Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-13 / 37. szám

vezett s jelenlegi kántortanítóját fizetése teljes élvezetében kántornak akarta megtartani. Tette ezt, helyzetének komoly megfontolása után, mert míg a legtöbb helyen a tanító személye iránti jóindulat vagy ellenszenv, csekély veszedelemmel jár, addig nálunk, hol a szülék válogathatnak a különböző iskolákban, mint a szomorü példa mutatja, nagy veszedelemnek lehet alapja. Egyhaztanácsunk ez intézkedését azonban az egyházmegye nem hagyta jóvá, minek folytán az egyháztanács, nem pedig mint a »Figyelő« állítja, Szőllősy Antal ur, megfelebbezte az ügyet az egyházkerületre, hol Szőllősy úr, az egyházmegyei gondnok, ki történetesen az egyháznak is gondnoka, ellene szólt az egyházmegye határozatának, s tette ezt bizonyára a szigeti egyház és helyzet teljes ismerésében a legjobb jóakarattal és ügyszeretettel, így állván a dolog, nem olyan feltűnő valami ez, mint »Figyelő« a »Debreceni Prot. Lap* tudósítója nyomán állítja. És ez nem járt senki jogainak csorbításával, ámbár szeretem hinni, hogyha egyházmegyénk és kerületünk úgy látná, mint azt mi ide haza látjuk, hogy micsoda fontos ügy forog itt kockán és van komolyan veszélyeztetve, talán egy kis személyes jogcsorbulást sem tartana veszedelmesnek a közügy érdekéért. Ez az egész tervezet azonban, nem egy embernek, a szigeti egyház gondnokának óhaja, mint azt »Figyelő* feltüntetni iparkodik, nem is az egyháztanácsnak, de az egész egyháznak, melynek közgyűlésen elfogadtatott a már is komolyan fenyegető veszedelem elé való gát készítése. Kíváncsi vagyok azonban reá, hogy »Figyelő« úr maga figyelte-e meg azokat a dolgokat, melyeket egyházunk gondnokáról és annak szerepléséről leírt ? Mert ha igen, az előadottakból láthatólag nagyon rosszul figyelt, ha pedig más információja nyomán írt, higvje el, alaposan fel lett ültetve. Mert az az esetleges informáló bizonyosan nem mondta el önnek azt, hogy a szigeti egyházközségnek csaknem kizárólag intelligens egyénekből álló presbyteriuma van, a kiknek van önálló nézetök s bár nagyon szívesen követik szeretett főgondnokunknak az egyház javára tett proposicióit, személyes érdekekért még sem mennek ne olyan határozathozatalba, a mely az egyháznak nem conveniál. De ezek a dolgok keveset, sőt épen semmit sem tartoznak a tiszántúli gimnáziumokra, csudálkozom, hogy a »Figyelő* figyelmét hogy terelték oda, hogy belőlök a gimnáziumok, illetve a szigeti gimnázium szomorú képét lássa. De hát menjünk tovább, menjünk oda, a hol már a »Figyelő« iskolai dolgokkal foglalkozik, lássuk azt a veszedelmes szörnvnyé felfujt vizsga-rendet. Hogy minő processzuson ment keresztül ez a vizsgálati szabályzat, azt már elmondta a »Figyelő* s az érdeklődők ebből s az egyházkerület tavaszi közgyűlésének jegyzőkönyvéből megtanulhatják. De ezek elolvasása után sem fogják tudni, hogy mi van abban olyan rettenetes, melyért egy kormányzó-tanácsot blamirozni s annak elnökét pellengérre állítani kelljen, mint ezt »Figyelő« teszi. Na hát elmondom én. A kormányzó-tanács vizsgarendet alkotott. Százados, s a konventi szabályzatban is (39. lap 13. pont) biztosított jogánál fogva e szabályzat szerint képviseltetni akarja magát a vizsgálatokon s képviselőjének az osztályzatok adásánál is jogot óhajt biztosítani. Ez az a rettenetes dolog, mely nem tetszett a tanárkar néhány tagjának s különösen Gyöngyösy Lászlónak, a ki bár végre egyedül maradt, e pont törvényerőre emelése ellen az egyházkerületre apellált. E dolognak az egyházkerületen való tárgyalását írja le »Figyelő« a »Debrecm« napi lap tudósítója nyomán. Jól tette volna, ha valami hitelesebb forrást keres, mert hogy a napilapok egyházi ügyeink referálásában mennyire hívek, azt nap-nap után tapasztaljuk. Hiszen ez is, a felebbező tanár szájába egy olyan beszédet ád, melyet hogy ilyen tartalomban az illető el nem mondott, mind azokra hivatkozom, a kik azon közgyűlésen jelen voltak. És én a tárgyalás mikénti lefolyásában a dolog érdemére vonatkozólag semmi fontosat nem találok s csudálom, hogy ilyen aprólékos dolgok kerültek a »Figyelő* pennája alá; hiszen ő úgy látszik, nem az aprólékosságok embere; mert ő, a ki reformálni akar in capite et membris, tud nagyokat, igen nagy gorombaságokat is mondani. Mert hát ugyan minek nevezzem azon eljárását, melylyel a vizsgálatokon a kormányzó-tanácsot képviselő cenzorokat illeti »paedagogiában, tantervben és a tantárgyaltban járatlan embereknek * nevezvén el őket. Honnan meríti ezt »Figyelő« úr! Magán értesüléseiből, vagy valamelyik hírlapból; mert e kettőt nevezi meg állításai alapjának. Akármelyikből, mondhatom, ez alkalommal egyik sem »biztos«. Mindig különös súlyt fektet arra a kormányzó-tanács, hogy az egyes vizsgálatokon ahhoz értő, magasabb qualifikációjú emberek legyenek jelen, p. o. a mathezis vizsgán mindig mérnöki képzettséggel bíró egyén; a történelmi, földrajzi vizsgálatokon az állami tanítóképezde vagy tőbb leányiskola protestáns vallású tanárai és így tovább. Ez ellen, pedig mint említem, százados szokás ez, soha sem szólt idáig senki. Csudálom, hogy most »Figyelő «-nek nem tetszik s neki ront ezeknek a szegény jó embereknek, kik ügybuzgalomból s nem mint ő állítja, díjazásért napokon keresztül izzadnak a vizsgálatokon. Kormányzó tanácsunk e joga soha sem adott alkalmat a tanár és ceusor közötti összeütközésre; hiszen nem mint ellenfelek, de mint közös jó akarattal egy ügyet, az iskola ügyét szolgálók működnek itt közre s az érdemjegyek megállapításánál mindig a szaktanár szava a döntő. Ez az a nagyfontosságú ügy, melyet a szomorú kép kimagasló helyére állít »Figyelő* s érette a kormányzótanács eljárását ócsárolja s az általa létesített censori intézményt »lógó hivatalnak* nevezi. »Figyelőnek* a pártfogóságra vonatkozó állítása is sok tekintetben valótlan. Az igaz, hogy az iskola küligazgatósági legújabban alkotott szabályzata szerint, e testület nincs megalkotva. De ennek oka van. A szabályzat szerint az 1 írtnál több évi díjat fizető tag, szavazó tagja a pártfogóságnak, s mint ilyen, választó joggal bír. Ilyen csekély anyagi haszonért fél a kormányzó tanács az értelmetlenebb elem esetleges dominálásától. A pártfogóság tehát a régi s a »Figyelő« által neki kimutatott teendőt, az iskola szellemi és anyagi ügyei felett való felügyeletet, pedig végzi az állam és egyházkerület. A kormányzó tanács tagjairól is téves felfogásban van a »Figyelő*. Az általa megnevezett egyházmegyék esperesei, tényleg tagjai a kormányzó tanácsnak, s a mint körülményeik engedik, részt is vesznek annak gyűlésein. Az én emlékezetemre részt vett azon : Peterdy Károly beregi és Bencsik István nagybányai esperes úr. A mi az ötödéves korpótlékot illeti, azt fájdalom ! csakugyan nem fizetjük. De nem azért, mintha nem akarnánk, hanem mert nincs miből. Ez azonban nem megsértése az állammal kötött szerződésnek, melyben nem az állam kötelezte az iskolát erre, hanem a pártfogóság tartotta fenn az ehhez való jogot, mint ez a szerződés szavaiból nyilván kitetszik: »A pártfogóság fentartja azon