Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-23 / 34. szám

jelentést készítenek rólok. Minden esetre szükséges azonban, hogy lelki táplálékról is gondoskodjanak s mihelyt lehet, az intéző bizottság véglegesen szervezi a keresztyén jótékony egyesületet. Nyilvánvaló, hogy így az egyházi élet megmozdul s a lelkész kiérzi, hogy a keresztyén lelkipásztorkodás nem csikorgó szekér, a melyet mindig a széttörés fenyeget, hanem gyümölcsfa fejlődése, a mely mind könnyebben megküzd az akadályokkal s mind többet terem. Mert, ha egyszer az árvák, szegények és nyomorultak számára elég ételt, ruhát, tanszert, bibliát, Kis Tükört, Koszorút szereztek, lehet egy szép ünnepélyt tartani, mondjuk karácsony estén, a melyen a gyülekezet énekelhet, a pap imádkozhatik és beszélhet, a tanító az addig alakított énekkarral szép énekeket adhat elő s a szegényeket a buzgó gyűjtők és adakozók megajándékozzák, a mi nem zárja ki, hogy a legszükségesebbel mielőtt is el ne lássák őket, meg olyannal, a mit a templomban osztogatni nem lehet. Ha így a gyülekezet kiérzi a Krisztussal való közösség erejét, akkor azután könnyebben (ha nem is egészen könnyen) lehet boldogulni a gyülekezet körében mutatkozó bajokkal. Bizonyos, hogy a fényűzés ós mértékletlenkedés nem öltenek nagy mérvet ott, a hol a lelkek lelki gyönyörűségeket kezdenek megkóstolni. Bizonyos, hogy sem a vakhit, sem a hitetlenség, sem a felforgató socializmus vagy az egyház részecskékre szaggattatásának gondolata nem hódíthat ott, a hol a gazdagokat ós szegényeket, a mívelteket ós egyszerűbb lelkeket (majdnem azt mondtam, kabátos embereket ós parasztokat) a Krisztus szerelme köti össze. Bizonyos, hogy ha az egyházi élet megmozdul, a lelkészeknek is nagyobb kedvök lesz evangéliumi ifjúsági egyesületek alakítására, meg az ifjak is könnyebben megnyerhetők lesznek, még mielőtt a legközelebbi zsinat azt határozza: minden egyházközségben evangéliumi ifjúsági egyesület alapítandó, mert ha a zsenge ifjúságot nem nyerjük meg az evangéliumnak s a Krisztusnak, hát husz-harminc esztendő múlva lesz is, nem is, a ki zsinatot tartson. Ezek után nincs egyéb hátra, mint ama szabályrendelet előterjesztése, a mely a fentebb kifejtett elvek alapján készült. Mint egyik igénytelen református lelkész, indítványként terjesztem azt a most nemsokára tartandó egyházmegyei közgyűlések elé. Különben nem arra fektetek súlyt, hogy ezt a szabályrendeletet fogadják el, hanem arra, hogy olyan szabályrendeletet fogadjanak el, a mely még kevésbbé akar szabályrendelet lenni, mint az enyém s a melyből még inkább előragyognak az evangéliumi teremtő, új életet acló igazságok. A szabályrendelet-tervezet ím itt következik : Egyházmegyei szabályrendelet a szegények és árvák ügyében. 1. §. Mielőtt a zsinati törvénynek a szegények és árvákra vonatkozó pontjait a presbyteriumok végrehajtanák, a lelkészek lelkes prédikációkban hirdessék az Isten ama szerelmének nagyságát, melylyel az Úr rajtunk könyörült (Ján. 111, 26.)* s a melynek a híveket is könyörületre kell indítania. (Máté XXV, 31—46; Cselek. II, 41; II. Kor. IX, 5-13). 2. §. A mikor még a gyülekezet a prédikációk hatása alatt áll, szervezzen a presbyteriúm a szegény- és árvaügy vitelére intéző bizottságot, melynek tagjai a lelkészen kívül buzgó presbvterek és más egyháztagok, sőt nők is lehetnek. 3. §. A szegény- és árvaügy vezetésére a presbyteriúm, a szegények árvák gondnokául (nevezzük diakónusnak. ez jó gondolat Lévay Lajostól) választ egy keresztyén hittel és szeretettel ékeskedő egyháztagot, a kit ünnepélyes istentisztelettel kapcsolatban, a gyülekezet jelenlétében állít be hivatalába a lelkész. (Eskü helyett inkább fogadástételt s ünnepélyes beiktatást ajánlok. Az eskükkel és pedig nagyon száraz eskükkel úgy is el vagyunk árasztva, pedig az eskü nem is keresztyén intézmény). A hol a szegények és árvák gondnokságát a lelkész elvállalja, ott e tisztségre külön választásnak és beiktatásnak helye nincs. 4. §. Az intéző bizottság tagjai a szegények és árvák gondnokának vezetése alatt házról-házra járnak s igyekeznek segélyadásra bírni a tehetősebbeket. Egyszersmind meglátogatják, összeírják, vigasztalják s a nyert segélyekből segélyezik a szegényeket, árvákat, siketeket, vakokat, elzüllötteket, elhagyottakat s egyúttal, a hol szükséges, arról is gondoskodnak, hogy a bűn nyomora is envhíttessék. 5. §. A szegények és árvák gondnoka időnként, különösen az iskolaév elején, valamint újévkor jelentést terjeszt a presbyteriúm elé a szegények és árvák testi és lelki ellátásáról, különösen pedig a kiskorúak evangéliumi szellemben való neveltetéséről. 6. §. A szegények és árvák gondnoka vagy a lelkész ily minőségben az intéző bizottság tagjaival együtt célba veszi egy keresztyén jótékony egyesület alapítását s azt minél előbb véglegesen szervezi, de a szegények segélyezését és gondozását azonnal megkezdi. 7. §. A szegények és árvák gondnoka az intéző bizottság tagjaival egyetértve a szükséghez képest lakást bérel a nyomorultak részére s gondoskodik állandó menház építéséről is. Ilyen menházat a gyülekezetek intézői, bizottságai vagy jótékony egyesületei közös erővel, megegyezéssel, több gyülekezet szegényei és árvái részére valamely központi helyen is építhetnek. 8. §. A nagyobb és gazdagabb gyülekezetek lelkészei, presbyteriumai és tagjai felhivatnak, hogy a szegényebb gyülekezetek szegényeiről is gondoskodjanak, különösen pedig arra törekedjenek, hogy a különleges bajban szenvedők (siketnémák, vakok, nehézkórosak, elzüllöttek, eltévelyedet lányok, rossz életű ifjak) részére, a munka megosztás elvét is szem előtt tartva, evangéliumi szellemben vezetett szeretetházak, menházak és javító intézetek állíttassanak. . Szabó Aladár. * A zárjelben foglaltak nem részei a javaslatomnak, inkább megokolás, példaadás, illusztrálás számba mennek. Sz. A.