Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-11-01 / 44. szám

Már a katholikus államokban máskép áll a dolog. Franciaországban 28, Belgiumban 32, Ausztriában 30, Magyarországban 43, Spanyolországban már 58 százalék nem tud írni és olvasni. A görög keleti államok még sötétebb képet mutatnak. Montenegróban már a lakosság 84 százaléka az, mely a műveltségben annyira sem vitte, hogy írni, olvasni tudna. S hazánkban is, ki ne tuclná, a ki a viszonyokat ismeri, hogy a protestánsoknak legfeljebb 5—10 százaléka az, mely írni olvasni nem tud, holott a görög keletieknél ez a szám 85-ig emelkedik. Ne mondja senki szárazoknak a számokat; a legszebb éneket zengik azok a protestantizmus dicsőségéről. De, »Minek a távolban kalandozni? Nézd a szép mily közel fekszik ?« Itt ez a kis maroknyi eperjesi potestantizmus — a maga 1000 lelkével 11,000 lakos között — tagjainak értelmessége, műveltsége, nagy áldozatokkal fentartott kulturális intézményei által sokkal nagyobb súlylyal esik a város társadalmának mérlegébe, mint azt a számarány után várhatnánk. Már pedig a műveltség nemcsak tudományos, hanem egyszersmind politikai és társadalmi tényező is, mert csak a művelt nép lehet igazán szabad. A reformáció éltető eszméje nemcsak a vallási és tudományos, hanem a 'politikai és társadalmi szabadság is. A szabadság igen ifjú gyermeke az emberiségnek, ennek a nagy édes anyának. Ezt csak az újkor teremtette meg. Mert ha a görög és római szabadságot emlegetik, ez alig más, mint szavakkal való játszás. Avagy szabadság-e az az athéni, hol 400,000 rabszolga van és alig 100,000 szabad ember? Vagy szabad-e az a Róma, melyben a plebejusok évszázakon át küzdenek, hogy a patríciusokkal egyenlők lehessenek; ele azt egészen rendén valónak találják, hogy a sok millió rabszolga teljesen jogtalan állapotban sinlődjék tovább. A középkorban nincs szabadság, mert nincs egyenlőség sem. Fejedelmi önkény kormányozza a népek sorsát s a hol úgynevezett alkotmány van is — mit jelent az? Azt, hogy több, kevesebb hűbéres nemes osztozik a fejedelemmel a hatalomban. Vagyis, hogy a népnek egy zsarnoka helyett több zsarnoka van. A középkor egyenlőséget nem ismer, A társadalom osztályokra szakgatott. Nemest, papot, polgárt, parasztot, zsidót áthághatatlan falak választanak el egymástól. Nincs társadalmi szabadság sem. Nem szabad a földbirtok. Nem rendelkezik azzal birtokosa. Apáról legidősb íiúra kell szállania s fiúörökös nem létében legtöbb esetben visszamegy a korona tulajdonába. Nem szabad az ipar. Ezt céhek, zárt társaságok gyakorolják, melyekbe idegennek, vidékinek igen nehéz bejutnia s így nincs verseny. Nem szabad a kereskedelem. Fejedelmi kegy osztogat egyes társasagoknak, városoknak kiváltságokat, hogy bizonyosságban, vagy irányban kereskedhessenek. Az újkor érdeme, hogy a szabadság, egyenlőség nagy jelszavát hangoztatja s ez az a szó, az a talizmán, mely a költő szerint ujjá szüli a vén földet. Sok-sok küzdelem után a reformáció szabadság elve megvalósul végre a nagy francia forradalom által. Megszűnik a fejedelmi önkény. A nép maga lesz a saját sorsának ura. Nem küzdenek és szenvednek többé milliók egy miatt. Ledőlnek a korlátok, melyek az egyén szabad haladásának útjában állottak Szabad lesz a gondolat, a sajtó, szabad a földbirtok, az ipar, a kereskedés. Ebben a nagy eredményben része van az egész művelt világnak, nemcsak a protestantizmusnak. Nagy elfogultság volna az ellenkezőt állítanunk. De hogy benne a protestantizmusnak igen nagy része van, csak az nem látja, a ki látni nem akarja. A vallásszabadság volt a politikai szabadság előkészítője, útegyengetője. A demokratikus szervezetű protestáns egyházak, melyekben minden jog és hatalom a néptől származik, hol tehát megvalósul a népfelség dicső elve, ezek amaz iskolák, hová eljárnak a nemzetek szabadságot tanulni. A nagy forradalom vihara zúg Kálvin ama szavaiban, hogy Isten akaratával ellenkező királyi rendeletnek nem kell engedelmeskedni. A protestáns angolok, Cromwell puritánjai döntik meg elsőben a fejedelmi önkényt. Angi i a az alkotmányos szabadság mintaországa. A protestáns Hollandia és Svájc Európa első szabad, demokratikus államai. Hazánkban is a politikai, nemzeti szabadság leghívebb védői, s ha kell, megbosszulói épen a protestánsok. Sőt évszázadokon át nemzeti és vallásszabadság egymástól el sem választható fogalmak. Bocskai, Bethlen, Rákóczy, Tökölyi zászlóin ez a kettős jelige áll: »Pro Deo et libertate« — Istenért és a szabadságért. Ma is a tiszta, hamisítatlan szabadelvűség táborában nincsen-e ott a — törpe minoritástól eltekintve — az egész magyar protestantizmus? Igen ! A szabadság, a vallási, tudományos és politikai s társadalmi szabadság a reformáció éltető eszméje. Lelki szemeim előtt ott áll a protestantizmus geniusa s magasan lobogtatja zászlóját. »Hadd lássák és hadd olvassák, Rajta szent szó van, szabadság!* (Petőfi.) Eperjes. Dr. Szigethy Lajos. 87*