Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-13 / 37. szám

értelmében nevelő intézet, a mely a nevelési elvek változásával más-más utakat követhet, célja azonban mindig ugyanaz marad t. i. a gyermek lelkének nemesítése, nemesebb hajlamainak uralomra juttatása, a jellemnek helyes irányban való fejlesztése s a gyermeknek derék, becsületes tiszteletre méltó emberré való nevelése. A nevelési munkát az igazgató főfelügyelete alatt a tanintézetek tanárai végezik, a kik egymással váltakozva, reggeltől estig, még a szabad időben is együtt vannak a növendékekkel, azt is ellenőrizvén, hogy azok szorgalmasan készülnek-e iskolai feladványaikra. Különös figyelmük van arra is, hogy a különféle vidékekről összesereglett, különféle nemzetiségekhez tartozó s különféle vallásfelekezetü ifjak egymást egy család tagjaiul tekintsék, egymás hibái iránt elirmeréssel legyenek s így szivükben a türelmesség érzelme korán felébredjen. * * * • Ha az intézetek évkönyveit előveszszük, évről-évre azt tapasztaljuk, hogy a tanulók száma szaporodik, Ennek oka egyrészt a fiúnevelő-intézet, mely ma már 100 növendéket képes befogadni, másrészt pedig az, hogy Felső-Lövőn a magyar fiú a német nyelvet, a német fiú pedig a magyar nyelvet alaposan elsajátíthatja, a nélkül, hogy nemzetellenes eszméket szívna magába. A tannyelv magyar és német s az egyes tanárok eljárása nagyrészt az, hogy a magyar fiút németül, a német fiút pedig magyarul kényszerítik felelni. Ezen kívül még két kiváló előnye van az intézeteknek. Az egyik az, hogy ott az erkölcsi romlottság kisértő ördöge sokkal kevésbbé fér a serdülő ifjúba, mint városban; a másik pedig az, hogy ott a tanári kar igyekszik a tanulókat vallásosságra is vezérelni. Az internátusban buzgó énekkel és imával végeznek minden napot; a tanintézetben pedig minden hét végén megszólal a nagy orgona s az igazgató néhány énekvers elénekeltetése után beszédet intéz az összes ifjúsághoz, a jókat buzdítva, a resteket korholva s mindnyájukat szorgalomra és kitartásra intve, emlékeztetvén az Úrtól nyert tálentumokra s a szülők szeretetére és nagy áldozatára. A beszéd után buzgó imát mond, hálát adván Istennek az elmúlt héten tanúsított kegyelemért s további segítséget kérve a jövő héten végzendő munkára. Az imádság után újra megszólal az orgona, s az egyszerű, de megragadó istentiszteletnek vége van. Igy — erkölcsösen és vallásosan — nevelik Felső-Lövőn az ifjúságot. S a míg így nevelik, addig álljanak azok fenn, s virágozzanak s neveljenek derék fiakat a hazának és az egyháznak! Eőri. »A tiszántúli reform, gimnáziumokról« című cikkre. Nagytiszt. Szerkesztő úr! Becses lapja 33-ik számában •> Figyelő* aláírással egy terjedelmes cikk jelent meg »a tiszántúli ref. gimnáziumokról«, mely kezdetben sok örvendetesei beszél el azok utóbbi időben való haladásáról, de tovább menve, azt mondja, hogy képnek van olyan oldala is, minek nem lehet felette örülni« s cikke ezen részében erős kritika alá veszi a m.-szigeti ref. lyceum kormányzó-tanácsának többnemü eljárását s különösen e testület érdemekben gazdag elnökének, Szöllőssy Antal úrnak működését; megtoldván azt, a dolog meritumára épen nem tartozó egyházi szereplése megbirálásával is. Jól tette volna »Figyelő*, ha támadásait férfias nyíltsággal saját neve alatt bocsájtja közre, mert így alkalmam lett volna szerencsétlen tévedéseiről privátim is meggyőzni; de mivel ezt nem tette, így írásban fogom őt s az általa félrevezetett közönséget az igazság ismeretére juttatni, s állításait a kellő mértékre redukálni. Jogosítva érzem magam erre, mert úgy egyházam presbyteriumának, valamint a lyceum kormányzó-tanácsának reputációja, hol egyik helyen hivatalos állásomból kifolyólag vezető, másik helyen tag vagyok, megköveteli ezt. Lássuk tehát a dolgokat a nevezett cikk sorrendje szerint. /.:••• i r<: • • Elítéli »Figyelő« Szöllőssy Antal úr eljárását hivatali elődöm nyugdíjba helyezését illetőleg. Nem tudom, ismerte-e a cikkíró a szigeti egyház állapotát Szarka J. hivatali pályája végén? Fel kell tennem, hogy nem; mert különben nem írt volna olyan dolgokat, a miket írt. Szarka J. érdemeit az egyházközség mindig kellőleg méltatta, megmutatta ezt halála után is, midőn számára közadakozásból egy díszes emlék-oszlopot emelt. Erre való tekintetből nézte el hosszú időn azt a sok abnormitást, melyeket lelkésze inkorrekt viselkedése okozott; mert az egykor hivatása teljes magaslatán álló férfiú, élete alkonyán részint egyénileg nem józan élete, részint közbotrányt okozott családi élete miatt oly állapotba jutott s juttatta egyházát, hogy a jól megfontolt közérdek követeié, miszerint az ő beleegyezésével nyugdíjba helyeztessék. A presbyterium eme határozatát az egyházmegye szó nélkül megerősítette. Hogy Szöllőssy Antalt e kérdésnél mi vezette, azt hiszem, legfényesebben be lesz bizonyítva azzal, ha egyszerűen regisztrálom, hogy az egyház által megajánlott tisztességes nyugdíjon felül saját zsebéből 100 frttal járult évenként a nyugalomra lépő lelkész évi javadalmazásához. Másik dologként a szigeti kántor-tanítóság külön választani akarását említi. Apropos jött e kérdés, s mivel még napirenden van, örülök rajta, hogy alkalmam nyílik nyilvánosan elmondani, hogy mit akar e dologban nem Szöllősy Antal, hanem a szigeti presbyterium s egyházközség. Az egyház a hatvanas évek elején, a mikor az egymás után ért sok elemi csapások miatt anyagilag szánandó allapotra jutott, felsőbb hatósági engedélyivel, addig különlevő kántorságát a leánytanítósággal egyesítette. Egyesítve van ez ma is, de a felsőbb hatóság évek óta sürgeti már a különválasztást. Most, midőn az egyház évtizedekig romokban álló monumentális templomának megépítésével egy kissé jobb kelyzetbe jutott, első teendőjének ismerte e dolog megvalósítását s óhajtotta ezt tenni annyival inkább, mert felekezeti leányiskolánk növendékeinek száma évről-évre kétségbeejtően fogy. A 198 tanköteles gyermek közül a mult iskolai évre már csak 31 iratkozott be felekezeti iskolánkba, a többiek pedig vagy az állami iskolákban, vagy felekezetiességünk kibeszélhetlen kárára az irgalmas nővérek vezetése alatt álló r. kath.-iskolában nyerik kiképeztetésöket. Ennek oka legnagyobb részben az, mert az állást betöltő tanító kifogás alá esik, s a szülék azon részénél, kik leánygyermekeiket más iskolába küldik, nem egyedül az a főok, hogy a jelenlegi kántortanító urat az időnkénti temetések elvonják a tanítási kötelezettségtől, hanem főként az, hogy más iskolában női tanítók vezetése alatt gyöngédebb bánásmódban részesülnek a növendékek s a kézimunkákban több ügyességet sajátítanak el. S ezzel szemközt a felekezetet érő veszedelemre való hivatkozás, fájdalom! a legtöbbször pusztában kiáltó szó. E komoly veszedelmet orvoslandó : egyháztanácsunk s egyházközségi közgyűlésünk akként intézkedett, hogy nagy anyagi megerőltetésével egy női tanítói állást szer-