Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-30 / 35. szám

erkölcsi szellem lazulása. A prot. kulturának egyik főténvező.je az értelmi osztálynak evang. prot. szellemben való nevelése, mit a nemzeti szellemben kifogástalan, de vallás-erkölcsi irányban erősítésre váró középiskolák vannak hivatva teljesíteni. Az elnöki megnyitó korszakalkotónak nyilvánítja az országos nyugdíj-törvény létrejöttét, mitől a prot. iskolák egyik főbajának, a folytonos tanárváltozásnak a megszűnése is várható; de az is remélhető, hogy az anyagi gondoktól többé-kevésbbé megszabadult prot. tanárok most már nagyobb erővel fordulhatnak szellemi ügyeik és szükségeik gondozására. Ezek között elsőrendűnek jelzi az országos prot. tanáregyesület megalakítását és egy közös tanügyi folyóirat megindítását. Végül nemcsak a tiszántúli, de az összes ref. iskolákra nézve nagyfontosságúnak tartja a tiszántúli egyházkerület által alkotott új intézményt, a középiskolai főfelügyelőséget, mely az iskolaügyi administrációnak, valamint általában az iskolafejlesztésnek hathatós emeltyűje leend. A tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után a titkári és pénztárnoki jelentések olvastattak fel; majd Barkász Károly hódmezővásárhelyi főgimnáziumi tanár tartotta meg az évenként szokásos tanügyi szemlét. Ebben felsorolta és jellemezte a hazánkban és külföldön folyó tanügyi mozgalmakat, kivált a régi gimnázium ellen irányuló támadásokat, valamint a humán oktatás érdekében alakult németországi »Gymnasial-Verein« működését. Ismertette a m.-frankfurti ú. n. kísérleti egységes középiskola szervezetét, a francia reáliskolának mind jobban való elhatalmasodását, az egységes középiskola eszméjének Angolországban is fölvetődését stb. A hazai mozgalmak között örvendetesnek jelzi a nem állami tanárok országos nyugdíjintézetének létrejöttét s az egyházkerületi főigazgatói tiszt felállítását; rokonszenvesen emlékezik meg az országos középiskolai tanáregyesületben tervezett reformokról is stb. A gyűlés legfontosabb tárgya volt az országos protestáns tanáregyesület ügye, melyet Elek Lajos debreceni főgimnáziumi tanár adott elő. Előterjesztésében körülményesen ismerteti a szervezés érdekében végzett előmunkálatokat. Sajnálattal konstatálja, hogy az országos egyesületbe a 600 prot. tanár közül csak 137 református és 27 lutheránus hajlandó belépni. A csekély pártolásra való tekintetből a választmánynyal egyetértőleg azt indítványozza, hogy a kérdés vétessék le a napirendről. A kérdéshez számosan hozzászóltak, így Balogh Ferenc debreceni, Badáesi György sárospataki theol. tanár, Szabó Sámuel kolozsvári gimnáziumi tanár stb.; mindnyájan óhajtják, ha nem is a közös protestáns, de legalább a külön református tanár-egyesület megalakítását; de olyanok is voltak, kik a tárgynak a napirendről való levételét pártolták. A megállapodás az lőn, hogy az országos protestáns tanáregyesület kérdése — az elv fentartása mellett — most a napirendről levétetett, ellenben az országos református tanáregyesület megalakítása kimondatott és a központi bizottság utasíttatott a szükséges előzetes intézkedések megtételére. Délután gyám- és nyugdíjintézeti gvülés volt, másnap, aug. 25-én Dóezi Imre debreceni igazgató tanár olvasta fel görögországi útjának érdekes és tanulságos leírását. Elek Lajos fogimn. tanár pedig a prot. tanárok anyagi helyzetéről tartott tanulságokban gazdag felolvasást. Ugyancsak aug. 1'5-én a református vallás tanárok tartottak értekezletet, melyről jövőre tudósítja e Lap olvasóit. Krónikás. T Á R C Z A. A protestáns prédikáció eszményképe. II. Istennek a Krisztusban megjelent kegyelmét az Isten üdvkijelentései alapján kell hirdetnünk. Itt is áll, a mit Pál apostol mond, a mit e felől tudhatnak az emberek, az Isten kijelentette nékik. Kérdés azonban, mi ennek a kijelentésnek a letéteményese, vagyis a forrás, melyből meríthetjük: a dogmatika? ethika, vagy a konfessziók és svmbolumok ? — Tudjuk, hogy a római egyház a maga dogmaalkotását, symbolumait a szentlélek szankciójával ellátottaknak, tehát örökkévalóknak, változhatatlanoknak tekinti, minek következtében a pápás egyházban lehet beszélni hivatalosan megállapított dogmatikai s ethikai művekről, melyek a korrekt s változatlan katholikus tant és morált tartalmazzák. Ezek itt így méltán szolgálhatnak elsőrangú forrásokul. A vatikáni zsinat óta ezekkel egyenrangú lett a csalatkozhatatlan pápa minden ex cathedra történt nyilatkozata, s mindenkor egyenrangú sőt eredeténél és régiségénél fogva magasabbrendű volt az apostoli tradíció. Továbbá mivel ebben az egyházban a Krisztuson kívül a szentek is jogos tárgyai a prédikációnak, forrásul szolgálnak a szentek legendái is. Végül ezekhez járul csaknem utolsónak a szentírás. — Nem így a prot. egyházban! A midőn a reformátorok kimondták a jelszót: a ki jobbra tanít, azt követjük, ezzel meg volt jelölve az e tekintetben szem előtt tartandó irány. A prot. egyházban a dogmatika és ethika a tudomány körébe tartozik s ezzel ki van zárva ezek örök érvénye és változhatatlansága. De ki van zárva általános érvénye is. Mutasson valaki egy dogmatikát vagy ethikát, melyet akármelyik prot. egyház valaha egyetemesen kötelezőleg elfogadott. Önmagát ölte volna meg vele. ha ezt tette volna. Épen így áll a dolog a konfessziókkal és svmbolumokkal. A prot. egyház tiszteletben tartja ezeket, de úgy gondolkozik róluk, hogy csak időszaki, történeti okmányok, melyek a keresztyén felekezetnek vagy egyetemes egyháznak hitét keletkezési koruk szellemében és nyelvével fejezik ki, melyeknek értékük nem önmagukban, hanem a bibliával való egyezésükben van, következőleg a prédikátornak joga van az örök magvat a történeti buroktól elválasztva, a biblia alapján a saját korának szellemében és nyelvével kifejezni. Tehát csak a biblia lehet a legfőbb forrás, minden eddig elősorolt pedig csak annyiban jöhet tekintetbe, a menynyiben ez első. örök forrással megegyeztethető. Ezzel eljutottunk a protestantizmus másik alapelvéhez (az elsőt megtaláljuk az I. részben), a formaié princípiumhoz, a szentírás legfőbb szabályozó tekintélyéhez. A Krisztust tehát a szentírás alapján hirdetjük. De hogyan? Most jutunk még csak a legkeményebb csomóhoz. Az orthodoxia szerint a biblia alapján, úgy a mint van