Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-02-01 / 5. szám

Ritka leány tud olyan szembekötősdit játszani, mint ez a pásztorlevél. Ügyes ember legyen, a ki meg fogja. Olyan tetszetős indokokkal van saturálva, hogy szinte káprázik bele az olvasó szeme. Minő válogatott kifejezé­sek a részvét felgerjesztésére! »A kormány politikája által veszély fenyegeti a hívek halhatatlan lelkét. A kath. egyház nehéz védelmi küzdelmet vív oly sérelmes intézkedések ellen, melyek szentegyházunk Isten­től nyert jogaiba ütközik. Inkább kell engedelmeskedni Istennek mint az em­bereknek.* Pedig mindebből csak annyi az igaz, hogy a világ­gal azt akarják elhitetni, miszerint klérus és katholicismus ugyanegy dolog; és ügy beszélnek, mintha az Istent nem is lehetne más vallásban imádni, mint a római val­lásban. S ebből foly ól ag minden haladást, mely az ő személves hatalmuk növekedését gátolja, úgy tüntetnek fel, mint a kath. vallás üldözését. Némely együgyűek felülnek nekik!.. . Mondják: bizony inkább Istennek, mint az embereknek engedel­meskedni. S magasztalják a prímást, ki ekként primázott a kath. gyűlés nagy koncertjén: A földiekben engedel­meskedünk a királynak, de a lelkiekben c?ak a királyok királyának. . . Beszédnek szép ez, de mit értett ő a kirá­lyok királya alatt? . . . Nem az Istent, nem is a Krisz­tust, hanem a római pápát. S ez a kifejezés, inkább en­gedelmeskedni az Istennek, náluk ezt teszi: inkább enge­delmeskedni a római pápának. Hetesy Viktor. BELFÖLD. A református zsinat küldöttsége a királynál. Református zsinatunk díszküldöttségét Kun Bertalan püspök és Tisza Kálmán főgondnok vezetése, alatt jan. 25-én fogadta király ő felsége a budai palotában. A küldöttség szónoka, Kun Bertalan püspök, a következő beszédet intézte a királyhoz: Császári és királyi apostoli felség! Legkegyelmesebb urunk! A hódoló tisztelet, alattvalói hűség legbensőbb és legőszintébb érzelmeivel jelentünk meg felséged legmaga­sabb színe előtt, hogy ama kimagasló atyai jóságáért, melylyel országos zsinatunkon alkotott egyházi és iskolai törvényeinket legfelsőbb jóváhagyásával megerősíteni mél­tóztatott, legmélyebb hálánkat és köszönetünket hódoló tisztelettel kifejezzük. Felségednek ez a legmagasabb elha­tározása általános örömet gerjesztett evangéliumi refor­mált hitfelekezetünk minden egyházközségében, valamint a mi szivünkben is, mert meg vagyunk győződve, hogy evangéliumi szent vallásunk s egyházunk szelleméből, hitelveiből folyó állami és egyházi érdekeinek kölcsönösen megtelelő törvényeink képezik hitfelekezetünk felvirágzá­sának legbiztosabb alapját. Midőn azért császári és apos­toli Felségednek ezen törvényeinknek megerősítő legma­gasabb elhatározásáért a magyar református egyházunk egyetemének hódoló tisztelettel párosult köszönetét tolmá­csoljuk, biztosítjuk felségedet, hogy mind a régibb időben, mind legközelebb legkegyelmesebben megerősített törvé­nyeinket híveink közt a vallásos buzgóság, jó rend, tiszta erkölcsiség fentartására törekszünk. Ugyanilv hűséggel fogjuk minden alkotmányos úton létrejött és jövendő országos törvényeinket megtartani, azoknak meghódolni, ezzel az önzetlen tiszta hazaszeretetet, az alkotmány, felséged legmagasabb személye dicső trónja iránti tánto­ríthatatlan hűséget fogjuk egyesíteni, és ezen hazaszeretet által vezérlett érzelmeket, mint oltártüzeket fogjuk híveink szivében éleszteni, kik velünk együtt kérik az egek Urát, hogy felséged drága életét, népeit boldogító uralkodását terjessze ki az idők legmesszebb határáig. A király a beszédre következőkép válaszolt: Örülök, hogy az evangélikus református zsi­naton létrejött törvényerejű szabályokat jóváha­gyólag megerősíthettem s nem kétlem, hogy a magyar reformátusok egyeteme ezen szabályokat, .valamint az országos törvényeket mindenkor szigorúan fogja megtartani. A személyem ós trónom iránti hűségnek biztosítását ez alkalommal is kedvesen fogadom s őszintén kívánom, hogy az egyházuk számára alkotott uj szabályok annak javára szolgáljanak. A király nagyon szívesen fogadta a küldöttséget, tagjait megszólítással tüntette ki. A küldöttség tagjai voltak: Kan Bertalan, Bapp Gábor, Szász Károly, Szász Domokos és Kiss Áron püspökök; Tisza Kálmán, báró Bánffy Dezső főgondnokok ; Baksay Sándor, Bartha Lajos, Bor­nemisza József, Fejes István, Széli Kálmán és Vályi Lajos lelkészi küldöttek: Bernátli Elemér, Beöthy Zsigmond, gróf Dégenfeld József, Hegedűs Sándor, Horthy István, Szilassy Aladár, gróf Teleki József, báró Vay Béla és Véghelyi Dezső világi küldöttek. A zsinati küldöttség király ő felségétől Wekerle kormányelnökhöz ment, de őt nem találta otthon. Majd grót Gsály Albin vallás- és közoktatásügyi minisztert kereste fel, kit Kun Bertalan püspök következő beszéddel üdvözölt: Nagyméltóságú miniszter úr! Kegyelmes uram! A közpálya férfiainak, kik a haza szolgálatának és boldogí­tásának szentelik életüket, legédesebb jutalma a hála és közelismerés. E lélektani igazság alól nem képezhetnek kivételt a társadalom szegény munkásai sem. annál kevésbbé képezhetnek tehát azok, a kik az államkormányzat fontos és nehéz feladatával foglalkoznak. Elismerés a munkának legnemesebb jutalma, a lélek nyugalmát ez aranyozza meg. És mi, mint az evangéliumi reformált hitfelekezet zsinati képviselői, magyar reformált egyházunk nevében ezt a legszebb jutalmat, szivünknek e kincsét hoztuk el nagyméltóságodnak ajándékul. Nagy­méltóságod működésének kezdetétől fogva a hálatelt szív éber figyelmével kisértük azt az ernyedetlen, céltudatos munkásságot, melyet Nagyméltóságod kifejtett, de áldásos működésének különösen két fontos mozzanata az, mely

Next

/
Oldalképek
Tartalom