Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-10-25 / 43. szám

EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztősig: IX. kerület, Pipa-utra 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Hiiulti-liivatal : Uornyánstkt/ Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elüfiz. és hirdet, dijak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr; egész érre : 9 frt. Egyes szám ára ttO Jer. Heródes és Pilátus. Nem rég olvastam valahol, hogy Froude, a hírneves angol történtíró, Erasmusról írt egy könyvet, a melyben kifejti, hogy a kiváló humanista »a theoretikus igazság ellen soha sem vétett®. Ez a furcsa mondás, úgy látszik, annyit tesz, hogy Froucle nem meri ugyan egész nyíltan Erasmust úgy tüntetni fel, mint a reformátori kor mintaképét; az a szellemes, hajlékony, sima és a pápasággal jó barátságot fentartó sajátságos lélek nagyon megtetszett neki, s Froude szükségesnek tartotta egy új frázis alkotását, hogy kedvenc alakját nagyon megdicsérhesse, de egyúttal a történeti igazság ellen, a magasabb erkölcsi felfogás ellen és saját jobb órákban írt művei szelleme ellen se vétsen. Mert Froude valamikor egy igen jeles értekezésében, a melyben kimutatja, hogy csak olyan rendíthetetlen és alkudozni nem tudó jellemek indíthatták meg a reformációt, mint Luther, nagyon világosan és megcáfolhatatlanul kimutatta azt is, hogy olyan emberek, a minő Erasmus volt, ha ezer esztendeig éltek volna, sem tisztíthatták volna meg az egyházat. Épen azért mélyen elszomorított, hogy még az olyan történetírók is, mint Froude, arra pazarolják erejöket, hogy egy világfit dicsőítsenek, a ki szeret elmés mondásokat hangoztatni a barátok hibái és. bűnei felett, a ki szereti a pénzt és az élvezeteket is a tudomány mellett, de a ki azért vagy talán ép azért a pápákkal és bibornokokkal a barátságot a rongyos nép miatt ugyan el nem rontja, ha ez az Istenadta nép a legnagyobb sötétség éjszakában tapogatódzik is. A mint így gondolkoztam és tépelődtem, eszembe jutott, hogy a különböző irányú gonosz törekvések a közösen gyűlölt jó ellenében sokszor egyesültek már, mint Pilátus ós Heródes egykoron. Különösen pedig azt találtam, hogy a vakhit, a mit már a XVI. században is, ha nem is annyira s oly mértékben, mint most, de mégis már akkor is a lehető leghatalmasabban a pápa képviselt, igen sokszor egyesült a finom, világias, szellemeskedő, esetleg atheisticus, vagy mindenesetre evangéliumi erőt nélkülöző erazmusi iránynyal — a Krisztus ellen. Ez az egyesülés ma is divatos. Tudósok, a kik nevetnek, úgy magán körben, bor, kártya és szép pipaszó mellett a hivő keresztyén hitén, reménységén, elmennek a misékre — hol azt kiáltják : imádunk szent ostya s alázatosan hajlonganak a coelibatus lovagjai előtt. A veszély pedig az evangélium terjedésére nézve abban van, hogy a közönyösség és tespedtség legrettenetesebb neme terjed el. A vakhit lovagjai szépen elhallgatják tudós barátaik értekezéseit, elolvassák ós megdicsérik műveiket, meg hírlapi cikkeiket, csakhogy ezek meg fel ne szólaljanak, a mikor ők meg a templomok benső misemondásának, a papok szentségének s a pápa csalhatatlanságának magyarázgatása ós dicsőítése által a nép, a tömeg nagy részét járszalagon vezetik. Igen érdekes e szomorú látvány ! A mikor a legrettenetesebb, az emberi tekintély teljes hatalmát hangsúlyozó irány kezet nyújt a féktelen ós az Isten és az ő Krisztusa ellen is fellázadó, libertin szellemnek. Bármiként legyen is e dolog, e két ellentétesnek látszó hatalmasság, kell, hogy közös találkozóval bírjon. Lássunk csak egy párt ezekből. A vakhit pártolói egyházi törvénynyé tették, hogy a Szent írást csak egyes kiváltságosok olvashatják. Az Isten igéje közkincscsé nem lehet. Természetesen, mert félnek attól a világosságtól, a mely az Isten igéjéből kiárad. Azért a Szent írás olvasását csak azoknak engedik meg, a kiknek egyenesen létérdekök amaz isteni világosság elnyomása. A hitetlenség lovagjai nyíltan kimondják, hogy a Szent írás nem is az Isten igéje. Elvesződnek a biblia külső, látszólagos hiányain s befogják az emberek szemét, hogy ezek ne lássák a Krisztust, a kiről az írások bizonyságot tesznek. A két ellentétesnek látszó