Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-08 / 45. szám

viselve, innen-onnan kurátor uraimék is beszállingóztak. De a művelt világi elemből csak egy-egy főpolcra helyheztetett vagy egy-egy kiválóan buzgó egyháztag jelent meg. Szinte űjjra szedhetők: gróf Dégenfeld József, Simonffy Imre, Márk Endre, dr. Medve Kálmán, Lengyel Imre, Széli Farkas (Debrecenből), Kovács Ferenc, dr. Imre József (Hódmezővásárhelyről), dr. Várady Zsigmond három társával (Nagyváradról), Újfalussy Béla, Mezőssy Béla (F.-Szabolcsból s még egynéhányan. Már az ismerkedési estélyen (HO-án a Bikában) látszott, hogy csak a papok és a papi jellegű tanárok fekete serege üdvözli egymást testvéri szent csókkal és a régi szép idők boldog felemlegetésével. Alig egy-két világi ember sietett az új aerát jelentő idők előestéjén kölcsönös eszmecsere közben új gondolatokkal termékenyíteni meg lelkét. Hanem a kik megjelentek, azok aztán benyújtották a barátságos ismerkedést messze a sötét éjszakába, hogy annál fényesebb legyen a jövő képe, melyet magyar ref. egyházunkról maguknak édes szeretettel rajzolgattak s a mely egy-egy leikes tósztban (Lukács Ödön, Kiss Áron, K. Tóth Kálmán, Balogh Ferenc, dr. Várady Zs., Csák Máté), mint tündöklő üstököscsillag, kikigyuladt egy-egy percre. Másnap, okt. 31-én, reggel 9 órakor, megszólaltak a nagy templom harangjai s ünnepre _ hívtak minden igaz ref. magyar embert. Meg is telt az Úrnak háza csaknem szorongásig. Ott volt az összes kollégiumi ifjúság, az ev. ref. felsőbb leanyiskola növendékei, sok hölgy s a férfiak közül is számos minden rendű és rangú egyháztag. Az orgona a 37-ik dicséretet intonálta, midőn a püspökkel élén megjent papi díszben a lelkészi kar. Megkapó látvány! íme mennyi harcosa van a Krisztusnak! Az ünnepi hangulatot emelte a főiskolai énekkar részvéte, mely két darabot adott elő prédikáció előtt (Isten, ki téged . . .) és után (Erős vár a mi Istenünk). A prédikációt Dicsöfi József tartotta Máté XIII. 51 — 52. v. alapján és beszélt a lelkészek minőségéről s hivatásáról. Beszélt nagy tudománynyal, de itt-ott messze menve, mint példának okáért annak a fejtegetésével, miért nem kívánták a debreceniek, hogy az unitáriusok a Prot. Irodalmi Társaság tagjai legyenek? Azt mondta, türelemből. Áttért az egyházpolitikai javaslatokra is, főleg két irányban nyilvánítván aggodalmait: a felekezetnélküliséget és a gyermekek vallását illetőleg. Az egész beszéd hatalmas konstrukció, az az egy baja mégis meg volt, hogy csak a papoknak szólott és nem vette tekintetbe, hogy az értekezlet épen az egyetemes papság elvét proklamálta, tehát szónoknak is a hivők egyeteméhez kellett volna szólnia. Az értekezlet — templomozás után — a főiskola dísztermében folyt le, melynek karzatát az akadémiai ifjúság s néhány városi hallgató foglalta el, lent pedig a reménybeli tagok sokasága hullámzott. Érdeklődéssel kisérték, főleg a tanácskozás kezdetét, a főiskola tanárai is, néhány azonban közülök mindvégig híven kitartott. Lukács Ödön, mint ideiglenes elnök, lelkes és tartalmas beszédben üdvözölte az értekezletet s fejtegette annak feladatait szegény, árvaügy, nőnevelés. Megemlékezett október 31-ének jelentőségéről. Rámutatott a vallásos közöny okaira, buzdított a belmisszióra s végül tanúságos kritikát gyakorolt az egyházpolitikai javaslatok felett. Indítványára ideiglenes jegyzőkül megválasztattak: Görömbei Péter, Piki Károly, aztán köszönetet szavaztak Dicsöfi Józsefnek és a vendéglátó debreceni egyháznak. Görömbei Péter visszapillantást vetett az egyházi értekezletek történetére, melyek nyomai már századokkal előbb feltalálhatók, de kialakulásuk csak a 40-es években történt. Ezután ajánlotta elfogad asra a bizottság által készített alapszabálytervezetet, mely fölött hosszabb vita indult meg. Végül általánosságban a tárgyalás alapjául elfogadták. A részleteknél többen tettek módosításokat. Az eszmecserében különösen Zoványi Jenő, Ferenczi Gyula, Széli Kálmán, Garzó Gyula, Balogh Ferencz, Szeremley Sámuel vettek részt. A módosítások következtében a tisztikart két elnökre, egyházi és világi, két alelnökre, négy jegyzőre, egy pénztárnokra és 60 választmányi tagra, mely egyharmad részben nőkből áll, egészítették ki. Csak ezután ejtetett meg a tisztviselők választása — közfelkiáltással. Elnökök lettek: Lukács Ödön, egyházi, Kovács Ferencz kir. tanácsos, hódmezővásárhelyi birtokos világi; alelnökök: Balogh Ferencz egyházi, Simonffy Imre, debreczeni polgármester világi; jegyzők : Görömbei Péter, Biki Károly egyházi, Újfalussy Béla, dr. Baczoni Lajos világi részről. Pénztárnok: Zsigmond Sándor, h.-szoboszlói lelkész. Választmányi tagok: a) Nők: Tisza Kálmánné, özvegy Hegyi Mihályné (Debrecen), Kiss Áronné (Debrecen), báró Podmaniczky Gézáné, Újfalussy Sándorné, özv. Révész Bálintné (Debrecen), gróf Ráday Gedeonné, Gencsy Albertné, gróf Dégenfeld Gusztávné, herceg Odeskalchy Gvuláné, gr. Károlyi Tiborné, özv. Szabó Lajosné (Debrecen), Bay Ilona (Debrecen), Kovács Ferenczné, Ritoók Zsigmondné, özv. Veres Sándorné, Válvi Jánosné, Simonffy Imréné (Debrecen), Medve Kálmánné (Debrecen), gr. Vay Ádámné. b) Férfiak, egyházi részről: Kis Áron, Szabó János, Szeremley József, Szeremley Sámuel, Széli Kálmán. Garzó Gyula, Nagy István, Soltész János, Soltész László, Joó István, Kis Albert, K. Tóth Kálmán, Szabó Károly, Sütő Kálmán, Tóth Sámuel, Némethy Lajos, Dávidházi János, Szarka Boldizsár, Csiky Lajos, Dicsöfi József. c) Világiak: Márk Endre, Széli Farkas, gróf Dégenfeld József, Rásó Gyula, dr. Hajnal István, Vályi János, dr. Imre József, Armós Bálint, dr. Farkas Antal, Horthy István, Ritoók Zsigmond, Thaly Kálmán, Tisza Kálmán, dr. Kovács Sándor, dr. Várady Zsigmond, Urai Imre, Izsaák Dezső, Szőllőssv Antal, Újfalussy Sándor, György Endre. Mindezek fényes nevek, de közöttük az espereseken és gondnokokon kívül alig-alig találkozunk másokéval. Nem jobb és az ügyre nézve nem eredményesebb lett volna-e már a túlontúl elfoglalt esperesek és gondnokok helyett mások vállaira is rakni a gyönyörűséges teherből s így többeket vonni be szorosabban egyházi életünk munkakörébe ? Én azt hiszem, igen! A programm többi pontja ebéd utánra maradt. Az érdeklődés megcsappant, a tagok megfogyatkozának — szokás szerint. Délelőtt alig lehetett helyhez jutni, délután már egész üres széksorok kinálkoztak'a kényelmes hallgatásra. Tán a debreceni egyház gazdag traktája (250 teríték az Angol királynőben) marasztott sokakat, tán az otthon hagyott család feletti gond sírt vissza többeket — elég az hozzá, számban megfogytunk, de lelkesedésben megnőttünk. Biky Károly ábrándozott előttünk az ő fogékony és szép lelkével egy liberális, prot. szellemű politikai napilapról. címe: Szabadelvüség. A papoknak elég volna egyetlen szaklap, a többit átkellene formálni egyháztársadalmi lanokká. Szervezni kellene a vidéken kisebb irodalmi köröket, minő a szatmári, ehhez még négyet ú. m. nyíregyházi, debreceni, nagyváradi, hódmezővásárhelyi; mindegyik adjon ki egy-egy egyháztársadalmi lapot, mint a hogy a szatmári kiad. Nem szereti a Prot. Irodalmi Társaság tudományos kiadványait, melyeket csak a por emészt meg. Jobban tenné a Társaság, ha egy prot. szellemű napilapot támogatna. E lap eszméjét nem helyeselték: Zoványi