Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1894-08-30 / 35. szám
gyakorlati politika szilárd és biztos talajára, akkor kevesebb lármával, de több sikerrel s kevesebb állami áldozattal elérhetjük a mindnyájunk által óhajtott közös célt : a jó magyar népiskolát, De na az államosítás érettlen jelszavával a nemzetiségeket fölpaprikázzuk s a felekezeteket az állam ellen ingereljüjk : akkor ugyan nem egyhamar lészen meg e hazában a hőn óhajtott magyar nemzeti népiskola. Mi csak annál maradunk, hogy paedagogiailag kifogástalan s nemzetileg jó népiskolát nemcsak állami, hanem községi ós felekezeti keretben is lehet alkotni és fentartani. A református néptanítók és ref. középiskolai tanárok gyűléseire jövő alkalommal teszek néhány észrevételt. Váradi F. Azok a falusi papok! . . . Az újabb időben az egyházi sajtó hasábjain olyan állításokkal, olyan kinyilatkoztatásokkal találkoztam, melyek. mert tekintélyes, számot tevő tényezők tolla alól kerültek ki: megdöbbentettek, sokszor arcomba szöktették a vért. Kérdőre vontam belső birámat, lelkiismeretemet; megfigyeltem szolgatársaimat, s most utóbb alkalmam is adódott, hogy személyes tapasztalatot szerezhessek számosabb gyülekezetünk lelki életéről s paptársaim munkálkodásáról. És most, bár nincs bennem írói viszketeg, képesség se igen, valami belső kényszerűségtől sarkaltatva, tollat vettem kezembe, hogy azokkal az állításokkal, kinyilatkoztatásokkal szembe nézzek. * Nincs ugyan reményem, hogy azokat a teljes erővel megindult csépeket megállítsam, de legalább azt a jogot veszem magamnak, hogy magamat és azokat, kik velem együtt bizonyságot tesznek: elvonjam ütésök alól. hadd maradjon ott az üres . . . szalma. Egyházi sajtónkban unos-untalan hangzik a. panasz, hogy egyházi életünk belső tevékenységében visszaesés tapasztalható, az egyházi ügyek iránt nagy a közöny; a valódi hitélet kiveszőben van; minden iránt mi a Krisztus testét, az anyaszentegyházat illeti, hova-tovább nagyobb az érdektelenség; pusztulunk, veszünk! Keresik, kutatják az okot, sokan meg is találják. Győzelmi örömmel »eureká«-t kiáltanak: a papok! a papok, különösen azok az elmaradt falusi papok az okai! Olyan gyönyörű (!) képét rajzolják a papságnak, hogy szinte egyező akarattal, benső meggyőződéssel valljuk és hirdetjük: minden protestáns pap, egy a Mátyás hét lustái közül, beoltva holmi legsötétebb afrikai vérével!!! És ez nem valami odadobott állítás ám részökről, dehogy! kétségbevonhatlanul bebizonyíttatik ez némely egyházi lapunknak, evangéliumi hajnalpirt hintő füzetnek, hü tükörnek stb. hasábjain, sokak és nagyok által. Mert ama divatba jött csép szerint, kikből és mikből állanak elő, milyenek lesznek, hogyan viselkednek, miként állják meg helyöket azok a papi individiumok ?! A theologiai akadémiákra legnagyobb kontingensében a közepesen vagy azon alul érett ifjak mennek. A theol. akadémiát úgy a * Kiadtam e nyilakozatot az »audiatur et altéra pars« elvéből kifolyólag, melyet e Lap mindig szem előtt tartott. A figyelmes olvasó, rámutatás nélkül is, bizonyára felismeri a cikknek mind igazait, mind túlzásait és tévedéseit. Szerk. hogy elvégzik s lesznek még mindig csiszolatlan »Uramöcsémek«. A csiszolatlan uramöcsém oda kerül az 500 — 600 frt évi jövedelemben dűsmálkodó Nagytiszteletű uram Nagytiszeletü asszonyom és ennek szobaleánya (!) s amannak harangozója közé, kiknek pártfogását, gráciáját, heveskedő pillantását csak lelke himporának leverésével nyerheti meg. Az ifjú Thimotheus elfásul, görbesarkú cipőben jár. kaucsuk gallért használ, lelkét nem műveli, szívét nem nemesíti, csak vár . . . vár, gyilkos türelmetlenséggel várja a Nagytiszteletű űr Ábrahám kebelébe vándorlását, hogy ő is letelepedhessék az űr szőlőjében, mint konvenciós munkás! Mikor ez is megvan, megvan minden! Gyöngyöző izzadságcseppek mellett betanul egy évre valót Gyöngyösi, Sziládv vagy Zombori beszédeiből; elmondja azokat ímmel-ámmal; d. u. ha jobb érzésű bibliát magyaráz, de van olyan, ki »horrendum dictu* elégnek tartja a szívből jövő könyörgést!! Szellemi munkára nemcsak mit se gondol, hanem még lelki táplálékra sem ád egy garast sem!! Nem tud jó keresztyén lenni, nem is kell neki a »Keresztyén« ; a sűrű sötétséggel, a melyben ül annyira meg van elégedve, hogy nem vágyakozik a »Hajnal« színaranyat öntő sugára után; lelki fogyatkozásai miatt, melyek, mint borosta ülnek arcán, nem óhajt »Kis Tükörbe® nézni!! Csoda-e aztán, ha agya begyöpösödik. Híveinek pasztorális gondozása abból áll, hogy érvágást eszközöl a fizetése végrehajtásával; felolvasó estélyeket tart a tarokk pointek megolvasásából; evangélizál a 32 leveles bibliával; az egészségtant annyiban tanulmányozza, hogy jégbehütött savanyúvizes bort iszik: az okszerű gazdálkodás előnyeit annyiban ismerteti híveivel, hogy a lélek -búzát, lukmát megkonkolyoztatja!! Társadalmi megjelenése félszeg, a hány annyiféle ruhában jár, s az is ütött kopott! Megvan az egyöntetű hivatalos ruhaforma, és némelyik nem átallana annak megfelőleg kalpagban, fekete nyakkendővel, hosszú atillában mezítláb, gatyályában parádézni. Ép ezért míg a plébános urat az asztalfőre ültetik, a Tiszteletest a patrónus borért küldi a pincébe! Az anyakönyveket helyesen vezetni se tudja, pedig ott vannak a kifogástalanul rubrikázott hivatalos ivek ! A törvények szellemét, pedig az olyan szépen §-ba van szedve, nem érti! Hogy mi teendője lesz a változandó viszonyokban. a már-már törvénynyé valt polgári házasság, polgári anyakönyvezés, gyermekek vallása, vallásszabadság dolgában: ahhoz dunsztja sincs! Ép ezért kénytelenek voltak a hivatottak jó idejében gondoskodni, hogy ellássák őket — ebben a prot. egyház érdekeit oly közelről érdeklő ügyben — pontos, körültekintő, mindenre kiterjedő tanácscsal. figyelmeztetéssel, utasítással! Egyházának vezetése ázsiai állápotra vall, népe szegényedik, roskad a teher alatt, a hívek oldódnak, kitérnek, csak ő gyarapszik terjedelmében ! Bizony-bizony ilyen vagy te kálvinista falusi pap! Ez az oka, hogy míg más pályán levők előhaladnak, boldogulnak : te hátra maradsz: míg azok munkája szemmel látható: a te kezed után züllés, pusztulás az eredmény! Ezen pedig segíteni kell. Meg is van az arkanum. Tudományosabb képzést a theologusoknak! Theologiai fakultást, a hol nyert doktori diploma majd dokumentálja és megoktatja, hogy ne igen rugdalózzanak a 300—400 frtos papifizetés takarója alatt. Azután, hogy a tudós lelkész és az egyszerű hívek közt fennálló űr betöltessék, képeztetni kell evangélistákat, kik ha nem is világosan és rendszeresen, de buzgósággal prédikálják az Igét. Tehát űri pap és paraszt pap! Buzgóság néiküli, de rendszeres és világos, világosság és rendszer nélküli, de buzgó igehirdetés ! Azután a pap járasson minden egyházi lapot,