Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-30 / 35. szám

Jól meg kell vizsgálnunk tehát a felveendő textusokat s általában nagyon szükséges, hogy a prédikátor a bibliával minél többet foglalkozzék, de ne csak olyan avatatlan kézzel, mint egy közönséges híve, hanem vallásos lélekkel és tudományos aparátussal. S a mit ekként benne isteni elemnek ismert fel, azt adja aztán bőven gyülekezetének. De soha se álljon hívei elé a nélkül, hogy a felvett igék eredeti, majd ennek alapján alkalmazott értelmével teljesen tisztában legyen. Ezt pedig az által éri el, ha segítségül hívja a theol. tudományokat, ezek között legfőképen a nálunk annyira megvetett exegetika theologiát. Külföldi kollegáink így cselekesznek ám. Ezzel aztán ki van kerülve az a sajnos szokás, a mi nálunk nagyon is uralkodik, hogy prédikátoraink csupán a józan észre támaszkodva magyarázzák a bibliát, sokszor az igazitól merőben eltérő értelmet sütve ki belőle. Ezt csak konstatálni akarom mint tényt, a nélkül, hogy vádolni akarnám a lelkészkedő papságot általában. Vádat emelni nincs jogom akkor, midőn mind ez ideig nem tudtunk papjaink kezébe adni egy kommentárt, melyből a biblia minden egyes versének tiszta értelmét meríthetnék. Eredeti kutatásokat pedig csak nem várhatunk minden egyes falusi paptól. Nem vádat emelni, felhívást és kérést akarok itt intézni mindazokhoz, akár papok, akár tanárok legyenek, a kik képesek ily munka végrehajtására, hogy adjanak már egyszer a biblia minden egyes könyvéhez csak egy jó kommentárt legalább, hogy a szentírás helyes megértése megkönnyíttessék. S ha egyszer minden prédikátornak módjában lesz a felveendő textus eredeti, szabatos értelméről tiszta képet alkotni, akkor ennek alkalmazása a való életre, a jelenlegi viszonyokra nem lesz olyan nehéz s a bibliamagyarázat, az ige prédikálása nagyobb lendületet nyer, a nélkül, hogy a papok a más üszőjén lennének kénytelenek szántani. Mert minden tudományos írásmagyarázatnak a célja az, hogy ide vezessen, hogy az amott nyert erőket a prédikátor a hívek javára értékesítse. A gyülekezetnek kell a biblia, nem a tudós szobájának, és pedig nem fukaron bánva vele, hanem bőkézzel osztva. Lássa, tudja, érezze a gyülekezet, hogy a legteljesebb isteni kijelentés ebben foglaltatik, s itt közös alapon áll minden keresztyén. Adjuk azért ezt mindenkor, a mikor csak alkalom nyílik, sőt áron is vegyük meg a jó alkalmat. Milyen jó volna, ha a bibliát, azonkívül, hogy hetenként legalább kétszer magyaráznánk, közönséges isteni tiszteletünkön is olvasnók, nem pedig csupán csak a textust merítenők belőle. Ugyan mi gátolna pl. abban, hogy vasárnap d. e. a prédikációt megelőzőleg, valamint a hétköznap reggeli könyörgések alkalmával egy alkalmas fejezetet valamelyik könyvből felolvassuk, mint ezt az angolok és hollandok teszik. Ez vele járna a kálvinismussal. Általában törekedjünk arra. hogy beszédünk mindig a biblián nyugodjék mint biztos talajon s ebből minél többet nyujtsunk hallgatóinknak. A mult tanulsága is erre int. Krisztus és az apostolok példája szintén. Az Idvezítő nagyon sokat hivatkozik az ó-testamentumra, épen ügy a kérügmák és apostoli levelek is. Bizonyára az ős ker. homilia is felhasználta a Krisztus hirdetésére az ó-testamentumban közölt kijelentést is. Mikor pedig egyszer az új-szövetség iratai létrejöttek, ezekből nyerte főtáplálékát. Egy korinthusi, efézusi, vagy thessalonikai gyülekezetben bizonyosan és természetesen a hozzájok intézett apostoli levelek alapján tartatott a homilia. — Ezzel az üdvkijelentés legelső letéteményesével, a bibliával, végeztünk. De ne gondolja senki, hogy ez az egyedüli, melyre a Krisztust hirdető prédikációnak támaszkodni kell. Ellenkezőleg a természetben és az emberiség történetében szintén isteni kijelentés foglaltatik, még pedig teljesen egyező az előbbivel. A természet bámulatos alkotásában és működésében ugyanazt az Istent látjuk, a ki atyánkká lett a Krisztus által. Amott a külső, emitt pedig a lelki világban munkál, de mindenütt ugyanazon törvények szerint. Ezt a hatalmas kijelentést a prédikátor semmiképen sem ignorálhatja, annyival kevésbbé, mert a nép szivében nemcsak nem hiányzanak, de sőt önként kínálkoznak a csatlakozási pontok. A gyülekezet nagyon jól érti azt, hogy az egek hirdetik az erős Istennek dicsőségét és az ő kezeinek munkáját hirdeti ama kiterjesztett erősség, valamint azt is tudja, hogy a termékenyítő esőért, az aratás és szüret áldásaiért ő hozzá kell fohászkodnia és neki hálát adnia. Ennek a kijelentésnek sejtése, majd mind tisztább látása-tudása sokkal régibb, mint maga a keresztyénség, olyan régi, mint maga az ember, melyet mindenkor ösztönzött a benne lakó lélek, hogy a természet áldásaiban valami magasabb lényt keressen. Nem is ebben áll itt a fődolog, hanem abban, hogy a gyülekezetnek megmutassuk, miként ez a kijelentés teljesen egyező azzal, a mi a Krisztusban közöltetett velünk. Ebben pedig két előny rejlik: egyik, hogy a nép nem fogja babonás félelemmel tekinteni a természet járását és jeleit, mert hiszen a szerető atya igazgatja azokat; másik, hogy a haladó természettudományokkal soha nem jutunk ellentétbe. A római egyház csak hadd átkozza a természeti tudományok minden újabb vívmányát, de mi fogjunk velők kezet s midőn ezek kutatják, hogyan állt elő e világ s mely törvények szerint mozog, mi tegyük hozzá, hogy a ki ennek ős anyagát teremtette s a fejlődés és mozgás törvényeit beléadta. az az isten, ki Krisztus által lelkünk javairól is gondot visel. Ezt a magasztos harmóniát Krisztus alkotta meg, ki midőn a természetre utal, ebben ugyanannak az Istennek működését látja, kinek nevében ő valláserkölcsi elveit és parancsait hirdeti. L. Máté 5, 45., VI, 26. 28. Luk. 12. 6—7, 24, 27, 28. s általában e tudatban nagy előszeretettel veszi a természetből képeit. (Máté 13. Luk. 8, 5. s köv.,21, 12. 25. Máté 24, 27,29, 32 stb.) Hasonló utalások a természetre találhatók az apostoli iratokban, Róm. 1. 20., Csel, 17, 24. s köv. I. Kor. 12, 14—16., 15, 36—41. stb. valamint nagy számmal az ó-testamentumban is. (Zsoltárok, Jób könyvében, mindezek fölött pedig ott van a teremtés elbeszélése a Genesisben kétféle alakban,)