Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-01-04 / 1. szám

S ez által a keresztyén hit nyílt harcba keveredik a hitetlenséggel és a balhittel. Vajh nem fog-e megtörni bennünket ez a harc, nem fog-e megrendíteni a gyors átmenettel járó nagy erkölcsi rázkódás? Bizonyos, hogy az átmeneti időszak áldozatot fog kívánni mitőlünk is. Bajainkat föltárja, sőt kitörésre juttatja, hibáinkat napfényre hozza, híveinket megrostálja, alkalmatlan pásztorainkat kiselejtezi, tétlen tisztviselőinket kiszorítja, erő-és lélektelen intézményeinket elsorvasztja, egy szóval erőnket és életképességünket kemény próbára teszi. Az álbékesség helyére küzdelmet, az álmosság helyébe munkásságot ültet. Ettől félnünk kell, ettől félni jó, ele megijednünk nem szabad, sőt örülnünk kell az erőfejtő megpróbáltatásnak, e hitedző harcnak, s tisztító viharnak, mely reánk várakozik. Mert az egyházi viszonyainkról előbb felmutatott sötét kép csak egyik oldala a teljes képnek. A másik derültebb, biztatóbb és életteljesebb. Van még nekünk ellenálló erőnk, mely »megfogyva bár, ele törve nem« ól a Krisztus anyaszentegyházában. Van még nekünk életképes, harcratermett, teremteni tudó hiterőnk és erkölcsi energiánk, mely a bajoktól meg nem ijed, a küzdelemtől vissza nem riaclcl, a megpróbáltatások között el nem ernyed. Vannak még hitbuzgó, keresztyén erényekkel ékeskedő fórfiaink, pásztoraink ós elöljáróink, kikre számíthatunk a megpróbáltatás nehéz napjaiban. Van még nekünk biztos fegyverünk az evangéliumi erőkben, melyekre a ki támaszkodott, még soha el nem bukott, meg nem szégyenült. És van nekünk hű vezérünk ós fejedelmünk a Jézus Krisztusban ós az ő szent Lelkében, kik soha el nem hagyták a benne igazán bízókat! Azért ne félj kicsiny sereg, ne félj, csak higyj ! Szorongattatunk, de végkép meg nem szoríttatunk, kétségeskedünk, de kétségbe nem esünk, földre veretünk, ele el nem vesztetünk ! De hogy ez az erő, ez a fegyver, ez a vezér diadalra vezessen, szükség minékünk egyetemleg felserkennünk, felébrednünk. Serkenj fel, te, ki aluszol ós kelj fel a halálból ós megvilágosodik néked a Krisztus. Sokan aluszszák közöttünk a tétlenség, hitközöny, erkölcsi ernyeeltség és elpuhulás halálos álmát. Ezeket fel kell ráznunk, fel kell támasztanunk dermecltségökből. Mert nem a küzdelemtől kell félni, hanem az ál-békességtől, a ker. erények elerjedósétől. Rá kell mutatnunk előttök a nehéz időkre, a meginduló harcra, a ránk váró munkára-Egy nagyszabású hitébresztő munkába kell fognunk, mely Kárpátoktól Adriáig hangoztassa: Serkenj fel, te, ki aluszol és kelj fel a halálból. Ezt az ébresztő erőt, ezt a megelevenítő hatalmat csak a bennünk, minden egyes lélekben megvilágosodott Krisztustól nyerhetjük. Azért kérjük, vegyük tőle hitteljes bizalommal s ezzel felfegyverkezve, tegyünk kezet a munkára. Krisztus lelke által vezettetve, általa megbátorítva és megerősítve oly hatalmas erők birtokába jutunk, melyeken a pokol kapui sem vehetnek diadalmat. Hitünk tevékeny lesz, mert isteni erő mozgatja; buzgóságunk kitartást nyer, mert Isten erejéből táplálkozik; szeretetünk munkás lesz, mert az örök tevékenység igazgatja; reménységünk megszilárdul, mert isteni alapra épült; győzelmünk biztos, mert a Leghatalmasabbal szövetkeztünk. Krisztus ébresztő és megelevenítő lelkére minclen keresztyén léleknek szüksége van, ele legfőképen a gyülekezetek pásztorainak. A megpróbáltatást ők érzik meg legjobban, a harcot ők harcolják meg a legerősebben, a munkából nekik jut ki az oroszlán rész. Istennek Jézus Krisztusban kijelentett bölcsesóge, hatalma, megváltó ereje az ő leikeikben kell, hogy legjobban megfoganjon és meggyökerezzék. Hogy a Krisztus evangéliumát lelkesen ós hathatósan hirdethessék. Hogy a kicsinyek és nagyok vallásos oktatását sikeresen végezhessék. Hogy a társadalmi, beimissziói, pastoralis és más evangélizáló keresztyén munkásságban serényen forgolódhassanak. Hogy élő ós irott szóval katedrán és sajtóban szüntelen hangozzék a hitébresztő szózat: Serkenj fel, te, ki aluszol! Mert ha a vallásügyi változások hatása alatt sikerül hitre ós tevékenységre serkentenünk az álmos ós közönyös leikeket, akkor a különben politikai ós nemzeti érdekekből csinált egyházügyi reformok az egyházi ós vallás-erkölcsi életre is üdvös hatásúak lesznek, Azért szüntelen imádkozzunk az ébredés lelkéért ós ernyedetleniil dolgozzunk e lélekkel; a többit elvégzi Isten kegyelme bennünk és általunk. Tegyük az uj esztendő főfeladatává a serkentés ós hitébresztós munkáját, hogy ne találkozzék egy alvó és dermedt lélek se közöttünk. Akkor ne féljük se a fenyegető egyházi válságtól, se a lábra kapott hitközöny sorvasztó hatásától, se a sokszor felpanaszolt szegénység bénító nyomásától. Krisztus lelke és evangéliuma, mely Istennek hatalma, mindazt előteremti, a mi nélkül szűkölködünk. Serkenj fel azért, te, ki aluszol és megvilágosodik néked a Krisztus! Váradi F.