Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-30 / 35. szám

téseig az ügyvitellel ismét megbízatott Végül figyelemmel meghallgatták Nagy László budapesti tanítóképezdei tanár előadását a tanítóknak a milleniumban való részvételéről. Előadó indítványára kimondta a közgyűlés, hogy a magyar ref. tanítóság részt vesz a millenniumon, arra megíratja a magyar ref népoktatás történetét, a nemzeti művelő­désre gyakorolt hatását, összegyűjti a tankönyveket, tan­terveket és zeneműveket. A kivitellel dr. Kiss Áron, Nagy László és dr. Kerékgyártó Elek tanárokat bízta meg. Egyik legáltalánosabb érdekű gyűlés volt a Magyar Tanítók országos bizottságának nagygyűlése aug. 21-dik napján. Az ülést Lalcits Vendel elnök nyitotta meg tar­talmas beszéddel. Szabó B. László titkári jelentése után a népoktatási törvény módosítására vonatkozó javaslat került szőnyegre, melyet szintén Szabó B. László ter­jesztett elő gondos indokolással támogatott határozati javaslat kíséretében. A határozati javaslat főbb pontjai a következők: 1. Az általános tankötelezettség szigorú keresztül­vitele érdekében, mely nélkül az általános népmüvelő­dés a nemzeti szempontból is elengedhetlenül szükséges fokot sohasem érheti el, kívánatos az elemi ismeretek elsajátítását oly polgári kötelességgé tenni, mely nél­külözhetlen feltétele a később élvezendő polgári jogok­nak , sőt elkerülhetlen szükséges arra is, hogy az egyén kenyérkereső pályára lépjen. 2. az elemi iskola tárgyainak magán úton, (háznál, családi körben) való tanítása csak az ország területére érvényes tanítói oklevéllel biró egyéneknek engedtessék meg s azok a szülők, (gyámok, hozzátartozók), a kik elemi iskolai oktatásra kötelezett gyermeket ilvképen taníttatnak, ne csak ezt, mint magántanulót, tartozza­nak év elején valamely nyilvános iskola vezetőségénél bejelenteni, hanem a tanító nevét is, a ki az oktatást vezeti. 3. Az országos bizottság ragaszkodik az egyetemes tanítógyűlések azon, mindig kifejezett véleményéhez, hogy a magyar nemzet érdekei szempontjából legkívá­natosabb volna az összes elemi iskolák államosítása s ezt a célt a bizottság olyannak tartja, a melyre a magyar népoktatásügyi politikának következetesen töre­kednie kell. A nagygyűlés beható vita után az előadó határozati javaslatának a legtöbb pontját magáévá tette. Nagyobb véleményeltérés a körül forgott, hogy a népiskolaügy álla­mosítása egyenesen kimondassék-e vagy ne. A gyűlés a népiskolák telje-mértékű államosítását határozta el. A tárgyalás további folyamán Somlyai József indít­ványára elhatározta a nagygyűlés, hogy fölterjesztést intéz a kormányhoz az 1891-ik évi nyugdíj-törvény azon rendelkezése ellen, mely a lakásbér nélkül való tanítói fizetésből 25% lakásbér levonásával megmaradt fizetés alapján szabja meg a nyugdíjigényt. Az útadó ügyében is felír a kormányhoz a nagygyűlés, mert sérelmet lát abban, hogy míg az állami tanítók és a törvényhatósági városokban működők mentesek az útadótól, addig a többiek útadó alá esnek. Továbbá Nagy László indítvá­nyára kimondta a nagygyűlés, hogy az összes népokta­tási egyesületek együttesen vesznek részt áz országos kiállításon, valamint Király Károly indítványára megkéri a minisztériumot, hogy a népoktatási alkalmazottak gyer­mekei legyenek mindenféle népoktatási intézetben tandíj­mentesek. Végül Lakits V. elnöklete alatt megválasztotta a nagygyűlés az igazgató-tanács és az országos bizott­ság tagjait. A nagygyűlés folyama alatt az Eötvös-alap bizott­sága is ülésezett Péterffy Sándor elnöklete alatt. A bizott­ság 56 ösztöndíjért és 40 segélyért folyamodó között összesen 270l> frtot osztott ki 50 és 10J írtjával. Az egyesület 18 évi fennállása óta 36,275 frtot fizetett ki ösztöndíj és segély címen és 60,4-78 frt tőkét gyűjtött a tanítók javára. A bizottság végül közsönetet szavazott azoknak a fővárosi vendéglősöknek, a kik jövőre fokozot­tabb mértékben ajánlottak fel szabad asztalt oly egyetemi tanulóknak, a kik tanítóknak a fiai. Az alsó-hajduvidéki ref. tanítók is a kiállítás alkal­mával tartották rendkívüli közgvűlésöket, melyen Simon Károly elnökölt. A gyűlés főtárgya Vincze József földesi tanító előadása volt, a melyben a tiszántúli egyházkerület népiskolai tantervének módosítását fejtegette. Az előadó, a ki magán a tanszerkiállításon is feltűnt földrajzi és számtani szemléltető eszközeinek bemutatásával, végig ment az összes tantárgyakon és igen megszívlelendő javí­tásokat indítványozott, így : az alsó három osztály reáliá­kat csak beszédgyakorlat közben tanuljon, könyvnélkül csak pedig költeményt. Nyelvtani törvények csak az elemi iskola 5. és 6. osztályában forduljanak elő, földrajz és természetrajz együvé foglaltassék stb. A javaslatokat a gyűlés elfogadta és a módosított tanterv szövegezésére bizottságot küldött ki. — A másik előadást Mészáros János szentmihályi tanító tartotta az osztályrendszernél mutatkozó bajokról. A fiatal, de tevékeny Gönczy-egyesület is gyűlésezett a tanügy nagy hetében. Áz egyesület már csak azért is elismerésre méltó, mert a tanszerkiállítás létrehozása voltaképpen ennek az egyesületnek s főként az ő nagy tevékenységű elnökének, Eötvös K. Lajos tanfelügyelőnek az érdeme. A közgyűlés határozatai közül kiemeljük a a következőket. Javaslatot terjeszt az egyesület Hajdú­vármegye elé oly szabályrendelet alkotása végett, mely az iskolaköteles gyermekeket a korcsmák és mulatóhelyek látogatásától eltiltja. Köszönő iratot intéz Csáky Albin grófhoz és Debrecen város közönségéhez a Debrecenben most épülő országos tanítói árvaház létesítéseért. Meg­bízza választmányát egy női szakosztálynak, illetőleg a 3íária Dorothea tanítónő egyesületet fiókjának a szervezé­sével. Végül díszülést tartott, mely öt nyugalmazott taní­tónak ünneplésére volt szánva, a kit 48—63 évet töltöt­tek. Az ünnepély a város egyházi és polgári hatóságainak jelenlétében két jubiláns (Tóth Lajos debreceni, Bagi László kabai) részvételével emelkedett szellemben folyt le. Az üdvözletek között mély hatást keltettek Kiss Áron püspök érzelmes szavai, melyekben az ősz főpásztor magát is ötven éves jubiláns tanítónak nyilvánította. A tanügyi kongresszusok utolsója a tiszántúli ev. ref, tanáregyesület közgyűlése, volt, melyet választmányi ülés előzött, meg. A közgyűlésen egyrészt az egyesület mult évi működéséről számoltak be, másrészt az orszá­gos protestáns tanáregyesület eszméjét akarták végrevala­liára megvalósítani. Résztvevők voltak az ország minden részéből, bár nem nagy számmal, mintegy 100-an; a tiszántúli gimnáziumok mellett Budapest, Kolozsvár, Sáros­patak, Rimaszombat stb. képviselve voltak; de az ág. h. evang. tanárok közül egyedül Benka Gyula szarvasi fő­gimnáziumi igazgató jelent meg. Közgyűlés előtt a részt­vevők templomba mentek, hol Erdős József mondott szép imádságot A közgyűlést Géresi Kálmán elnök tartalmas be­széddel nyitotta meg, melyben a protestáns tanárság sajá­tos. nehezebb hivatását fejtegette. A prot. középiskolák ugyanis az általános didaktikai és nemzeti célokon kívül még különös egyházi és vallás-erkölcsi érdekeket kötelesek szolgálni, melyeket annál inkább ápolniok kell, minél erősebben mutatkozik a nemzet intelligenciájánál a vallás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom