Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-30 / 35. szám

lesz akkor, ha — mi előhh vagy utóbb, de múlhatlanul bekövetkezik — végleg kimerül, vagy ha tudatára jut, és joga is lesz az újabb egyházpolitikai törvények folytán : hogy felekezethez nem szükséges tartoznia, s felekezeti terheket viselnie? Vallásosságát, hitét a teher mindeddig nem ingatta meg, az vérévé vált, életelemévé lett s az is fog maradni. Hát mit csinál? Olvasni fogja a bibliát, mint eddig; elmélkedni fog a jó öreg Szikszain s ebben nem tagadható, hogy, vallásosság nyilvánul, de . , . papnak, tanítónak nem fizet, az egyházi közigazgatás költségeihez nem járul, lesz felekezetnélküli, mert lehet! S akkor, mert a nagy tehertől megszabadult, tellik neki az evangéliumi iratokra is, megelégedend a nem világosan és rendszeresen, de buzgón és olcsón prédikáló evangélistával, parasztpappal is. Könnyíteni a terhen, változtatni a kivetési módon, rendszeren ez a bajok egyik orvossága. Ha ez irányban megnyugtató intézkedés nem történik, legyek rossz próféta, de nekem erős a meggyőződésem, hogy itt Baranyában csak egy olyan segédül képzett evangélistának kell támadni, s ha többet nem, de félét egy útjába elhódítja híveinknek és apródonként a többieket. Lesznek a Szentháromság egy Istent valló, a Jézus Krisztus váltságához ragaszkodó . . . felekezetnélküli vallásúak! A másik orvosság, felhívni az állam figyelmét és rábírni arra, hogy segítő erejével a papot működésben hathatósabban támogassa, mint eddig, s tisztességes megélhetéséhez segédkezet nyújtson. Elítélik a papikart, hogy úgyszólván közönyösen, tétlenül nézi pl. a magzatelhajtás mindig jobban harapódzó bűnét. És ha valamelyik lelkész jelentést tesz a tudomására jutott bűnről, meg is hallgatja, nem is a polgári hatóság. Ha vizsgálat indíttatik a lelkész alapján, nyitva van 100 kibúvó is. hogy az be ne bizonyíttathassék. A kötelességét teljesítő lelkész ellen azonban — mint már volt rá több eset — megengedik, lehetővé teszik, hogy becsületsértési, vagy rágalmazási pert indítsanak ... a bűnös felek. A kormány felhívta az egyházi főhatóságokat, hogy a lelkészképzőkben az egészségtan, a mennyiben lehet taníttassék, a lelkészek iparkodjanak az egészségtan főbb szabályait elsajátítani, hogy sürgős esetekben utasítást, tanácsot adhassanak, segélyt nyújthassanak. És ha találkozik, mint találkozott több lelkész, kik szívén hordva e tekintetben is hívei ügyeit, ott az orvosok lakhelyétől távol fekvő falvakban tanácsot adott, segélyt nyújtott, még pedig eredménynyel; tudok rá eseteket, hogv perbe fogták a papot, mint kuruzslót. És szerencséjének tarthatta, hogy a perköltségek és bírságok árán megszabadult a becsukatástól. A lelkészeknek a kor követelményeit tekintetbe vevő, tisztességesebb fizetéséről nem szólok, hiszen e tekintetben a szükség mindenfelől kiált. A nagy terhek, a rossz kivetési rendszer, a polgári hatóság lanyha segédkezése a lelkészre rótt kötelmek teljesítésénél, a nyomorúságos existencia, íme ezek azok, a melyekre idézem nagynevű, mélyen érző, evangéliumi szellemű egyháznagyunknak, Szász Károlynak eme szavait: »Ide, bölcsek! ennek a bajnak keressetek orvosságot! ide, erősek! ezt a rést oltalmazzátok meg!« Ha ezek az idült bajok orvoslást nyernek, ha ezek a rések betömetnek, akkor meglesz a szilárd alap, a melyen ingadozás nélkül magasba nyúlhat szépen és bölcsen kidolgozott egyházalkotmányunk, tetőzetét képezvén azok a lelkészi működést oly szükségesen ellenőrző, s minden hanyagságot megtorló fegyelmi §§-ok; akkor majd vígabban lengedez az evangéliumi szellem; nagyobb keletnek örvendenek a lelki-tápot nvujtó iratok; akkor majd, ha mégis tespedésbe merül a papikar, hangozzék a kárhoztató szó: »hitvány szolga vagy, mert elástad a te talentumodat*. Nagy Imre, kórósi reform, lelkész. ISKOLAÜGY. Tanügyi kongresszusok a debreceni tanszerkiállítás alkalmából. A debreceni tanszerkiállítás alkalmából tanügyi kongresszust tartottak tanférfiaink. Ezek által egyidőre országos kulturális mozgalmak színterévé, sőt központjává lett Debrecen, a magyar alföld e kulturális gócpontja. A kongresszusok között első volt a kereskedelmi iskolák tanáraié. A gyűlésen fontos megállapodások jöttek létre a kereskedelmi iskolák szervezete és tanterve, a kereskedelmi tanárok képzése, a tanárok fizetése ügyében. De legfontosabb mozzanata az volt, hogy a kereskedelmi tanárokat országos egyesületté szervezte s az elfogadott alapszabályok szerint megalakította a tisztikart. Ezzel a kereskedelmi tanárok is önálló egyesületté alakultak. Augusztus 19-én a Mária Dorethea egyesület tartott gyűlést, melynek nehánv értékes felolvasás mellett a legjelentősebb mozzanata volt György Aladár előadása, melyben e buzgó tanügybarát a Mária Dorothea egyesület történetét, célját, áldásos tevékenységét fejtegette nagyon rokonszenves módon. Augusztus 20-án a tanítóképző tanárok országos egyesületének a válaszmánya tartotta nagygyűlését. A gyűlésen Joó István debreceni praeparandiai tanár olvasott meleghangú emlékbeszédet Felméri Lajos minap elhunyt kitűnő paedagogusunk fölött. Virág István kalocsai tanítóképző tanár meg Szvorényi József, az egri lyceum néhai igazgatója fölött, tartott sikerült emlékbeszédet. A megvitatott kérdések között említésre méltók: Mohar József znióváraljai tanár előadása a tanítóképző intézetek elhelyezéséről, Krausz Sándor temesvári tanár előadása arról, hogy mi által biztosítható a magyar nyelv helyes tanítása a nem magyarnyelvű népiskolában Az indványok során Pétcrffy Sándor elnök azt a javaslatot tette, kéressék fel a közoktatási miniszter, hogy svédországi mintára állami költségen néptanítói könyvtárt teremtsenek. Ugyancsak augusztus 20-án gyűlésezett a református tanítók országos választmánya is. Az ülést Józza Fái kisújszállási tanító és dr. Kiss Áron elnökök vezették. Az ülést a küldöttségileg meghívott Kiss Aron tiszántúli püspök kenetes imával nyiiotta meg. A választmány nevében Kiss Sándor kornádi tanító számolt be a tanítók eddigi szervezkedési mozgalmairól, a zsinathoz benyújtott memorandumról, mely csekély sikert ért el. Ugyancsak Kiss S. mutatta be a mult évben már kidolgozott alapszabálytervezetet. melyet általánosságban elfogadtak s ezzel a ref. tanítók országos egyesületté szervezését kimondották. A gyűlés különös nyomatékkal hangsúlyozta, hogy a ref. tanítók távolról sem akarják magukat elszigetelni az országos tanító egyesülettől, csak a saját külön érdekeik megvédésére és az egyházhoz való viszonyuknak rendezésére alakulnak külön testületté. A régi választmány a maira mandatumát letette, de az alapszabályoknak a konvent és az illető miniszterek által eszközlendő megerősí-