Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-20 / 38. szám

O ROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztőség: IX. kerület, Pipa-utca 23. szám, hová a kéziratok cimzendök. Kiixlri-Jiivatal : tlornyánseki/ Viktor könyvJeereskedé.se (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, díjak intézendők. Felelős szerkesztő és laptulajdonos SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. Értsük meg egymást, ni. A múltkor azt mondottam, hogy Nagy Imre t. lelkésztársam némely nyilatkozatai úgy hangzanak, mint vádak saját maga s a vele egyetértő lelkészek ellen. Vádakként hangzanak e nyilatkozatok, mert azt sejtetik, hogy Nagy Imre t. lelkésztársam ós a kik vele egy véleményben vannak, oly nézeteket táplálnak a gyülekezeti életről, az evangéliumi szellemű lapokról, a lelkészeknek a hívek iránti kötelességeiről és saját lelkipásztori feladatukról, a melyek bizony a keresztyénség alapgondolataival semmiképen meg nem egyeznek. E nyilatkozatokban Nagy Imre t. lelkésztársam elítéli az evangélista-intézményt, felszólal az ellen, hogy egyházi lapokban a lelkészek iránt kívánalmakat lehessen támasztani, az államtól kór segítséget, hogy az evangéliumi lelkipásztor saját hívei ellen sikeresebben tehessen feljelentést ós a gyülekezeti tagok helyenkénti nagy megterheltetésót tünteti fel egyházi életünk legnagyobb bajának. Vegyük sorra e nyilatkozatokat. Az evangélistákat Nagy Imre t. lelkésztársam gúnyosan parasztpapoknak nevezi. Tehát nevetségessé akarja tenni azt a gondolatot, hogy parasztember az Isten országának terjesztésében, az Űr egyháza építésében hitével, imájával, az Isten igéjének és más hasznos könyveknek ajánlgatásával és bibliai igazságokra vonatkozó beszélgetésével tevékeny részt vehessen. Hát az egyetemes papság gondolata hova lett? Úgy látszik kiveszett a mi egyházunkból is egészen! Ugy látszik Nagy Imre t. lelkésztársam már külön, kiváltságos rendnek képzeli a papságot, a mely mellett senkinek a lelki szolgálatra jogosultsága nincs. Hát t. lelkésztársam, hiába tetszik kigúnyolni a »parasztpapok«-at! T. lelkésztársamnak a templomi igehirdetésre ós a szakramentumok kiszolgáltatására vonatkozó joga is azoktól a parasztpapoktól ered. Azok a parasztpapok csak a rend kedvéért ruházzák t. lelkósztársamra még a templomi igehirdetés és a sakramentumok kiszolgáltatásának jogát is és t. lelkésztársamnak e tekintetben semmi kiváltsága nincs. A parasztember, ha hisz igazán a megfeszített ós feltámadott Krisztusban, keresztyén jogaira nézve egyenlő a gyülekezet más tagjaival, a lelkészszel is. S a parasztembernek, ha igazán hisz a Krisztusban, nemcsak joga, de kötelessége is az Isten országának terjesztése, épúgy, mint joga ós kötelessége ez a miniszternek, bírónak, földbirtokosnak és orvosnak, ha van élő hit a szívében és közösségben él a kegyelem Istenével. És minden igaz lelkipásztor arra törekszik, hogy a híveket az Isten országa öntudatos munkásaivá képezze. Felhasználja erre a templomi igehirdetést, mint a melynek joga a gyülekezet által rá lett ruházva, de felhasznál sok más eszközt is. Most jövünk már az evangólistaság kérdéséhez. A kérdés az: megelégedhetik-e a lelkipásztor azzal a segítséggel, a melyet neki a gyülekezeti élet által keresztyén öntudatra hozott tagok nyújtanak vagy szüksége van más olyan segítőkre is, a kik bizonyos képzésben részesültek ? Nagy Imre t. lelkósztársamnak eszébe sem jut, hogy az evangélisták a lelkész munkatársai is lehetnek. Egyenesen azt képzeli, hogy majd ellenségei lesznek ós előre megjövendöli, hogy az evangélisták a baranyai gyülekezetek tagjait mind elhódítják majd s alkotnak e tagokból a Szentháromság egy Istenben hivő s a Jézus váltságában bízó gyülekezeteket. Hát ez kétségkívül figyelemreméltó nyilatkozat. Szinte jól esik hallani. Hiszen máskülönben mindenfelé azt hangoztatják, hogy csak pénz legyen ; csak kapnánk valahonnan milliókat, majd akkor nem kellene féltenünk az egyház tagjait, hogy majcl máshova térnek. De íme Nagy Imre t. lelkésztársam jóformán akaratlanul, olyan eszközre talált, a melynek alkalmazása után a pénz és az anyagiak