Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-30 / 35. szám

előirányzott hat kategoriai összegének ^1800 frt: 6 frt = 300 frt) középszáma éppen 300 frtot tesz, a mi. a mi indítványunk szerinti alapsegélydíjnak megfelel. A 600 frton felül levő fizetési többlet után megszabott 20% segélyszaporulat pedig aránylagos fedezetet nyer a belépési járulékoknak a 600 frton felül lévő fizetési részletei után megszabott 20% által. A méltányosság' elvei is azt kívánják, hogy lelkészeink, a kik a hasonjavadalmazású kezelő tisztviselők minősítésénél sokkal magasabb qualificatióval bírnak, társadalmi állásuk és viszonyaiknál fogva, legalább is hasonló, sőt ezeknél magasabb tekintet alá esnek -r- legalább oly elbánásban részesüljenek, mint a 600 frt körüli fizetéssel bíró köztisztviselők, főleg akkor, mikor a maguk részéről hasonló teherviselésre késznek nyilatkoznak. Az annuitas combinatióba vételével, a tervezet a 700 frton felüli fizetéssel bíró lelkészek özvegyeit 10—15 évi szolgálati idő után csak 150 frttal célozza segélyezni, oly időben, mikorra a családalapítás és gyermeknevelés nehézségei esnek!! Igaz ugyan, hogy ezzel szemben 40--50 évi szolgálati idő után 500 frtban veszi fel az évi segélyt, de az annuitásnak ily mérvű kombinációba vétele lelkészeinknél az osztó igazság elveinek nem felel meg. mert köztudomású, hogy a lelkészek nagy többsége rendes lelkészi állomásra csak hosszas káplánkodás után jut, legtöbbnyire 30 — 34 éves korában, s nagyon kis százaléknak van kilátása arra, hogy 40—50 évig szolgálhasson, a segélyezés mérvénél nem vétetvén figyelembe a kápláni évek. Az állami tisztviselőknél, kiknek szolgálati éveik, gyakornoki minőségükben, többnyire 20—24 éves korukban letett hivatali esküjüktől számíttatik, több raciója volna az annuitás alkalmazásának, de az özvegyi nyugdíjra sem ezeknél, sem más nyugdíjintézeteknél nem szokásos. Első sorban és főleg a csekély javadalmazású lelkészi özvegyek részére kell a megélhetési minimumot szolgáltatnunk, és pedig már az első tO—15 év során, a mikorra a családapának tőkegyűjtésre semmi kilátása ! Az ily viszonyok között árvaságra jutó család gvámolítandó nagyobb %-aI, annál inkább, mert ezen fiatalabb korban kisebb százalék jut özvegységre, míg a nagyobb javadalmazású s idősebb lelkészi családoknál, kiknél a tőkegyűjtésre nagyobb a kilátás, s az özvegységre jutás aránya is nagyobb, teljesen megfelelő az 50% alapsegélyen tűi, a 600 frtot túlhaladó fizetési részlet után számított 20% segély akként, hogy a segély végösszege a 600 ferintot, vagyis a legszerényebb lelkészi fizetés összegét meg ne haladhassa. A legszerényebb lelkészi fizetés összegének, 600 forintnak megfelelő segélyösszeget, elégséges megélhetési alapnak kell tartanunk még a 2500 frton felüli javadalmazással bírt lelkész özvegyére nézve is. A 17. §-nál kérjük, hogy a gyermekek fejenként, egyhatod résznvi segélyösszege az apátlan árváknál, az anya segélyösszegének mérvéig felemelkedhessek. a szülőtlen árvák pedig, az atyátlan árvák neveltetési segélyének egy és félszeres összegét kapják, s ez utóbbiak segélyösszege az anya járulékának másfélszeres összegéig emelkedhessék. A tervezet oly csekély összegben állapítja meg egy gyermek nevelési segélyét, hogy az pusztán tandíjra sem elég! a száz forintos özvegyi segély után ! 6 frt 66 krt tenne egy lelkészi árva neveltetési segélye! Hiszen egy altiszt, vagy finánc gyermeke is kap 18 frtot, pedig azok alapfizetése, s így az állami nyugdíjalaphoz járulásuk is sokkal kevesebb, a lelkészek részéről tervbe vett járuléknál. A 18. §-nál felvenni kérjük azon határozmányt, hogy »a lelkészi árvák 20, illetőleg 18 éves korukon túl is az esetre, ha valamely tanintézetben tanulmányaikat jó sikerrel folytatják, az alapellátáshoz mérten segélyezbetők.« Felvétetni kérjük ezen rendelkezést, hogy lelkészeink gyermekei a felfelé menő társadalmi mozgalom részesei legyenek, vagy lehessenek. Elszomorító jelenség az, ha a különben alkalmas lelkész-gyermek, anyagi helyzeténél fogva leszoríttatik azon pályáról, hol a hazának hasznosabb polgára is lehet. A 20. §-nak a szolgálati évek nagyságából fűzött számításai helyett, felterjesztésünk alapelvei szerint ezen határozottabb és megfelelőbb rendelkezést kértük érvényre emelni: »Azon özvegy, kinek férje a gyámintézetnek öt évig (a tervezett 10. éve helyett) nem volt.tagja, csak végkielégítésre tarthat igényt, mely a legutolsó beszámítható fizetés 50%-t)ól áll, de 600 frtnál több nem lehet Felterjesztésünk indokaiból önkényt következik ezen rendelkezés felvétele, mert szolgálatban levő lelkészi karunk legnagyobb részének alkalmat ad az intézet, hogy öt évre visszamenőleg befizethessék járulékaikat, s mikor egy országos lelkészi gyámolda segélyezésére gondolunk, a 20. §-ban meghatározott 10 évi szolgálati idővel mostani lelkészi karunk egynegyed részének özvegyei csupán végkielégítésre tarthatnak igényt s ezen eredmény sehogyan sem felelhet meg felállításához fűzött reményeinknek. Igy a 15. 16. §§-ról mondott véleményünk elfogadásával ezen 20. §-nál is érvényesíteni kívánjunk a testvériség elvét, s ha annál érveink igazak voltak, ennél is érvényesülniük kell. A tervezetre tett észrevételeink szerint a 24. §-t ekként óhajtjuk átváltoztatni: »Az országos ev. ref. lelkészi özvegy-árvai gyámintézet alapja áll: 1. A gyámintézeti tagok által fizetendő és 600 frt évi fizetésük 10%-ából, továbbá minden 600 frton felüli részlet után fizetendő 20%-ból álló belépési járulékból. 2. A tagok évi járuléka 2%-ra szállíttassék. Ezek után tisztelettel indítványozzuk, hogy tekintve, miként lelkészi karunk a haza érdekeit az állami adminisztráció majdnem minden ágában évszázadokon át lelkiismeretesen, s minden állami javadalmazás nélkül szolgálta és szolgálja; tekintve, hogy ezen lelkészi kar árvái és özvegyeiről szerény anyagi helyzeténél -fogva megfelelően gondoskodni alig képes: keresse meg a tőtiszt. egyházkerület a nagyméltóságú konventet, hogy a magas kormánynál oda hatni méltóztassék, hogy ezen országos gyámolda részére a magas kormány az évi költségvetésbe évenkint 100—150 ezer frt segélyösszeget, felvenni s folyóvá tenni kegyeskedjék. Ezen államsegély kieszközlését annyival inkább óhajtjuk és kérjük, mert ennek számításba vételével, míg egyrészről az országos ev. ref. lelkészi árvái gyámintézet fennállása, s az általunk is javasolt irányban és mérvben való működése biztosítva volna, addig másrészről már az első tíz év alatt is lehetségesnek mutatkoznék az országos ev. ref. lelkészi nyugdíjintézet szervezése s működésének megkezdése is. A 29. §-hoz hozzá fűzni javasoljuk : »végül intézkedik (az egyet, konvent), hogy a gvámintézet évi számadása és mérlege minden év végén összeállítván, minden egyes egyházmegyéhez megküldessék, hogy ekként az egyházmegyék az intézet állapotáról értesülvén, a viszonyokhoz mérten a 10 éves revízió idején indítványaikat megtehessék«. 4 számadásnak és mérlegnek az egyházmegyék elnökségével való közlése teljes világításba helyezi az