Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-22 / 47. szám

Célja az egyesületnek a szegény és árva iskolásoknak s más szegényeknek ruhával és karácson szombatján a szegény családoknak élelmi szerrel való segélyezése; célja továbbá egyes, szegény családok súlyos betegeinek meglátogatása, pénzbeli segítése; különösen az egészen elhagyatott, keresettképtelen, nyomorék, vagy öreg egyháztagot viszonyai felől a Zsin. törv. 27. §. 7-ik pontja értelmében a presbyterium informálása és annak útján a politikai hatóság részéről havi segély, vagy állandó ellátás szorgalmazása, addig pedig, míg ezt megnyerik, valamelyes segély nyújtása s végül a bent és künt lakó szegények között vallásos nyomtatványok ingyenes terjesztése. Kicsiny, de szép múltja van idáig. Gyönyörűséges alkalom volt az, midőn épen a reformáció évfordulati napján délután tartott segélyosztó közgyűlésben 51 szegény s árva iskolás gyermeket, kiket előző gyűlésen 108 gyermek viszonyainak megszívlelése után válogatott ki és egy felnőtt, nyomorék árva ifjút segélyezett; midőn a segélyezendők egészen körülállták a presbyteri terem nagy asztalát, mely egy másik asztallal együtt tele volt rakva szépen elrendezett s a növendékek nevére felcédulázott sok olcska, még több új ruhadarabbal és 42 pár új csizmával, melyek együtt mintegy 158 frt 30 krt képviseltek. E szép eredményhez hozzájárultak — az igaz — a helybeli pénzintézetek is szép összeggel, az egyház pedig ily célú alapítványok kamataiból 36 frttal, de járultak különösen az egyesületi nőtagok, kik 138 drb olcska és nagyrészt új szoknyát, felöltőt, kendőt s egyéb ruhadarabokat ajándékoztak; járultak azok, kik az árva leányok felruházásához vett kelmének ingyenes megvarrására ajánlkoztak és a maguk pénzéből egész téli, meleg öltözetre egészítették ki. Gyönyörűséges volt, midőn a megnyitó ének, ima s a hozzájuk intézett elnöki beszéd után a segélyezettek közt egyes asszonyok a kiosztást teljesítették. Öröm sugárzott a gyermeki, hálás arcokon, s könyek a felnőttek szemeiben e lélekemelő alkalomnál, melyet a növendékekhez intézett, bezáró beszéd után egy fiú által mondott beszéd, s egy leány által mondott ima tett igazán szívrehatóvá. Azóta is már — intéző bizottsági gyűlésen egy árvát, két külső iskolabelit segélyezett ruhával és három elhagyatott, özvegy, öreg nőre nézve a városi állandó segélyért megtette az egyesület a szükséges lépeseket. Áldassék mindezekért a kegyelem Istene! Török-Szent-Miklós, 1894. nov. 16. Kutas Bálint, evang. reform, lelkész. A reformátusok konventjéből. Egyetemes konventünk rendkívüli gyűlésre jött össze nov. 20-án Budapesten a Lónyai-utcai főgimnázium dísztermében. A tagok csaknem teljes számban megjelentek: elmaradásukat igazolták: Vállyi János tiszántúli főgondnok, kit Horthy István gondnok, és Szilassv Aladár dunamelléki képviselő, kit Véesey Tamás tanácsbiró helyettesített. Az első napon Szász Domokos püspök és báró Bánff'y Dezső főgondnok sem vehettek részt az ülésben. Az ülést Kun Bertalan püspök nyitotta meg kenetes imával; majd kegyeletes szavakban emlékezett meg báró Vay Miklós konventi világi elnök haláláról, s indítványozta, hogy halhatatlan érdemeit jegyzőkönyvileg örökítsék meg. Egyszersmind javasolta, hogy Tisza Kálmán, mint hivatalra legidősb főgondnok a világi elnöki szék elfoglalására felkéressék. — A konvent mindkét indítványt elfogadta s a tagok számba vétele után tanácskozáshoz kezdett. Báró Vay Miklós halála felett több egyházi testület, közöttük a bányai ev. egyházkerület és az ev. egyetemes gyűlés, részvétnyilatkozatot küldött. —' Köszönettel tudomásul vették. Olvastatott a miniszterelnök átirata, melyben a konventnek a zsinati törvények kihirdetése tárgyában kelt megkeresésére azt válaszolja, hogy a ref. egyházi törvények az anyaországban mind a bírósági, mind a közigazgatási hivatalok előtt külön rendeletben kihirdettettek s a konvent által küldött törvény-példányokból 500 az igazságügyi, 700 pedig a belügyminisztérium rendelkezésére bocsátatott. A horvát-ország területén való kihirdetés tárgyában a horvát bán még nem válaszolt. — Tudomásul vétetett s a bán válasza meg fog sürgettetni. A vallásügyi miniszter átirata a lelkészi javadalmak összeírása tárgyában hosszabb eszmecsere tárgyát képezte. Miután a konvent az egyházi vagyon leltározását már a mult évben elrendelte s az erre vonatkozó »Jelentő ívek« már beküldettek, most a konvent elhatározta, hogy a lelkészi és segédlelkészi fizetésekről eme leltárból készítendő el a miniszter által kért kimutatás. De mivel az egyes felszólalók (Beöthy Zs., Fejes I., Bartha L., György E. stb.) nyilatkozataiból az is kiderült, hogy ezek a jelentő ívek nagyon divergens módon vannak szerkesztve, egyszersmind az is elhatároztatott, hogy a jelentő ívekből az esperesi hivatalok által nyújtandó felvilágosítások után. egy bizottság által készíttessék el a kimutatás, egységes alapon és módozatok szerint.. E munkát a közalapi előadó fogja megcsinálni s a leltári bizottság fogja revideálni, melynek tagjai: Beöthy Zsigmond elnöklete alatt Baksay Sándor, Bernáth Elemér, Bartha Lajos, Fejes István. György Endre és Széli Kálmán. A kimutatás a tavaszi rendes konventre terjesztendő be,"addig pedig az elnökség értesíteni fogja a minisztert, hogy a kért kimutatás előkészítés alatt áll. A közoktatásügyi miniszter átirata a lelkésztanítóságok betiltása tárgyában szintén élénk eszmecserét keltett. A tiszáninneni egyházkerület jajdult fel a miniszteri rendelet miatt. S nem ok nélkül. A csekélynek látszó kérdésben nagy dolgok rejlenek. A miniszternek igaza van, mikor az iskolákba okleveles tanítót követel. De viszont az is igaz, hogy azok a felső-zempléni lótság közt tengődő maroknyi kálvinista gyülekezetek a legjobb akarat mellett sem képesek papot is, tanítót is fizetni. Erre szegények is, kevesen is vannak. Ezért Fejes István azt sürgette, hogy a konvent írjon át a miniszternek, fejtse ki számadatokkal, hogy miután tanítót nem képesek fizetni, hát mégis jobb, ha kényszerűségből a lelkész tanít, mintha senki sem tanít. György Endre elismerte a miniszter követelésének törvényességét, de egyszersmind azt is hangsúlyozta, hogy miután ily szegény nemzetiségi helyeken se egyház, se állam nem tud egyszerre jó iskolát teremteni: kéressék meg a miniszter, hogy rendeletét tartsa függőben addig, míg a bajon akár a község, akár az állam gyökeresen segíthet. — A konvent Tisza Lajps gróf pártoló felszólalása után ilyen értelemben határozott. Ezzel kapcsolatban egyszersmind elrendelte a konvent, hogy az országosan tapasztalt tanítószükség okáról, mértékéről, a betöltetlen állásokról stb. az egyházkerületek február hó végéig a konvent iskolaügyi bizottságához részletes jelentést tegyenek. A lelkészi fizetések rendezése ügyében Tiszáninnen és Tiszántűi sürgető felterjesztéseket tettek. A konvent ezt az ügyet kiadta annak a bizottságnak, melyet a lelkészi fizetésekről való kimutatás elkészítésével megbízott. Ezzel a konvent első napi ülése befejeztetett. Dunamelléki