Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-08 / 45. szám

Jenő, a ki szemmellátható példákon mutatta be a prot. lapok szomorú sorsát és Széli Kálmán, a ki már az alapszabályokból is kihagvatni kívánta a hírlapok alapításáról szóló passzust. Ellenben pártolták dr. Imre József és Marjai Péter n.-létai lelkész s előbbi indítványára az értekezlet többsége elvben kimondta egy liberális, prot. szellemű napilap alapításának szükségét és az ügyet előkészítés végett a választmány gondjaira bízta, így aztán nem félhetünk a lap létrejövetelétől, mire semmi szükség. Olvassa bárki, egyebek közt pl. a Debreceni Ellenőr című napilapot, mely minden ref. egyházi kérdés felett vezércikkezik, a gyűlésekről hasábos tudósításokat közöl, egyházunknak legcsekélyebb eseményét figyelemmel kiséri, publikálja és be fogja látni, hogy ha több ilyen, már meglévő lapokat megnyerünk, illetve prot. kezekbe teszünk le, akkor prot. napisajtó alapítása nélkül célt érünk. Fiók irodalmi körökre sincs szükségünk. Hisz nem irodalmárkodni akarunk mi uraim! hanem evangélizálni a szó. az ige hatalmával. Belmissziói körölt felállítása hát a mi feladatunk! Csiky Lajos értekezésének tárgya volt: A református egyház helyzete az új viszonyok között s a ref. lelkész teendői az egyháztársadalomban. Széles látkörrel, [főleg a külföldi viszonyok alapos ismeretével írta meg és lelkesedéssel adta elő. Az egyházpolitikai javaslatokat aggódó lélekkel fogadja, csak a zsidók repcióját helyesli föltétlenül. Megkapó szinezessel rajzolta a lelkész magasztos hivatásait, teendőit. Kár, hogy csak általánosságban mozgott, a részletekre (pedig ezekre voltunk kíváncsiak) nem terjedt ki. Végül három határozati javaslatot terjesztett be: 1. Tegyen értekezlet lépéseket az iránt, hogy az egyházkerület által már korábban egyházszertartási teendőink egyöntetű átdolgozására kiküldött bizottság az esketési agendát az új házassági törvény életbeléptetésének idejére dolgozza át. Elfogadtatott. 2. Ajánltassék a konvent figyelmébe, hogy a házasságok kihirdetése a templomban csak egyszer történjék. Ez feleslegesnek találtatott. 3 Tűzessék ki a jövő értekezlet tárgyai közzé: mik azok a belmissiói munkák, melyeket a magyar ref. lelkészek az egyházias élet fejlesztésére legsikeresebben alkalmazhatnak? A választmánynak adatott ki. Legégetőbb sebünkre akart gileádi balzsamot csepegtetni Ferenczy Gyula, a ki szólt egyházaink anyagi ügyeiről, szólt pedig a tőle megszokott komolysággal, alapossággal és ügyszeretettel. Nagy hasznára volt a püspöki hivatal által az egyházkerület anyagi állásáról kiállított statisztikai kimutatás. Három módot ajánl anyagi szervezkedésünkre: 1. A központosítás, t. i. az egyes egyházak szolgáltassák be tőkéiket az egyházmegyei pénztárba, azok ott kezeltessenek és csak akkor adassanak ki, ha teljes garancia van rá. 2. Szövetkezeti alapot, az Erdélyben megkezdett »Községi hitelszövetkezetek« módja szerint. 3. Az adózási viszonyok rendezését, egységes fizetési kulcs megalapítását személy- és birtokarányban kombinálva. Végül erélyesen sürgeti a belhivatalnokok fizetésének a javítását. Ézenkívül egy egyházfentartási alap megalapítását. Élénk vita után egyelőre csak abban állapodott meg az értekezlet, hogy illetékes helyeken teljes erővel sürgeti az egyház belhivatalnokainak a változott körülményekhez képest immár tűrhetetlen állapotának megjobbítását. Ennyi lett egyházunk martyrjainak sóhajaiból; remélhető, hogy jószándékú kultuszminiszterünk nem várja be, hogy e sóhajok dermesztő szelekké dagadjanak. A gyűlést Lukács Ödön elnök lelkes szavakkal rekesztette be. Az értekezletet többen üdvözölték táviratilag, így: az előző nap megalakult dunamelléki egyházkerületi értekezlet elnöksége, az erdélyi egyházkerületi értekezlet elnöksége, Szilassv Aladár és Szőts Farkas, dr. Barlha Béla, az Őrálló szerkesztője, Madarász Imre, karcagi lelkész, országgyűlési képviselő. Viszont az értekezlet üdvözlő sürgönyöket küldött: a dunántúli, dunamelléki és erdélyi egyházkerületi értekezletek elnökségének. Az alapszabályoknak eddig három pártoló és 101 rendes tag írt alá, de az aláírások már csak este, kevesek jelenlétében vették kezdetüket s így remélhető, hogy e szám még megsokszorozódik. Alföldi. KÜLFÖLD. A baseli Alumneum ötven éves jubileuma. Mi az a baseli theol. Alumneum ? Természetesen egy intézet, de helyesen egy számos tagból álló családnak nevezhetem, melyben a szülői szeretetet a testvéri érzület egészíti ki. Célja és feladatahogy lehetőleg kényelmes, de erkölcsileg egészen tiszta otthont nyújtson oly szegényebb sorsú és törekvő theologus ifjaknak, kivételesen más fakultáson levőknek is, kik az egyetemes protestáns egyházban születtek és a baseli egyetem polgárai. A cél elérése és a feladat megoldása szempontjából az intézet vagyis család élén a Hauseltern: Hausoater és Hausmutter állanak, kik kötelességből ugyan, de folyton őrködnek yyerm keik biztonsága felett; szigorúan elvárják minden egyes tagtól, hogy a házirend szabályainak föltétlenül engedelmeskedjék és igéretét tartsa meg, melyet akkor tett, midőn az intézet küszöbét először lépte át. A házirend azonban csak a rendetlenkedőknek szigorú; sokkal szigorúbb ennél a felvételi szabályzat. A bizottság ugyanis azt kívánja, hogy a folyamodó — mint az egyház leendő szolgája és az evangélium hirdetője — egész benső világát, egész lelki életét írja le és egyúttal hiteles orvosi bizonyítványnyal igazolja, hogy teste ép, erős, elbírja a fáradságot, esetleg még annyit is, a mennyit a hittérítés nehéz, de szép munkája követel. És ennek a szigornak megvan a maga jó következménye, mert az alumnista — ha lelke fogékony a hasznosra és nemesre — pontosságot és hitbuzgóságot visz ki magával az életbe. Kezébe adják a szabadvizsgálódás megszentelt fáklyáját; kutathatja, vizsgálhatja tetszése szerint a hit mélységeit: nem fogja felgyújtani annak templomát, mert a biblia és a reformáció kimagasló alakjainak erős bizalmát, odaadását, a halálig hű kitartását vésték be lassanként szive hustáblájára. Izsai bujdosó fiának erős bizalmát, kinek ajkain a végső nycimoiban is felcsendül a zsoltár gyönyörű igéje: »Az Úr az én őriző pásztorom, azért semmiben meg nem fogyatkozom«; hitünk első vértanujának odaadását, ki máglyahalállal szemben nyirkos börtön sötét falai közül kiáltja bíráinak: >Lássátok és kóstoljátok, mily jó legyen az Ur« ; Pál apostol rendületlen kitartását, ki poroszlók közepette, megbillincselt kézzel írja füippi híveinek; »Örvendjetek az Úrban mindenkor, ismét mondom, örvendjetek*. Azonban a jó magból itt is esik néha egyegy az útfélre, melyet a madarak kapdosnak el, nem azért, mert a magvetők t. i. az Alumneum és a tanárok hibásak, hanem az illető lelke olyan, mint a megtaposott út. Az intézet alapját 1533-ban, tehát csaknem a reformáció kezdetén a pietas vetette meg; akkori neve Collegium Erasmianum sive Collegium Alumnorum volt, mely 1844-ben egészen ujjá szerveztetett és ma már huszonnégy ifjúnak ad teljes ellátást, ötnek — négy olyannak, kik Ausztria-Magyarország- kötelékébe tartoznak a baseli