Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-13 / 37. szám

De bár ügyes kezed fáradságig .forog, Felejted, hogy mi a "iégszükségesb dolog!? Mária a jobb részt választotta, hidd el, Mely ő tőle soha nem vétethetik el!* Óh édes Megváltóm, Mesterem, Krisztusom! Vezérelj engem' is az igazi úton; Mitől minden földi bú, gond, baj elszéled: A szivembe vésve legyen szent beszéded! Míg síromhoz érek, s lelkem mennybe szállott: Mindeneknél drágább legyen tudományod! S mire hivő lelkem szent vágyódással néz, Add, enyém is légyen, már itt ama jobb rész! Jámbor Lajos. KÖNYVISMERTETÉS. A biblia női alakjai. Mutatvány szerzőnek sajtó alatt levő ily című művéből. Kiadja Hornyánszky Viktor, ára 1 frt 50 kr. Jób felesége. »A te beszédidből esmértetel igaznak és a te beszédidből esmértetel hamisnak.* Máté 12: 37. A legcsekélyebb dolgokból is meg lehet ismerni valakit, és egy-egy elejtett szó elég arra, hogy belelássunk valakinek a lelkébe. Jób feleségéről nem jegyzett fel egyebet az írás, mint csak azt a néhány szót, a melyet csapásokkal meglátogatott és kínoktól gyötört férje előtt ejt, mikor azt mondja neki: »Mégis megtartod-e te a te tökéletességedet ? Átkozd meg az Istent és halj meg /« Mint az átcikázó villám, úgy világítja meg e néhány szó ennek az asszonynak egész sötét és sivár lelkét. »Férje, Jób, tökéletes, igaz, istenfélő és a gonosznak gyűlölője*, a ki gonddal őrködik családja földi jóléte és lelke üdvössége felett. Gyermekei között a szeretetet ápolja, ezek a legjobb egyetértésben élnek együtt. Maga az apa pedig, mint családjának nemcsak feje, de papja is minduntalan áldozatot mutatott be az ő Istenének, hogy kiengesztelje azt, mert azt mondja vala Jób: »Netalán vétkeztek az én fiaim és az Isten ellen szívekben gonoszt gondoltak« (Jób: 1: 1, 5.). Ennek a szép családi életnek a festésénél már feltűnik, hogy épen a feleségről és az anyáról nincsen szó. De megértjük, ha később halljuk Jób panaszában: »Még lehellésemtől is az én házastársam idegen; noha esedezem néki az én gyermekeimért*. (19: 17.) Egy asszony, a ki a szerencse napjaiban, úgy látszik, elbizakodott; a megpróbáltatás idején hitetlen, önző. Férje, gyermekei iránt soha bensőbb ragaszkodást nem érzett. Hivalkodott, míg ura gazdag volt, tetszett neki a jólét, melyet ez neki biztosított; de elfordul tőle, a mint ez szegénynyé, nyomorulttá lesz. Férjének jósága semmi hatással nincs reá. Vallásossága őt csak bosszantja, Istenbe vetett bizalma csak bántja, lelkének nyugodtsága csak ingerli. Méltán mondja neki Jób a fentebb idézett kifakadására feleletül: »Ugy szólasz, mint egy a bolondok közül«. »Bolond« ez asszony, mert »a bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme«. A bölcseség a Biblia felfogása szerint ott kezdődik, a mikor az ember féli az Urat és az Ő parancsolatait megtartja. Amíg ezt nem teszi, addig »bolond*. És az írásnak ebben is tökéletesen igaza van ! Ha lett volna ebben az asszonyban csak egy parányi is ebből a bölcseségből, akkor nem ingerelte volna már amúgyis szenvedő urát balgatag beszédekkel. A mely asszony féli az Urat, az gyöngédséggel, szeretettel, türelemmel, figyelemmel, ápoló gonddal és jóságos vigyázással veszi körül azokat, a kik hozzá közel állanak. Békítő szóval csitítgatja, ha fájdalmaikban türelmetlenkednének ; enyhítő beszéddel vigasztalja, ha kétségbeesnének és gyöngéd kézzel támogatja, ha roskadoznak. Milyen üres szívnek és sivár léleknek kell hát annak lennie, a ki még ingerli is a testi kínoktól gyötört és a lelki fájdalmakban megtört embert! Pedig, fájdalom, ma is vannak ilyen, a Jób feleségéhez hasonló nők, a kik a maguk önzésében legelső sorban csak arra gondolnak, a mi nekik kellemes, vagy kellemetlen. Nem a másoknak szenvedéseire, bajaira gondolnak, hanem csak arra, hogy ez most nekik milyen alkalmatlan, hogy ők mennyit szenvednek e miatt. Türelmetlenekké válnak, hogy hát soha se lesz már vége a bajnak ? Önző kedvteléseikben ez zavarja őket, édes nyugalmukban ez háborgatja. Jaj annak a háznépnek, a hova ilyen nő kerül! A keresztyén nőnek nem szabad ilyennek lennie! Nem is lehet ilyen, ha »bölcs*, bibliai értelemben. Ha férje olyan, mint Jób, >igaz istenfélő, a gonosznak gyűlölője«, akkor csak hozzá hasonló segítő társnak kell a nőnek lennie. Mind a kettőjük feladata egymás irányában könnyű és baj és szerencsétlenség is csak még bensőbbé teszi a köteléket, mely összefűzi őket. Ha a férj ajkáról a megpróbáltatás óráiban az Isten akaratán megnyugvó eme szó lebben el: »Az Úr adta és az Úr vette el is, áldott legyen az Úrnak neve«, — a nő szíve mondja reá az »Ámen!*-t és akkor lelkeiknek emez összhangjában támaszt, megerősödést, vigaszt és békességet fognak találni. Ha pedig, feltéve ezt az esetet is, a férj, ha nem is egészen vallástalan, de mégis a hitben kevésbbé erős, ingadozik, vagy mindennapi munkája, gondja annyira elfoglalja, hogy a lélek nemesebb vágyaival, a szív legmélyebb érzéseivel nem ér rá foglalkozni; ha kifárad, enyhülést, üdülést nem a szellemi élet felsőbb légkörében keres, hanem egyebektől vár szórakoztatást; avagy talán el is ragadják a nyilvános élet kísértései és ha egyszeregyszer meg is szólalnak lelke nemesebb hangjai, akkor is kétségek között való hánvkódásról tesznek bizonyságot,