Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-23 / 34. szám

34. azám. kellőleg pótolva, a népiskolai ügy annak roppant fontosságához mérten rendezve és vezetve nem lesz: hiába szervezik a rendőrséget, mert a nép tudatlansága s müveletlenségéből származó társadalmi bajokat ezek nem orvosolhatják. A beteg társadalmat egészségesssé, a romlott társadalmat jóvá csak jól rendezett és jól vezetett népiskolák tehetik. Az állam nem lehet erős, ha a társadalom beteg és romlott. Az állami hatalom azon ereje tehát, mely képes a magyar állameszmének a legutolsó oláh községben is tekintélyt és tiszteletet szerezni: csak jól rendezett és jól vezetett népiskola lehet! Folytassuk tehát az iskolapolitikát végre ügy, hogy az állam csak azon hitfelekezeteknek engedje meg a népiskolai tanügy vezetését, a melyek minden tekintetben jól rendezett és jól vezetett népiskolákat tudnak is, akarnak is tartani. Miképen végezzük az iskolapolitikát: elmondom röviden a következőkben. Az iskolapolitikának fent és lent, tehát a népiskolákban is magyar nemzeti irányúnak kell lennie. Ilyenné pedig általában és lüvétd nélkül csak állami képezdékből kikerült s állami népiskolákat vezető tanítók tehetik azt. Az iskolapolitika magyar nemzeti iránya meg van, elismerem, s megvolt eleitől fogva az egész ev. ref., az unitárius és túlnyomó részben a római kath. és az ágostai hitvallású ev. egyház népiskoláiban is. Ha tehát csak ez a négv felekezet tartana képezdéket és népiskolákat, nem jutna soha eszembe az állami képezde sem, az állami népiskola sem. Úgyde hazánk határain belül olyan hitfelekezetek is tartanak képezdéket és népiskolákat, a melyek esküdt ellenségei a magyar állameszmének és egységnek, a melyek oláh. szerb, tót nemzetiségi iskolapolitikát űznek, mindent a mi magyar szívből-lélekből utálnak, megvetnek, tűzzel-vassal kiirtani iparkodnak. Ezek miatt a haza veszélyben van! . . . Lehetetlen, hogy azok a gyermekek, a kiket oláh, szerb és tót nemzetiségi iskolapolitikát üző képezdékből kikerült tanítók nevelnek és tanítanak, magyar érzelmű, a magyar hazáért bármely áldozatot meghozni kész állampolgárokká legyenek. Az ilyenek még magyar állampolgároknak sem tartják magukat, sőt szeretnék az egész Magyarországot szétdarabolni s egyes részét olyan országokhoz csatolni, a melyek az Ő nemzetiségi aspirációikat szerintök kielégítenék. Ezekkel szemben állami képezdék és állami népiskolák nélkül gyenge minden fegyver, hasztalan minden gyógyszer. Ezekre való tekintetből tehát végezzük az iskolapolitikát úgy, hogy a képezdék és népiskolák kivétel nélkül mind államiak legyenek; vagyis államosítva a magyar állam nemcsak a közigazgatás, hanem államosítson a népnevelés-tanítás terén is. Ha minden közigazgatási hivatalnok és minden néptanító állami lesz; ha a községi jegyzők és a tanítók egyedül a magyar államtól függnek, szóval ha nemcsak a közigazgatás, hanem a közoktatás is állami lesz: megsemmisül, elveszti minden befolyását, hatását a népre a pópák hatalma. Mert nem az az oláh, szerb és tót nép ám a rossz, nem az ellensége a magyar államegységnek, hanem roszszak a pópák, a kiknek a dászkálok mindenben vakon engedelmeskedő rabszolgái. Ismétlen: a haza veszélyben van! Siessenek a haza megmentésére, míg nem késő, minden áldozattal mindazok, a kik igazán szeretik a hazát. Legyőzhetetlen, vagyis olyan véderőt kell megteremteni a veszélyben forgó magyar haza megmentésére, a melyen még a pokloknak kapui sem vehetnek diadalmat!.. A magyar állam ilyen véderejének megteremtői csak állami képezdékből kikerült néptanítók s állami befolyás alatt álló népiskolák és közigazgatási hivatalnokok lehetnek. Ez az én hazaszeretettől sugalt tiszta meggyőződésem. De az iskolapolitikának nemcsak magyar nemzeti irányúnak, hanem szabadelvűnek, felvilágosodottnak s ügy a szellemi élet mezején előhaladást biztosítónak is kell lennie. A mindkét hitvallású evangélikus és az unitárius hitfelekezetek iskolapolitikája ellen e tekintetben sem tehet kifogást a legellenségesebb rosz akarat sem, de tehet ám a legjobb akarat, a legkíméletesebb kedvezés is a többi hitfelekezetek iskolapolitikája ellen. A római és görög katholikusok egyháza a római pápa befolyása, egyenes vezetése alatt áll az egész föld kerekségén, tehát Magyarországon is. Míg tehát a római és görög katholikus szülék gyermekeit római és görög katholikus képezdékből kikerült tanítók, római és görög katholikus egyházak által fentartott iskolákban tanítják: addig szabadelvűségről, felvilágosodásról szó sem lehet a nép legalsó rétegében. Hiszen a csalatkozhatlan pápa gyárában készült dogmák ma is átkot szórnak a Galileik fejére, s ezek a dogmák ma sem tűrik meg azt, hogy forogjon a föld. A népbutitó, észficamító dogmák miatt veszélyben van. veszélyben forog a közművelődés előhaladása. a józan felvilágosodás a nép legalsó rétegében. A népbutító, észficamító dogmák romboló hatását, sötétség terjesztő hatalmát biztosan csak állami képezdékből kikerült s állami iskolákat vezető néptanítók ellensúlyozhatják, semmisíthetik meg általában. Én tehát azt az áldozatot sem tartom meg nem hozhatónak, a mit a mindkét evang. hitvallású és unitárius hitfelekezetek a közmívelődés és józan felvilágosodás oltárára hoznának akkor, ha nem szegülnének ellene annak, hogy Magyarország határán belől minden népiskola csak állami legyen s ezekben csak állami képezdékből kikerült tanítók tanítsák jövőre a nemzet minden fiait és leányait. Addig is azonban, míg minden népiskolai, közoktatási költséget a közálladalom fedezhetne, míg a képezdék és népiskolák kivétel nélkül mind államiakká lennének: átmenetileg községiekké kellene tenni mind azon hitfelekezeti iskolákat, a melyeket az illető hitfelekezetek nem képesek a törvény kívánalmainak megfelelőleg berendezni, tisztességes fizetéssel ellátott okleveles tanítók által jól, a kellő mértéket megütőleg vezettetni. E tekintetben a fedezgetésnek, takargatásnak semmi helye sincs a mindkét evang. hitvallású és unitárius hitfelekezet népiskoláival szemben sem. Veszély van a késlekedésben ! ... Az ilyen iskolákra tegye rá kezét az állam haladéktalanul és az ilyeneket változtassa át államiakká, vagy legalább községiekké. De én, és pedig épen magának az iskolafentartó egyház tagjainak kímélése, teherviselésének könnyítése szempontjából községiekké változtatnám azon hitfelekezeti iskolákat is, a melyek tisztán egy hitfelekezethez tartozó olyan községekben vannak, a hol más hitfelekezethez tartozó, tehát felekezeti iskolai célokra meg nem adóztatható földbirtokok vannak.