárnak s most egyik büszkesége a nevezett tanintézetnek. Ezek mindannyian, mint egészen kezdő 24—26 éves fiatal emberek jöttek hozzánk, de egyrészt a megélhetés kényszere, másrészt a továbbhaladhatás vágya által innen elűzve, hivatottságukkal, készültségükkel, arra valóságukkal aránylag rövid időn tekintélyes állásokat vívtak ki maguknak. Nem is szólva a régebben eltávozott dr. Szeless Józsefről, a kit mint, szintén egészen fiatal jogtanárt, Kecskemét város legelső pénzintézete, a virágzó takarékpénztár-egyesület választ meg fényesen dotált vezérigazgatójává, vagy Keresztes Jánosról, a kit a jogtanári székből Kecskemét város főjegyzői hivatalába emel a törvényhatóság bizalma, vagy végül Vámos Béláról, a kit két év előtt Kecskemét város főkapitányává nevez ki a belügyi kormányt képviselő főispán. Hát ha ezekben a férfiakban hiányzik vala a hivatottság, akkor őket bizonyára nem éri vala az ily díszes állásokra történt meghivattatás szerencséje. Ide vonatkozólag végül azt mondja a referáda, hogy »a közgyűlés e tekintetben is (t. i. a tanári fizetések emelése tekintetében) javaslatot kér az igazgató-tanácstól«. Ez téves állítás. Mert hiszen a szóban forgó jelentést és abban a jogtanári fizetések emelésére vonatkozó javaslatot épen maga a jogakadémiai igazgató-tanács terjesztette fel, mint a saját javaslatai az egyházkerületi közgyűléshez. Javaslattételre felkérni tehát fölösleges lett volna. Ellenben az egyházkerületi közgyűlés nem a jogakadémiai igazgató-tanácsot, hanem a másik két fentartó testületet, t. i. Ktcskemét városát és a kecskeméti ref. egyházat hívta fel hafározatilag a jogtanári fizetéseknek az igazgató-tanács javaslata értelmében leendő felemelésére. Pedig talán méltóbb lett volna a főtiszteletű egyházkerülethez, ügy is mint egyik fentartó testülethez, de különösen úgy, mint jogakadémiánk legfelsőbb autonom fenhatóságához, ha a többi fentartóknak jó példát mutatva, az általa fentartott egy tanszék javadalmazását nemes áldozatkészséggel haladék nélkül felemelte volna. Mert, hogy jogakadémiánkon a tanári fizetések felemelése immár elodázhatlan, azt belátja mindenki, a ki a hazai jogakadémiák jelenlegi viszonyait csak futólag ismeri is. Ha mi a többi jogakadémiákkal nem versenyt állani, hanem az eltiportatás ellen magunkat csak némileg is megvédelmezni akarjuk, legelső sorban jelesebb tanerők megszerzéséről és állandósításáról kell goudoskodnunk. Ez pedig csak a fizetéseknek ha nem is a királyi, érseki és püspöki jogakadémiák tanárai, hanem legalább a vidéki törvényszéki birák javadalmazásának színvonalára emelésével érhető el. A királyi jogakadémiákon a rendes tanárok fizetésének minimuma ez idő szerint 2000 frt törzsfizetés, 4—500 frt lakbér, 100 frt ötödéves korpótlék s 5 - 600 frtra, sőt többre is felrúgó tandíj- és vizsgadíj-osztalék. Pozsonyban és Nagyváradon még ennél is magasabbak a fizetések és nem sokkal csekélyebbek Egerben, Pécsett, Debreczenben. Még Sárospatakon és Eperjesen is nagyobb dotációja van a jogtanároknak, mint nálunk. Az egyetlen máramaros-szigeti akadémia áll tanári fizetés dolgában alattunk. Az, a mit mi az egyházkerülettől és a többi fentartóktól kérünk: 1600 frt törzsfizetés, 300 frt lakbér és 100 frt ötödéves korpótlék. Ez felel meg egy kecskeméti törvényszéki biró fizetésének. Ez még mindig messzire áll — különösen a mi csekély 100—150 frt tandíj- és vizsgadíj osztalékunkra való tekintettel — a kir. jogakadémiák tanárainak javadalmazásától, de kapcsolatban a jogakadémiák tervbe vett újjászervezése, illetőleg a kötelező doktorátus eltörlése folytán remélhető előnyökkel, véleményem szerint biztosítaná tanári karunk állandóságát s ez irányban tanintézetünk konszolidációját. Igen tisztelt szerkesztő úrnak szives előzékenységeért ismételten köszönetet mondva, vagyok kiváló tisztelettel Dr. Kovács Pál, jogak. igazgató. Az elemi közoktatás állapota. A közoktatási minisztérium jelentése szerint. A közoktatási minisztérium évenként jelentést szokott tenni a közoktatás állapotáról. Ebből a beszámolóból most jelent meg az I-ső kötet, mely az elem iskolázás ügyeivel foglalkozik s a tanítói nyugdíjintézet állapotát ismerteti. A miniszteri jelentés az 1892/93. iskolai év adataival számol be, melyből addig is míg részletesebben ismertethetnők, bemutatjuk a legfőbb adatokat. Az országos közoktatási tanácsról szóló rövid jelentés kevés jelentős dolgot tartalmaz. A tankönyvbirálatokról való beszámolóban örvendetes az a mozzanat, hogy az oláhok kivételével, a többi nemzetiségi iskolák tankönyvei már nem igen adnak kifogásokra okot. Ha a jelentés ez a része teljesen megbízható, akkor a hazafias szellem e megerősödését a népiskolákban a nemzeti iskolapolitika szempontjából nagy haladásként üdvözölhetjük. A népoktatásra vonatkozó adatok: Tanköteles gyermek volt 1893-ban 2.769,61 i. A haladás e tekintetben nagyon szép. Mert a tankötelesek száma 1869-től a mult évig minden évben átlag húszezerrel, az utolsó egy év alatt pedig 98.900-al, vagyis a huszonnégy évi átlagos