Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-30 / 35. szám
A mi pedig az egyház és az emberiség valamint egyes kiválóbb egyének életéhen végbemenő kijelentést illeti, az egyház történetét a Csel. könyvében foglalt história folytatásának tekintjük, mit annyival könnyebben tehetünk, mert az egyházhistorián végig húzódó eszmék harcai első gyökereikben tényleg már a Csel. könyvében bennfoglaltatnak. A hazai és világtörténelem pedig »a gondviselés története*. Az utóbbinak választó pontja a Krisztus. Mindez, a mellett, hogy tömérdek anyagot szolgáltat, érdekessé, változatossá is teszi a prédikációt. István vértanú is hivatkozik a zsidók történetére, Pál pedig a görögök »tudatlanságának idejére«. Csel. 7. és 17, 30. Főgondolat, hogy az >Isten ujja* mint vezeti a Krisztus előtti emberiséget a Krisztus befogadására, Krisztus születése óta pedig a szerint volt boldog vagy boldogtalan a keresztyén világ, a mint híven vagy kevésbbé híven követte Őt. A történelem kutatásánál alkalom adtán lemehetünk egészen saját községünk, gyülekezetünk, vagy egyes kiválóbb emberek történetére. Pál is hányszor hivatkozik az ő dámaskusi útjára. Az Isten ujja gyakran ecclatánsan látszik ezekben is. — Mindezekben isteni kijelentés közöltetik velünk, melyre joggal támaszkodhatunk a Krisztust hirdető prédikációinkban. Marton Lajos, ref. s.-lelkész. BELFÖLD. Az országos lelkészi özvegy-árvai gyámintézet alapszabály-tervezetéhez. — A veszprémi ev. ref. egyházmegye felterjesztése. — Egyházmegyénk az egyetemes konvent által megállapított ezen alapszabály-tervezetet általánosságban hálás örömmel fogadja. Az egyes részletekre nézve azonban, arravaló tekintetből, hogy egyházmegyénk óhajtása az, miszerint a lelkész-özvegyek és árvák' helyzete, a hasonló javadalmazással bíró állami tiszviselők özvegyei és árvái helyzetével az adott viszonyok között lehetőleg hasonló niveau-ra emeltessék : az egyes §§-ok rendszere szerint haladva, az alábbiakban szövegezett módosításokat ajánlja elfogadásra. A 8. §-hoz felvétetni javasolja egyházmegyénk a következő batározmányt: »A jelen szabályzat életbelépte napjáig tényleges szolgálatban levő s a 3. §-ban megnevezett lelkészeknek megengedtetik, hogy ezek közül azok, a kik öt éves, vagy ennél több beszámítható szolgálati idővel bírnak, a 21. §. 1. pontjában körülírt belépési járulékokat s ennek öt évi 4%-os kamatait, úgv a 2. pontban körülírt 2% évi járulékokat ugyanazon időre — az ötödik évnél kevesebb szolgálati idővel bíró lelkészek pedig azon évekre, melyeket a szabályzat életbelépte napjáig tényleg egyfolytában eltöltöttek — a 25. §-ban megbatározott három évi időtartam alatt utólag befizethessék, s ez esetben beszámítható szolgálati idejük, a most említett időpontoktól kezdődik. E kedvezményt igénybe venni óhajtó lelkészek megfelelő kötelező nyilatkozatukat, illetékes egyházi főhatóságuk útján, a jelen szabályzat életbeléptetése napjató' számítandó három hónap alatt tartoznak benyújtani. A később érkező nyilatkozatok figyelembe nem vétetnek®. Ezen rendelkezés felvétele által, hosszab beszámítható szolgálati idővel bíró lelkészeink megkíméltetnének azon eshetőségtől, hogy bár beléptek az országos gyámolda tagjai közé. mégis, mert a szabályzat éltbelépte után az igényjogosultságot meg nem szerezhették: özvegyeik és árváik rendes ellátásban nem, hanem csak végkielégítésben, esetleg temetési segélyben részesülnének, sőt csak a belépési járulékokat kapnák temetési segélyül. (Alapsz. terv. 23 §. végbekezd.) Az intézet ez által hátrányt nem szenvedne, mert a kellő ellenszolgáltatást, utánfizetés alakjában megkapná. A felekezeti középiskolai tanároknak az állami nyugdíjba bevonása tárgyában kibocsátott kultuszminiszteri rendelet is hasonló intézkedést tartalmaz; sőt az állami nyugdíjintézetre ez még nagyobb terhet ró, mert ott nyugdíj igényről, a jelen intézetnél pedig csupán az özvegyek és árvák ellátásáról van szó. 14. §. »A gyámolítási és neveltetési segély igényjogosultságára 10 év helyett öt beszámítható szolgálati évet kér egyházmegyénk megállapítani«, mert ekként van az megállapítva úgy az 1885. évi XI. törvénycikk 34. §-ban az állami alkalmazottakra nézve, és számos más magán nyugdíjintézeti alapszabályban az illető magántisztviselőkre nézve is. Lelkészeink érdekét véli szolgálni egyházmegyénk, mikor őket is a többi részint köz, részint magán alkalmazásban levő istentisztelőkkel hasonló elbánásban kéri részesíteni. A 15. 16. §§-ok helyett javasoljuk a következő rendelkezést: »A jelen szabályzat értelmében állandó segélyezésre jogosult lelkészi özvegy évjáradéka. a néhai férj beszámítható szolgálati éveinek, és a 7. §. szerinti utolsó javadalmazásnak, de az egyenlőség és testvériség elveinek is figyelembe vételével a következőkben állapíttatik meg: a) A férj utolsó javadalmazásának 600 frtja után, ennek 50%'át (évi 300 frtot) kapja az özvegy évi állandó segélyezésül; b) Ha a férj utolsó beszámítható javadalmazása 600 frtot meghalad, ez esetben az első 600 frt után 50%-ot, a 600 frtot meghaladó rész után pedig 20%-ot kap az özvegy évi állandó segélyezésül, akként azonban, hogy az özvegy évi segélyösszege, a minimális lelkészi fizetést, vagyis a 600 frtot meg nem haladhatja.« Ezen rendelkezést véli egyházmegyénk úgy a méltányosság, mint a testvériség és egyenlőség elveinek legmegfelelőbbnek. Előre bocsátjuk, hogy sajnálatunkra, nem állanak rendelkezésünkre azon adatok, melyek a törvénytervezés valószínűségi számításainak alapját képezték. Nem tudjuk, vájjon az általános halandósági táblázatok, vagy külön ev. ref. lelkészi karunk tagjainak halálozási arányát kitüntető adatok beszerezhetők voltak-e, és ezek szolgáltak-e a számítás alapjául, és így nem vagyunk azon helyzetben, hogy a számításokra érdemleges észrevételeket tehetnénk. Mindazonáltal figyelemmel arra, hogy a tervezet 24. §-ához fűzött azon javaslatunkat, mely szerint a belépési járulék a 600 frtos alapfizetés után 10°/0 -ot, a 600 frton felül levő fizetési részlet után pedig ennek duplumát, 20%-ot fog képezni, lelkészi karunk készségesen elfogadja, s ez áldozatot saját jól felfogott érdeltében meghozni fogja: megvagyunk győződve arról, hogy az intézet e §~ban javasolt ellátás mérvét megfogja bírni, annyival inkább, mert a tervezet 16. §. II. pontjában