Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-09-06 / 36. szám

a szükséges dorgálásban is. A meglankadás, az esetleges sikertelenség miatt, vagy épen a gyülekezet kicsinylése és lenézése egyfelől, a fenyegetés, zsémbelés és szidalmazás másfelől, legyen kirekesztve. A Gernyeszegi Menyhértek kora lejárt, különben is a jelzett hang nem a gyülekezetet, hanem a prédikátort magát szennyezi be, a gyülekezet pedig vagy teljesen közönyössé, érzéketlenné válik, mint az a gyermek, kit mindig szidnak, vernek, vagy üresen hagyja a templomot. Nagyon találó az Achelis figyelmeztetése: »a pásztor, a ki korbácsával nyáját a hodályba tereli, kívül áll a hodályon, az a pásztor, ki a hodályon belül áll, csalogat és hívogat!« Csalogassunk, hívogassunk mi is: Jöjjetek ide mindnyájan, kik megfáradtatok és megterheltettetek, itt a Krisztus szeretete megnyugoszt titeket! Marton Lajos, ref. s.-lelkész. KÖNYVISMERTETÉS. Evangéliumi elmélkedések. Mutatvány szerzőnek e cím alatt Debrecenben a Telegdi K. Lajosnál megjelent művéből. Ára 3 frt. Az ember Fia. Hogy még hívebb és teljesebb képet alkothassunk magunknak Megváltónkról, meg kell röviden vizsgálnunk ama neveket, a melyekkel Ő magát földi élete folyamán nevezte s egyszersmind jellemezte is. Hiszen semmi sem bizonyosabb, mint az, hogy Ő e nevekben a maga személyiségét, azaz azt, hogy kicsoda Ő, — akarta egy és más oldalról megértetni hallgatóival. — A legtöbbször e nevet használja Önmagáról az Úr: az embernek Fia. Tagadhatlanul oly igénytelen e név, hogy többeket is hozott s azt mondták, hogy ha szinte e névben úgy tünteti is föl magát az Idvezítő, mint az Isten különös szeretetének tárgyát, mégis csak azt akarja 0 e névben főképen hangsúlyozni, hogy Ő sem több, sem kevesebb, mint egy ember, a többi közül.* Ez állítást meg lehet cáfolni magával e névvel: az ember Fia; mert nem így hangzik e név; ember Fia (= egy akármelyik fia az embernek a többi közül), hanem így : az ember fia, tehát az az ember Fia, ki mint ilyen, a többi között páratlan, egyetlenegy szemelyiség. De még inkább helytelennek fogjuk találni amaz állítást akkor, ha megnézzük ama nyilatkozatokat, a melyeknek kíséretében használja e nevet Önmagáról az Úr. Azt mondja Ő, hogy »az embernek Fia nem jött, hogy Néki szolgálnának, hanem hogy Ő szolgáljon és adja az Ő életét váltságúl sokakért* (Mk. 10, 45), hogy »az ember Fiának vagyon hatalma e földön megbocsátani a bűnöket* (Mt. 9, 6.); »a szombatnak is ura az ember Fia« (Mt. 12, 6, azaz, hogy Ő még a szombat szent törvényére vonatkozólag is szabadon intézkedhetik); hogy az embernek e Fia olyan magas személyiség, hogy az Ő ellene elkövetett bűn utolsó azon bűnök között, a melyekre az Istentől még várható bűnbocsánat (Mt. 12, 31. k.); * P. o. T. Colani : »comme pauvre entfant d' Adam et comme objet de la prédilection divine,* (Jésus Christ et les croyances Messianiques de son temps, Paris 1864.) J. van Oosterzee: Die Theologie des neuen Test. Bremen 1886. fi 1 -ik lap. hogy »az ember Fiának sokat kell szenvednie, megöletnie, de harmadnapra fel is kell támadnia« (Mk. 9, 12. 31.) s majdan az »égből, az égnek felhőiben el kel jönnie nagy hatalommal és dicsőséggel (Mt. 24, 30) stb. Csak e most felsorolt nyilatkozatok is meggyőzhetnek mindenkit affelől, hogy a Megváltó a szóban forgó névben nem pusztán egy embernek a többi közül, tehát korántsem egy közönséges embernek — akarta magát föltüntetni. De hát akkor kinek akarta magát megjelenteni e névben? Ember fia az, ki az emberiséghez tartozik. Tehát a Kr. ember Fia azért, mert Ő is hozzánk, emberekhez tartozik. Ez az alapértelme e névnek. E név tehát egy ajánló levél nekük, embereknek arra nézve, hogy az, a ki e névvel nevezi magát, hozzánk számítja magát, hozzánk jött és bennünket szeret s a kihez, mint ilyenhez, mi egész bizodalommal és szeretettel ragaszkodhatunk. S milyen mély e név értelme: nem izráel, nem is egy bármely nemzet fiának nevezi magát az Úr. hanem egészen általánosan az ember fiának, hogy figyelmeztessen bennünket arra is, hogy 0 hivatásában nem ennek vagy amannak a népnek gyermeke kizárólagosan, hanem az emberé, Ő az embert mint embert veszi tekintetbe — Ő élete céljában az egész emberiségé. S már e megjegyzésünkből kiérzik, hogy 0 korántsem olyan, mint más ember. S ezt világosan is kifejezte az Úr magában a tárgyalt névben (az ember Fia, tehát az az egy, páratlan ember), épen úgy, mint az imént megemlített néhány nyilatkozatban, a melyekben Önmagának rendkívüli hivatást, hatalmat és kiváltságot tulajdonít. E nyilatkozatokból megértjük, hogy 0 azért áll egyedül a többi emberek között, 0 azért ama páratlan ember, mert az 0 feladata, szolgálni az emberiségnek és pedig legmagasabb, vallásos-erkölcsi érdekeinkben: megjelenteni s megmutatni nekünk a bennünket szerető Isten titkait s ezen titkok legmagasbikát, a bűnbocsánatot, s hogy épen ezért az 0, mint ilyen kiváló, magas rendeltetésű személyiség földi életének sorsa előre meg vagyon írva (Mk. 9, 12, 14, 21.). S ha ezeket gondolóra veszszük, a legkisebb kétségünk sem lehet affelől, hogy az Úr e névben magát amaz eljövendő Messiásnak tünteti föl (lásd 39-ik s k. lap.). Ő ama páratlan ember, amaz egyetlenegy, kinek különös hivatása, küldetése van az emberhez, az emberiséghez: megvalósítani azt, mit sem előtte, sem utánna senki sem tudott teljesíteni, megvalósítani az emberiséget szerető Isten üdvvégzetét. És mert ez isteni üdvvégzet útjának előkészítését az ószövetségi szentírás adja elénk, tehát ez a szentírás természetesen 0 reá utal, mint amaz Eljövendőre (I. Móz. 3, 15. És. 9, 6. stb. természetes f

tehát az is, hogy ez ószövetségi szentírásból vette az Úr e nevet: »ember fia« s közelebbről Dn. 7, 13, k-ból, a mely helyre különben is töbször céloz: Mt. 24. 30. 44. Mk. " 13, 62. stb.). De fölmerül a kérdés : ha ily értelmet csatolt az Úr e névhez : miért nem nevezte magát egyenesen Messiásnak s miért élt csak e szerény névvel: az embernek Fia ? Megfeleltünk e kérdésre részben már fent (153-ik s k. lap.); az Úr nyilvános föllépése alkalmával ez egyszerű nevet, az embernek Fia, közönségesen nem használták a zsidók az általok várt Messiás jelzésére s az Idvezítő épen ezért nevezte magát ezen a Messiásra nem igen alkalmazott névvel, hogy így a pusztán földi Messiásért rajongók előtt kezdetben inkább ismeretlen maradjon mint Messiás, semhogy hazug ábrándjaikat nekitüzelje s ekként a maga életét és munkáját is már eleve kockára tegye. Tehát tapintatosan s egyszersmind nagy bölcsességgel nem Messiásnak, hanem csak az ember Fiának nevezte magát kezdetben, hogy e névben is nevelje övéit az Ő igaz megértésére, hogy tudniillik Ő csak az emberért, az