Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-13 / 37. szám

Harminchetedik évfolyaiii. 37-dik száni. Budapest, 18ÍM. szeptember 13. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. S/erUesasfíísíjí : IX. kerület, I'ij/u-utca 23. szám, hová a kéziratok ciirizendők. Kiatitf-Iiivatal : Hornyánszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), hová az elöfiz. és hirdet, dijak intézendük. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZKY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ára : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész érre : 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. Értsük meg egymást. II. Nagy Imre t. lelkósztársam ismeretes cikkében kihívja a fővárosi szemlélőket faluhelyre s rámutatván az ott tapasztalt szép rendre és virágzó egyházi életre, »bátran el meri mondani, hogy a legtöbb magyarhoni református kis egyházban n oly fokon áll az egyházi élet, mint nála Kóróson E vallomásból mindenek előtt az következik, hogy egy nagyon optimistikus lélek is, a mikor nagyon kedvező színekkel akarja rajzolni egyházunk jelenét, csak a »kiscc egyházakról mer szólani (arról se' mindről, csak a legtöbbről), a mivel hallgatólag maga is elismeri, hogy a nagy egyházakban tényleg nagy a baj és sok a gyógyítani való, vérző seb. Úgy látszik, t. lelkésztársam tud arról, hogy városi egyházakban az intelligens férfiak, még ha presbyterek is, nem igen járnak az Isten házába s ha nagy ünnepen elmennek is — kivéve a kiveendőket — bizony nem azért mennek, hogy a keresztyén életre erőt merítsenek s példájuk annyira ragadós, hogy sok helyen még jó templombajáró paraszt emberek is, ha egyszer városi atyák lettek, szégyenlik a templomba járást s félbehagyják azt. T. lelkésztársam tud arról is, hogy a hol a reformátusság nagy sereget tesz is ki, ott is az uri nők — megint némi kivételekkel — keresztyén, evangéliumi szellemű tevékenységben részt nem vesznek s az isteni tiszteleteken, még ha tudnának is, nem énekelnek, mert ez kiment a divatból, hanem pápista módra imádságos könyvet forgatnak, ele minden esetre teljesen passzív szerepet játszanak. T. lelkésztársam bizonyára tud arról a nagy erkölcsi bajról is, a mely nagy városokban az ifjak életét megmérgezi, a cselédeket, sőt már nemcsak azokat, hanem sok más lányt is tönkre tesz és a civilizált társadalom kebelében ezer meg ezer lelket a bűn posványába von ós ott is tart ós tudja, hogy e nagy baj ellen a református nagy egyházak energikus harcot nem kezdenek. Es végül t. lelkésztársam úgy látszik arról is tud, hogy nagy városokban nagy tömegek nemcsak a Krisztustól, ele az egyháztól is elidegenedtek már. Ezért optimistikus felszárnyalásában is óvatosan csak a »kis« egyházakat meri dicsőíteni. De nem addig van ám az t. lelkésztársam! Ha Önök látták a nagy egyházak bajait, mért nem gondoskodtak azok orvoslásáról? Egyházmegyéken mért nem indítottak mozgalmat a nagy egyházakban tapasztalható sebek gyógyítása végett? Egyházkerületeken, a hova a kis egyházak lelkészei és presbyteriumai szintén elérnek hatásukkal, miért nem tettek indítványokat a nagy egyházak felvirágoztatására? Miért nem vitték keresztül, hogy a nagy egyházak minél több, a nagy számnak megfelelő munkást, lelkészt, állandó vallástanárt, belmisszionáriust foglalkoztassanak s alkalmas egyesületeket szervezzenek az eltévelyedettek visszaéclesítósére, megjavítására és megmentésére? Nem fájt Önöknek (azért mondom, hogy Önök, mert N. I. t. lelkésztársam azt sejteti, hogy a cikkében kifejezett nézetekkel sokan egyetértenek), hogy a nagy egyházakban annyi ember vész el az evangéliumra s a jó erkölcsökre nézve? Nem gondolták meg Önök, hogy a városokból a bűn kiszivárog a falukra is, s hogy egyebet ne mondjak, az elbukott, megcsalt s a társadalom és az egyház által cserben hagyott nők a könnyenólóst, a fényűzést, a paráznaságot elviszik a városokból Magyarország minden részébe s a magas rendőrség még segíti őket, persze akaratlanul, a romlás üszkének széthordásában, mert lakóhelyeikre toloncoltatja őket s ha kérdezzük mikor? akkor, a mikor már bűnös voltuk az illető város csendjére és rendjére nézve nagy veszedelemmel jár? Már engedjen meg t. lelkésztársam, csak a krisztusi magas mértéket kell alkalmaznunk és