Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-23 / 34. szám

ISKOLAÜGY. Hogyan folytassuk az iskolapolitikát? A községi közigazgatas rendszere lehetővé teszi, hogy a jegyző négy fertály föld mellett (a termények is pénzül fizetetvén) kap 800 s ezen kívül még segédtartásra 150—200, tehát 1000 forintot, míg az egyház közigazgatási rendszere mellett ugyanott két tanító, két fertály föld mellé (ha a terményeket ők is pénzül kapják) nem kap többet 700 frtnál. A községi adó birtok aránylag adóforint után vettetik ki; az egyház még az iskolai adót sem vetheti ki ezen az alapon, hanem párbért szedet a tanítók részére is, vagy legjobb esetben a vagyonosokat nagy óvatossággal kimélő szűkmarkú megadóztatás utján foly be a tanítók fizetése. A tenyészállatok közköltségből vásároltatnak s tartatnak ki, és a közköltség kivetésénél nem jön az számításba, hogy hány tehene, kocája vagy kancája van egyik másik községi lakosnak, sőt az sem, hogy egvátalán van-e tenyészállatra szüksége,... hanem fizet, mert ki van rá vetve a fizetni való. A gyermekek nevelés-tanítási költségének fedezésére, az iskolafentartók többnyire tagdíjat fizettetnek a szülékkel még ma is, a mikor aztán sokszor megtörténik, hogy egy sok gyermekes napszámos szüle többet fizet iskolai célokra, mint egy kilenc fertályos egyháztag, a kinek kevés gyermeke van, vagy esetleg nincs s nem is volt soha gyermeke. Folytassuk tehát az iskolapolitikát úgy, hogy a tandíj eltöröltetvén, az egyes egyházközségek iskolai szükségletének fedezésére minden egyháztag birtok aránylag adóforint után fizesse a reája eső összeget és pedig úgy. hogy az iskolai szükségletek alatt benfoglaltassék az olyan gyermekek taníttatásának költsége is, a kiket édes szüleik nem taníttathatnak, vagy a kiknek vagyonuk nincs, szüleik pedig elhaltak. Ha a szarvasmarha-, a ló- és a sertés-tenyésztés lehet községi közügy, vagyis olyan ügy, a melyet mint az anyagi közjólét előmozdításához elmaradhatatlanul szükségest elismernek és fogadnak el az egyes községek, mennyivel inkább lehet egyházközségi közügy, mint a szellemi közjólét előmozdításának egyedüli feltétele, a gyermekek neveltetése, taníttatása. Az emberi méltóságot misem alacsonyítja le inkább, mint az, hogy borjuk, csikók és malacok tenyésztésére jut a községi közös teherviselésből annyi, a mennyi szükséges, de a gyermekek nevelés-tanítási költsége az egyházközségekben egyesek zsebére megy csak, s az is úgy, hogy kiki gyermekeinek számarányában járul ahhoz többel vagy kevesebbel. A világi megye közigazgatásának rendszere lehetővé teszi, miszerint a törvényhatóság, az egyes községek megkérdezése nélkül, elrendeli, hogy valamely középület, például megyeháza építtetési költségeihez az egész megye területén mindenki egyenes adójának 2, 3, 4 százalékával járul 1, 2, 3 stb. éven át. Az ilyen adót kiveti a jegyző, rovatot nyit annak a községi adókönyvecskében s beszedi azt a többi adókkal együtt. Ugyanezt teszi a vármegye akkor is, ha valamely jótékonysági közintézmény, pl. megyei közkórház létesítése és fentartása kívánja ezt. Egy ilyen közintézménynek a fentartási költsége állandó rovat lehet és az is valójában a községi adókönyvecskében. Ha az egyházmegye, avagy az egyházkerület akar középületet pl. gimnáziumot, főiskolát építtetni: szó sincs, nem is volt soha szó arról, hogy az egész egyházmegye, vagy az egyházkerület területén lakó minden egyháztag egyenes adójának ennyi vagy annyi százalékával járuljon ahhoz, hanem közadakozásra szóllíttatnak fel a hívek, vagy legjobb esetben csak krajcáros lélek-ad'ót fizetnek az ilyen roppant fontosságú közcélra. Ha pedig még ennél is fontosabb közügyről, pl. egy főiskolának egyetemmé kibővítéséről van szó: annak költségeit meg már lélek-adó alakjában sem meri kivetni az egyházkerület. Fél, hogy visszautasítják az egyházmegyék. Ezek meg azért nem bátorkodnak elfogadni az ilyen adót, mert tudják, hogy visszautasítanák azt minden bizonynval, az egyes egyházközségek presbyteriumai. Hát itt, az ilyen dologban, nem-e a rendszerben keresendő a hiba ? Én ott keresem s ott meg is találom azt! Én egyes egyháztagok szegénységére való hivatkozást a közügy keresztülvitelénél üres mentségnek tartok, s így azt nem is fogadnám el soha és semmiben, ha rajtam állana. Milyen jó, hogy nem áll rajtam semmi e tekintetbén ! Folytassuk tehát az iskolapolitikát úgy is, hogy egyházmegyei és egyházkerületi iskolaszükségletek fedezésére mindenkor az egyes egyházközségek megkérdezése nélkül róvjon ki az egyházmegye, avagy az egyházkerület egyenes-adó után százalékos, tehát nem lélek-adót az egyházmegye, avagy az egyházkerületén lakó minden egyháztagra. Megtörténik, miszerint egyik másik községi jegyző 4—6 frttal több kereseti-adót talál írni, valamelyik vagyonosabb községi lakos adókönyvébe, mint a mennyi esik törvényesen az illetőre. Akad valaki, a ki erre figyelmezteti őt. Elsáppad még gondolatától is annak, hogy most már neki e miatt a jegyző úrral beszélnie kell, a ki aztán ezen beszédért meg is haragudhatik, tehát inkább nem is alkalmatlankodik ilyen csekélységért. Ha ugyanazon gazdának a mult évben 50 kr. volt a közalapi adója, de az idén ezen a címen már 70 kr. lett beírva egyházi adókönyvébe a miatt, mert pár hold föld szerzése odáig emelte az egyenes adóját, hogy 70 kr. fizetendő utána: okvetlen elmegy a papi lakra valami ürügy alatt s így végzi ott hosszas beszédét, — volna még egy kérdezni valóm is, tiszteletes uram! — Ugyan mi lehet az, hallja kigyelmed? — biztatja a lelkész, nehogy valamiképen zavarba jöjjön s így a kérdezni való elmondására lehetetlenné legyen ő kigyelme. Pedig nem is kérdez semmit, hanem kérdezés helyett nyúl a mándli zsebébe s kiveszi abból az adókönyvet. A mikor aztán ugyancsak nagy béketűrőnek kell lenni a lelkésznek, hogy szépen búcsúzzék el nem várt vendégétől. Bizony az egyházi közigazgatás ilyen rendszere nem teszi könnyűvé a lelkész terhét, sem az Ő igáját nem teszi gyünyörűségessé! Az ilyen rendszer mellett lehetetlenség a népoktatást, a népiskolai ügyeket úgy rendezni, hogy a tanítók fizetése sehol se legyen kevesebb 300 frtnál, s hogy az iskolaépületek sehol se legyenek »olyan csárdaszerü viskók, a melyekben foltozó vargák végzik a tanítást.* Az ilyen rendszer mellett merő képtelenség, hogy a nagymérvű hiányokon magok a hitfelekezetek segítsenek. Nemcsak az ev. ref. hitfelekezet körében fordulnak pedig elő nagymérvű hiányok, hanem előfordulnak azok kivétel nélkül mindenik hitfelekezet, de főként mégis a görög katholikus egyházak körében, szóval az oláhoknál. És míg a népoktatás terén fenálló nagymérvű hiányok