Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-08 / 45. szám

az ellene fordult világot s még mindig megnemesítette a vele tartó, öt követő világot. Tanuljunk franciaországi testvéreinktől, kik az 1870-iki háború borzasztó társadalmi nyomorát lelkes belmissziói tevékenységgel és bámulatos szeretet-munkák kai nemcsak enyhíteni tudták, hanem egyházukat és hitéletüket is magas virágzásra emelték a kitartó evangélizációval. A hitébresztés és hitápolás nemes munkájára hivatott egyházi értekezletet szívélyes szavakkal üdvözölve, az alakuló gyűlést megnyitja, a jegyzőkönyv vezetésére Hamar István püspöki titkárt felkéri. Szöts Farkas theol. tanár ült ezután a felolvasó asztalhoz. Az »egyházi értekezletek hivatásáról« értekezett. Az egyházi értekezletek egyfelől és főként arra valók, hogy önkénytes társadalmi tevékenység útján a templomi igehirdetésnek segítségére menjenek a társadalmi és irodalmi igehirdetés által, másfelől meg arra törekedjenek, hogy a tanácsteremmel és az egyházi kormányzattal mintegy kezet fogva, társadalmi közremüködésökkel, kezdeményezésűkkel, felolvasásaikkal az egyház belső és külső életét fejleszszék. E hiterősítő munkájokat kezdjék meg a családban, folytassák az iskolában, a férfiak és nők vallásos nevelésében, fejleszszék a vallásos sajtóban, erősítsék meg a vallásos egyesületekben és gyümölcsöztessék a keresztyén jótékonysági intézményekben. Az értekezletek egyházépítő munkásságát főként az egyház anyagi erősítésében, a tanítók, tanárok és lelkészek anyagi helyzetének korszerű rendezésében, a gyülekezetek anyagi erejének belső és külső segítség általi fokozásában jelölte ki. — Az értekezlet élénk tetszéssel fogadta a felolvasást. Majd a vallásos összejövetelek felett indult tanulságos eszmecsere. Szöts Farkas rövid előadói beszédében melegen ajánlotta ezeknek az egyes gyülekezetekben való meghonosítását. Szerinte a vallásos összejövetelek Krisztusnak és az ő evangéliumának templomon kívüli hirdetése és terjesztése, élőszóval, közvetlenséggel s a prédikációnál szabadabb szerkezetben. Jó hatásuk kétségtelen, mint a budapesti és számos falusi és városi vallásos összejövetelek példája mutatja. Ajánlja ezek meghonosítását, énekkel, imával, eshetőleg felolvasásokkal is összekötve. A mód és alak, hogy miként tartassék az összejövetel, a vezető egyéniségétől és a közönség szükségétől függ. Másként evangélizálunk pl. Budapesten a Deák-téri vagy Lónyayutcai összejöveteleken, a hol művelt, előkelő közönség előtt állunk, és másként a hold-utcain, vagy a közművelődési egyesület összejövetelein, melyeket alsóbb rendű, iparos, munkás nép látogat. Másként falun, és másként kis városban. A cél azonban mindig ugyanaz: Krisztust és az ő evangéliumát erősíteni a lelkekben, templomon kívül is tartandó igehirdetéssel. Az eszmecsere fonalát felvette először dr. Hegedűs István egyetemi tanár, lelkes beszédben pártolva a vallásos összejövetelek eszméjét; azután Wenetianer Sándor só vei lelkész szólott tartalmas, hithuzgó lélekkel, belmissziói egyesület szervezését és vándor evangélisták kiküldését sürgetve; majd Tóth József pestmegyei tanfelügyelő emelte fel tekintélyes szavát az egyházi énekkarok szervezése érdekében; tovább Kasics Péter miniszteri tanácsos tett bizonyságot a vallásos összejövetelek áldásos hatásáról és ajánlotta nyomós szavakban azok meghonosítását; dr. Kecskeméthy István paksi lelkész néhány meleg szóval az összejöveteli pásztorális oldalát, a hívekkel való személyes érintkezés előnyeit emelte ki; Lévay Lajos sárkeresztúri lelkész saját közvetlen tapasztalataira hivatkozva mutatta ki lelkes szavakkal, erős meggyőződéssel az ily összejövetelek hiterősítő hatását, az egyház iránti közvetlen érdeklődést fokozó befolyását. Záradékul Szilassy Aladár elnök néhány nyomatékos szóval örömét fejezte ki a felett, hogy itt annyi termékeny eszme merült fel, s a vallásos összejöveteleket a megjelent tagok meleg érdeklődésébe és pártolásába ajánlva, az eszmecserét berekesztette. Az értekezlet ezután az alapszabályok megállapítására tért át. A meghívón kinyomatott tervezetet Szöts Farkas előadó mutatta be s indokolta nehánv szóval. Az értekezlet általánosságban egyhangúlag elfogadta. A részletekhez hozzá szóltak: Bernáth István, a »Hazánk* felelős szerkesztője, Szász Károly püspök, Ádám András kúriai biró, Wenetianer S. lelkész stb. Pár szó kihagyásával a tervezet részleteiben is egyhangúlag elfogadtatott, mit az elnök konstatálván, egyszersmind kimondatott, hogy e szabályok megerősítés végett az egyházkerületi közgyűlés elé terjesztetnek. (A megerősítés a kerületi közgyűlés nov. 2-iki ülésében meg is történt. Szerk.) Az elfogadott rövid, egyszerű szabályzat itt következik : A dunameliéki kerületi egyházi értekezlet alapszabályai. 1. § A dunameliéki egyházkerületben a lelkészi és világi elem, a gyűlési és nem gyűlési tagok részvételével > Kerületi egyházi értekezlet« szerveztetik. 2. §. Az értekezlet célja általában a vallás-erkölcsi és egyházi élet fejlesztése, különösen pedig az úgynevezett belmissziói és egyháztársadalmi tevékenység megkedveltetése és terjesztése. 3. §. Az értekezletnek tagja lehet bármely lelkész jellegű és világi egyén, a ki az értekezlet célját szellemi és anyagi erejével támogatni kész. 4. §. Az értekezlet tagjai a felmerülő költségek fedezésére évenként tetszés szerinti önkéntes adománynyal járulnak, mit a titkár szed be és számadás kötelezettsége mellett kezel, 5. §. Az értekezlet a rendes egyházkerületi közgyűlés helyén és idején felolvasásokkal, előadásokkal és eszmecserével összekötött tanácskozmányt tart, melynek tárgyát képezheti minden olyan kérdés, mely az egyházi életnek vallás-erkölcsi, társadalmi vagy anyagi előbbvitelére alkalmas. 6. §. Az értekezlet a maga jegyzőkönyveit, indítványai vagy kérelmei melléklésével az egyházkerületi közgyűléshez beterjeszti; a felolvasásokat és előadásokat a szükséghez képest kinyomatja és terjeszti. 7: §. Az értekezlet a kerületbeli egyházmegyék és körök hasonló célű értekezleteivel folytonos érintkezést tart fenn. 8. §. Az értekezlet a maga ügyeinek intézésére, tanácskozásainak előkészítésére és vezetésére, céljának