Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-30 / 35. szám
PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztííség1 : IX. kerület, Pi/m-ntra íí.'í. szán-, hová a kéziratok ciinzeiidök. Kia<l<í-liivatal : llorny/tnszky Viktor könyvkereskedése (Akadémia bérháza), liová az elöíiz. és hirdet, díjak intézendök. Felelős szerkesztő és laptulajdonos : SZŐTS FARKAS. Kiadja: HORNYÁNSZIvY VIKTOR. Megjelenik minden csütörtökön. Előfizetési ííra : Félévre: 4 frt 50 kr ; egész évre : 9 frt. Egyes szám ára 20 kr. A tanügy nagyhete. Valóságos nagyhete volt a hazai közoktatás ügyének az a 7—8 nap, mely a debreceni tanszerkiállítás alkalmából a tanítás különböző ágaival foglalkozó tanférfiakat úgyszólván állandóan gyűlésben tartotta. Iskola ügyi rovatunkban el van mondva e tanügyi kongresszusok krónikája, itt néhány általánosabb érdekűt akarunk megszellőztetni azokból az irányeszmékből, melyek a Debrecenben összegyűlt tanférfiakat foglalkoztatták. Gyűlést tartottak a népiskolai tanítók s országos bizottságuk nagygyűlésén kimondták a népiskolák és az összes népoktatási intézetek teljes mértékben való államosítását. Ez nagy dolog, mert népoktatásunk egész rendszerének radikális megváltoztatását jelenti ; nagy dolog, mert indirekt hadüzenet az eddigi felekezeti ós községi népoktatásnak. Igaz, hogy csak elvi határozat, mondhatnám, akadémikus nyilatkozat; ele a népoktatás elméleti és gyakorlati munkásainak proklamációja, a tanítók legtekintélyesebb társadalmi egyesületének csaknem egyhangú megnyilatkozása. Ezzel tehát számolnia kell a liazai népoktatási politikának. A tanítók nagybizottságának debreceni határozatát különösen két indító ok sugalmazta. A nemzeti és financiális. Az első így okoskodik : Hazánknak nemzeti népiskola-politika kell, mert a nemzetiségeket csak így lehet megfékezni; nemzeti népiskola-politikát azonban kellő intenzitással csak az állam folytathat; ergo minden népiskolát államosítani kell. A másik fontosabb érvnek ez az okoskodása: a felekezetek nem elég gazdagok arra, hogy a népiskolát kellő erővel fejleszszék, ergo államosítani kell. Minket ezek az okoskodások sem meg nem lepnek, sem félre nem vezetnek. Kijelentjük, mint már többször is tettük, hogy a népoktatás államosításának elvi ellenségei nem vagyunk. A népoktatási törvény keletkezése óta (1868.) mindig azt hirdettük: Nem az a kérdés: állami-e, vagy felekezeti-e az iskola, hanem az : jó-e az iskola? Megfelel-e nemzeti, paedagogiai és valláserkölcsi szempontból a jó iskola követelményeinek? 11a megfelel, akkor az csak másodlagos kérdés, hogy ki tartja fenn. Mert lám Budapest községének, Debrecen eklózsiájának a valóságban csak oly jók, egyben-másban még jobbak, nemzetileg erősebbek a községi és felekezeti iskolái, mint az államnak legjobb népiskolái. Ila hát ezzel szemben azt mondják, hogy a nemzeti szempont követeli a népiskola államosítását, akkor mi azt feleljük : Igen, a nemzetiségi népiskolákét, de a minden ízökben magyar népiskolákat ugyan miért kellene államosítani? Financiális szempontokból is sürgetni kell, mondják, a népiskolák teljes államosítását. Nos hát a 25 éves népiskolai tapasztalat nem mutatja, hogy az állam bőkezűebb Mecenása volna az iskolának, mint a jóravaló községek és a magyar egyházak. Mi azt tartjuk, hogy a népiskolai tanítói fizetésekről szóló mult évi törvény, mely a népiskolát nemzetileg ós pénzügyileg csaknem egészen az állam kezébe szolgáltatja, tökéletesen alkalmatos és elégséges keret arra, hogy egy decennium alatt az ország minden iskolája magyar legyen, tanítója jól legyen fizetve, iskolája jól fel legyen szerelve. Mert az a törvény jogot és hatalmat ad a közoktatási kormányzatnak, hogy a jelzett szempontokból meg nem felelő népiskolát rövid úton bezárassa s helyére állami költségen új iskolát állítson. Ezen a csapáson kell hazánkban folytatni a nemzeti iskolapolitikát, mely elvileg nem támadja meg a hitfelekezetek és községek iskolajogát, csak az arra képtelen vagy azt államveszólyesen érvényesítő testületektől vonja meg ezt a fontos kultúrpolitikai jogot. Egyszóval, ha a helyett, hogy a hangzatos elvek tetszetős vesszőparipáján lovagolunk, leszállunk a tényleges viszonyokkal számotvető