Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-01 / 5. szám

Ritka leány tud olyan szembekötősdit játszani, mint ez a pásztorlevél. Ügyes ember legyen, a ki meg fogja. Olyan tetszetős indokokkal van saturálva, hogy szinte káprázik bele az olvasó szeme. Minő válogatott kifejezések a részvét felgerjesztésére! »A kormány politikája által veszély fenyegeti a hívek halhatatlan lelkét. A kath. egyház nehéz védelmi küzdelmet vív oly sérelmes intézkedések ellen, melyek szentegyházunk Istentől nyert jogaiba ütközik. Inkább kell engedelmeskedni Istennek mint az embereknek.* Pedig mindebből csak annyi az igaz, hogy a világgal azt akarják elhitetni, miszerint klérus és katholicismus ugyanegy dolog; és ügy beszélnek, mintha az Istent nem is lehetne más vallásban imádni, mint a római vallásban. S ebből foly ól ag minden haladást, mely az ő személves hatalmuk növekedését gátolja, úgy tüntetnek fel, mint a kath. vallás üldözését. Némely együgyűek felülnek nekik!.. . Mondják: bizony inkább Istennek, mint az embereknek engedelmeskedni. S magasztalják a prímást, ki ekként primázott a kath. gyűlés nagy koncertjén: A földiekben engedelmeskedünk a királynak, de a lelkiekben c?ak a királyok királyának. . . Beszédnek szép ez, de mit értett ő a királyok királya alatt? . . . Nem az Istent, nem is a Krisztust, hanem a római pápát. S ez a kifejezés, inkább engedelmeskedni az Istennek, náluk ezt teszi: inkább engedelmeskedni a római pápának. Hetesy Viktor. BELFÖLD. A református zsinat küldöttsége a királynál. Református zsinatunk díszküldöttségét Kun Bertalan püspök és Tisza Kálmán főgondnok vezetése, alatt jan. 25-én fogadta király ő felsége a budai palotában. A küldöttség szónoka, Kun Bertalan püspök, a következő beszédet intézte a királyhoz: Császári és királyi apostoli felség! Legkegyelmesebb urunk! A hódoló tisztelet, alattvalói hűség legbensőbb és legőszintébb érzelmeivel jelentünk meg felséged legmagasabb színe előtt, hogy ama kimagasló atyai jóságáért, melylyel országos zsinatunkon alkotott egyházi és iskolai törvényeinket legfelsőbb jóváhagyásával megerősíteni méltóztatott, legmélyebb hálánkat és köszönetünket hódoló tisztelettel kifejezzük. Felségednek ez a legmagasabb elhatározása általános örömet gerjesztett evangéliumi reformált hitfelekezetünk minden egyházközségében, valamint a mi szivünkben is, mert meg vagyunk győződve, hogy evangéliumi szent vallásunk s egyházunk szelleméből, hitelveiből folyó állami és egyházi érdekeinek kölcsönösen megtelelő törvényeink képezik hitfelekezetünk felvirágzásának legbiztosabb alapját. Midőn azért császári és apostoli Felségednek ezen törvényeinknek megerősítő legmagasabb elhatározásáért a magyar református egyházunk egyetemének hódoló tisztelettel párosult köszönetét tolmácsoljuk, biztosítjuk felségedet, hogy mind a régibb időben, mind legközelebb legkegyelmesebben megerősített törvényeinket híveink közt a vallásos buzgóság, jó rend, tiszta erkölcsiség fentartására törekszünk. Ugyanilv hűséggel fogjuk minden alkotmányos úton létrejött és jövendő országos törvényeinket megtartani, azoknak meghódolni, ezzel az önzetlen tiszta hazaszeretetet, az alkotmány, felséged legmagasabb személye dicső trónja iránti tántoríthatatlan hűséget fogjuk egyesíteni, és ezen hazaszeretet által vezérlett érzelmeket, mint oltártüzeket fogjuk híveink szivében éleszteni, kik velünk együtt kérik az egek Urát, hogy felséged drága életét, népeit boldogító uralkodását terjessze ki az idők legmesszebb határáig. A király a beszédre következőkép válaszolt: Örülök, hogy az evangélikus református zsinaton létrejött törvényerejű szabályokat jóváhagyólag megerősíthettem s nem kétlem, hogy a magyar reformátusok egyeteme ezen szabályokat, .valamint az országos törvényeket mindenkor szigorúan fogja megtartani. A személyem ós trónom iránti hűségnek biztosítását ez alkalommal is kedvesen fogadom s őszintén kívánom, hogy az egyházuk számára alkotott uj szabályok annak javára szolgáljanak. A király nagyon szívesen fogadta a küldöttséget, tagjait megszólítással tüntette ki. A küldöttség tagjai voltak: Kan Bertalan, Bapp Gábor, Szász Károly, Szász Domokos és Kiss Áron püspökök; Tisza Kálmán, báró Bánffy Dezső főgondnokok ; Baksay Sándor, Bartha Lajos, Bornemisza József, Fejes István, Széli Kálmán és Vályi Lajos lelkészi küldöttek: Bernátli Elemér, Beöthy Zsigmond, gróf Dégenfeld József, Hegedűs Sándor, Horthy István, Szilassy Aladár, gróf Teleki József, báró Vay Béla és Véghelyi Dezső világi küldöttek. A zsinati küldöttség király ő felségétől Wekerle kormányelnökhöz ment, de őt nem találta otthon. Majd grót Gsály Albin vallás- és közoktatásügyi minisztert kereste fel, kit Kun Bertalan püspök következő beszéddel üdvözölt: Nagyméltóságú miniszter úr! Kegyelmes uram! A közpálya férfiainak, kik a haza szolgálatának és boldogításának szentelik életüket, legédesebb jutalma a hála és közelismerés. E lélektani igazság alól nem képezhetnek kivételt a társadalom szegény munkásai sem. annál kevésbbé képezhetnek tehát azok, a kik az államkormányzat fontos és nehéz feladatával foglalkoznak. Elismerés a munkának legnemesebb jutalma, a lélek nyugalmát ez aranyozza meg. És mi, mint az evangéliumi reformált hitfelekezet zsinati képviselői, magyar reformált egyházunk nevében ezt a legszebb jutalmat, szivünknek e kincsét hoztuk el nagyméltóságodnak ajándékul. Nagyméltóságod működésének kezdetétől fogva a hálatelt szív éber figyelmével kisértük azt az ernyedetlen, céltudatos munkásságot, melyet Nagyméltóságod kifejtett, de áldásos működésének különösen két fontos mozzanata az, mely