Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-29 / 48. szám

élő Megváltó, úgy az erőteljes, mint a gyöngéd erények tökéletes mintaképe, úgy a férfi, mint az asszony eszményképe, a keresztre feszített Jézus, az egyedüli áldozat, mely a bűnt megengeszteli, s egyedüli forrása azon szent szeretetnek, mely csak a kivitelben különbözik és egyedül tisztítja meg a bűntől, a férfit épen úgy mint az asszonyt. Ha azonban Jézus könnyebben juthatna be az egyik nem szívébe, mint a másikéba, vájjon ez nem az asszonyé volna-e? Hisz Jézus maga a szeretet, ki nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, ő ki maga az önmegtagadás és önfeláldozás, ki csak azért jött, hogy a legnagyobb alázatosságot és a legmagasabb szeretetett gyakorolja. Csalódom, szeretett testvéreim, mondjátok meg magatok, hogy csalódom-e, ha feltételezem, hogy nincs e földön semmi mi forróbban vágyódnék Jézus Krisztushoz, mint a női szív ? De felesleges is e kérdés. Én nem csalódhatom, mert az esetben szívetek megtagadná eredeti hajlamait. A keresztyén hit, mely az emberi természet legmélyebb érzéseiből alkottatott és csak azért látszik idegenszerűnek, mert oly nagyon természetes, oly csodálatosan megegyezik a ti erkölcsi lényetek természetes szükségeivel, hogy csak abban az esetben lehettek igazán nőiessé, ha az Evangéliumot felveszitek. A keresztyén asszony nemcsak a legjobb, de egyúttal a legtisztább és legnőiesebb is. Boruljatok azért mindannyian a kereszt lábához, kik nemetek alázatos, de áldott hivatását igazán be akarjátok tölteni, mert enélkül az soha sem fog nektek sikerülni Igaz ez annyival inkább, szeretett testvéreim, minthogy az első segítség, melyet a férfi jogosítva van tőletek várni, mindenek előtt vallás-erkölcsi természetű. Hogy földi rövid életének vigaszát nektek köszöni-e? kevésbbé fontos, de a mennyire tőletek telik, kell hogy a jövő életet is nektek köszönje. Nemcsak az igaz szeretet követeli ezt tőletek, mely a jelent az örökkévalóságnak alárendeli; de az igazságosság is erre kötelez titeket, a mint azt néktek a Szent írásból bebizonyítottam. A ti nemeteknek a férfi nemmel szemben, egy ősi hibát, még pedig egy lélekbeli hibát kell jóvá tenni. Nem a halál az, a mit mi ama bűnesetre vonatkozólag, melyben különben csak követtünk benneteket, szemetekre hányhatnánk, ha nem éreznénk úgy, hogy a kemény ítéletet magunknak tarthatjuk meg; — nem a halál — mondom, melyet ti bocsátottatok a világba, nem is gondokkal teli élet, melynek terhét még a ti gyöngéd együttérzéstek sem mindég képes megkönnyíteni, nemezek azok, de ezeknél valami nagyobb, az egyetlen igazi és feltétlen rossz, a bűn az! Semmiként nem menthető az első ember, ki azt elkövette, de azért követte el, mert az első asszony arra csábította. Gondoljatok Évára és Ádámra, a mint első fiók holtteteme mellett térdelnek, míg a másikat Isten átka kergeti a kietlen néma földön. Ádám tekinteete a bűnnek munkájára esik, mely előtte fekszik, s lelke előtt felderülnek annak láthatatlan jövendőbeli gyümölcsei. És ha nem mondja szerető tekintetével Évának: »Add vissza nékem, hogy Istennek lessem, szerezd vissza lelkem békéjét, a paradicsom napjait, ártatlanságomat és Isten és irányodban való szent szeretetemet* ! Ha mindezt nem mondja is, bizonyára Éva maga fogja ezt magának mondani. 0 maga fogja keveselni, ha csak földi vigaszt szerezhet, a nélkül, hogy egyúttal a mennyeit is megnyerje férje számára. És miután nem szüntetheti meg azt a rosszat, melyet reá hozott, arra kéri és unszolja, fordítsa könnytelt szemét a Szabadító felé, Ki az ígéret szerint, mindent ismét helyre hoz és Ki által az elesett, de megengesztelt emberiségnek egy második paradicsom ajtai nyílnak meg, szebb és dicsőbb annál, melynek kapuját a Cherubin lángoló pallossal őrzi ezentúl. Ha ezek Éva gondolatai, úgy legyen áldott ő, ha mindjárt Éva is! Ilyen szívvel Éva Máriához hasonlít és abban az asszonyban, ki a bűn által kárhozatba ejtette a világot, már feltaláljuk azt a nőt, ki szülötte által megszabadítja azt. íme tegyetek ti is úgy, mint neki kellett tennie. Ha egy sincs köztetek, ki életében legalább egyszer Éva volt valamely férfira nézve, úgy ne legyen köztetek egy sem, ki ne lenne Mária, legalább egyre nézve és ismertette meg vele Jézust. Látjátok ez a ti feladatotok. Ha ezt nem akarjátok betölteni, akkor el van hibázva életcélotok és ha egész életeteket jótékony intézményeknek szentelitek is; ha az emberek mindjárt kiváló asszonynak, diakonissának vagy könyörülő testvérnek neveznének is, Isten előtt csak pengő érchez vagy zengő cimbalomhoz volnátok hasonlók. De hogy akarnátok a Megváltót mással megismertetni, ha 0 nincs szívetekben. Oh ti aszonyok, kik engem hallgattok, álljatok a kereszt alá, mert ha ezt nem teszitek, soha sem sikerül néktek hivatástok hű betöltése. (Vége köv.) Szilassy Aladdrné. KÖNYVISMERTETÉS. Közművelődésünk és a harmadik egyetem. Irta dr. Berzevicz?/ Albert. Budapest, 1894. Singer és Wolfner kiadása. 108 nagy 8-adrétü lap, ára 80 kr. Nagy fonlosságű kulturális kérdéseket tárgyal e füzetben Berzeviczy Albert, volt közoktatásügyi államtitkár. Főtárgya a harmadik egyetem, célja annak bebizonyítása, hogy egy harmadik állami egyetem felállítása szükséges és időszerű. E főkérdéssel kapcsolatban azonban szól a felsőbb oktatás ismert két rendszeréről, az egyetemi és a főiskolai rendszerről; kiterjeszkedik a felekezeti egyetem s közelebbről a debreceni egyetem kérdésére; érinti a theologiai karok s név szerint a kolozsvári theol. fakultás ügyét; s a jogakadémiák újjászervezésébe is belenyúl. A felsőbb oktatás újjászervezésének tehát egész programmja olvasható Berzeviczy könyvében, melylyel az általános kultura, de közelebbről a protestáns felsőbb oktatás szempontjából is egy kissé részletesebben kell foglalkoznunk. A harmadik egyetem kérdésének eddigi fejlődését s jelen állását ismerteti először is. Az eszmét Trefort veti fel Pozsony javára 1878-ban, de nem sokára Szeged, majd