Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-12-06 / 49. szám

Természetes, hogy a fény csak lassan hatol át a sűrű sötétségben. A középkor sötétsége pedig sűrű, igen sűrű volt. Tudjuk, hogy a nap sugarai bár másodpercenként 42 ezer mértföldet haladnak is, még sem jönnek le egy perc alatt a földre; a szellemi világosságnak is, bár az is gyorsan terjed mindeneket megvilágító fényével, több századra volt szüksége, míg végül keresztül vergődött a nagy-nagy sötétségen s leért a földre! Hogy azonban végül leért a földre az égi világosság, pár év alatt nem igen volt ország, a melybe fénysugarai be nem hatottak volna. Mint a nap sugarai, megvilágította a földet! Hódított belterjileg. hódított külterjileg. Olyan volt az, mint egy futó láng! Ma itt csap fel. holnap amott s rövid időn —- nagy-nagy terjedelmet nyer. És bár újra alkonyodni kezdett és bár újra ráborult az éjjel sötétsége az emberiségre, az öreg Európára, és bár a tüzet itt-ott eloltani is sikerült; mégis melegített az még hamvaiban is, mégis meglátták az emberek az egyszer feltűnt világosság fényében az igazságot, a valót, s kitűnt, hogy a szellem hatalmát ugyan korlátozni lehet, a szellemet magát azonban megölni nem lehet! És a vértanuk máglyáinak lángjában is új fényt nyert az, és újra hódított. Megszorítva is az emberiség áldására lőn. A tudomány, a lelkiismeret, a népek szabadsága, az állami és egyházi intézmények szabad szelleme, a szabadelvűség az ő következménye, az ő hatása, az ő diadala! Mert az emberiség végre is belátta, hogy csakis ezen az úton boldogulhat! És lassan bár, de mégis sikerült visszaterelni a sötétség szellemeit, lassan bár. de mégis sikerült legyőzni a középkor tudatlanságát, s az ókori embertelenséget. Azonban csakis azért, mert folytonosan akadtak, a kik magasan lobogtatták a reformáció zászlóját. Ennek továbbra is így kell lennie! Mert csak így biztosítjuk a reformációt a jövőnek! Azon kérdésre tehát: Miképen biztosítjuk a reformációt a jövőnek ? Mi csak e hárommal felelhetünk : 1. ha a szellem szabadságait megőrizzük minden korlátozó tételek ellen; 2. ha szeretjük a reformációt, a szellem újító hatását : és 3. ha küzdeni, kitartóan küzdeni is készek vagyunk a szellemi szabadságért! I. Az emberi gyarlóság természete az, hogy az ember szeret ragaszkodni a megszokotthoz. Az űj dolgot is megszokjuk és idegenkedünk a — lassanként régivé való újnak — újabbal való felcserélésétől. A reformáció tételei újak voltak. De a fejlődő századok, fejlődő emberiség mellett — lassacskán ezek is régiekké — s bizony-bizony itt-ott elavultakká lettek! És íme! kifejlődött a protestantizmusban is, a reformáció híveiben is, a régihez való ragaszkodás — az újtól való idegenkedés! Sőt kifejlődött a protestantizmusban is a hajlam a régi betűvel korlátozni akarni az új szellemet, az értelmet! Némelyeknél ez egészen természetesnek látszott, mert a szabadon teremtő szellemtől, a régit romboló, újat alkotó emberi észtől féltették az alapokat. De ne féltsék! »Mert más fundamentumot senki sem vethet, mint a mely egykor vettetett s ez a .lézus Krisztus;« ez pedig biztos, és »nincsen senkiben másban idvesség, mert nem is adatott emberek között, az ég alatt más név, mely által kellene nekünk megtartatnunk; (Ap. csel. 4, 12.) ez nincs veszélyeztetve, mert »ég és föld elmúlnak, de az én beszédin; el nem múlnak« — mondja az Úr! Ne féltsük az alapokat! Az Úr szava teljesen igaz! A vallás az ember szívébe van oltva, az el nem pusztulhat! Lényegi sajátsága az az embernek! És bátran mondhatjuk: ha ember az ember, akkor Istene is van, ha Istene van, vallása is van! És a milyen az ember, olyan a vallása! Művelt embernek — okos a vallása! A felvilágosodott emberiség vallása csakis a szellemi szabadsággal karöltve járó evangéliumi protestantismus lehet. Őrizzük meg tehát a szellem szabadságát minden korlátozó tételek ellen, mert vallásunk csak így lehet igazán evangéliumi, mivel az evangélium maga mondja, hogy »nem vettük a szolgaság lelkét új rabságra, hanem vettük a fiúság lelkét a szabadságra«, s mivel maga a nagy apostol is fennen hangoztatja, hogy »a betű megöl, lélek az, a mi megelevenít*. 2. Kor. 3, 6. De ha megakarjuk őrizni a szellem szabadságát minden korlátozó tételek ellen, ez megkívánja tőlünk, hogy II. Szeressük a reformációt, a szellem újító hatását és ne ragaszkodjunk csökönösen mi sem a megszokott, talán helytelen formákhoz; hanem szeressük mi is a szellem szabadságát, a szabad kutatást, azt az isteni elvet, melyet a megváltó öntött kebleinkbe, midőn azt mondotta: »kutassátok az írásokat« és melyet olyan szépen állít lelki szemeink elé egy pompás képben, azt mondván: »az új bort nem öntik hitvány (régi) tömlőkbe: mert elszakadoznak a tömlők és a bor kiomol, a tömlők is elvesznek, hanem az új bort új tömlőkbe töltik és mindenik megmarad*. Máté 9. v. 17. Szeressük a reformációt a szellemujító hatását és mi is öntsük az új bort új tömlőbe! Szeressük a Krisztust úgy, mint őt nékünk hitünk egyedüli kútforrása az eredeti méltóságába visszahelyezett, a reformáció által hitünk egyedüli zsinórmértékéül elismert szentírás nyújtja. S a régi elavult nézetekkel szemben valljuk mi is azt az igazán evangéliumszerű elvet: nem a betű Krisztusát, a milyenné fokán az Isten fiát, a végtelen szellem tökéletes mását tenni akarják, hanem a szellem, az evangélium Krisztusát szeretjük, azt, »a kinél vagyon élő vizeknek forrása, azt, a ki azon élctvizet nyújtja, a melyből, ha kiivandik, meg nem szomjúhozik soha* ! Ján. 4, 14. Szóval ragaszkodjunk a lényegeshez, az istenihez, az örökhöz, a múlhatatlanhoz; ellenben az embernek őrizzük meg az emberi természet által megkívánt fejlődési, átalakulási szabadságát. Szeressük a reformációt, a szellemujító hatását és vegyük figyelmeztetésül e tekintetben az újabb természettudomány alapján álló bölcsészet ama útbaigazítását, tanítását, mely az embernél nem azt tekinti főnek, a mi a folytonos anyagcsere mellett folyton változik; hanem azt, a mi állandó, a minek önmagában is van becse. Az emberi test a folytonos anyagcsere mellett is emberi test marad; az emberi szellem és annak lényeges sajátságai a folytonos eszmecsere, a folytonos tökéletesbülés, űj eszmékkel való megbarátkozás mellett is emberi szellem marad.