Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-08-02 / 31. szám

II, 9.), továbbá szabadságra (Gal. V, 13.) hivatottak és hogy az ő hivatásuk mennyei hivatás (Zsid. III, 1.) s végül felhívta őket, hogy az ő hivatásukat erősítsék meg (II. Pét. I, 20.). A mint aztán később a hírlapi tudósításokat ol­vastam, úgy vettem észre, hogy a legérdekesebb beszédet Spurgeon Tamás tartotta, annak a híres baptista lelkész­nek, Spurgeon-nak a fia, a kinek egyházi beszédeit, Könyves Tóth Kálmán átdolgozása után sokan használják a magyar prot. templomokban is, nagy vigasztalására a mi baptistáinknak, a kik bizonyára nagy megelégedéssel szemlélhetik, hogy ha mi nagyon szidjuk is Őket, még sem rösteljük a lelki táplálékot a mi híveinknek részben az ő papjuktól kölcsönözni. A fiatal Spurgeon Józsué könyve XX. részéből vette az alapigéket s elmondta, hogy a mint Józsué az Úr pa­rancsolatától mentségre való városokat adott az Izráel fiainak, épúgy, sőt még inkább menhely minden egyes keresztyén ifjúsági egyesület. Azután a mentségre való városok jelentését az ifjúsági egyesületekre alkalmazza. Legyen minden egyesület Kedesh, azaz: szenthely. She­chem (váll, erő) arra inti az ifjakat, hogy vállvetve halad­janak s így erősítsék egymást. Hebron társulást jelent s arra figyelmezteti az ifjakat, hogy a jó barátság, a jó is­meretség mily nagy áldás. Bezer azt teszi : szikla; az ifjak is legyenek sziklaszilárdak a Krisztus által. Bamoth azt jelenti: emelkedett hely. Ramoth ugyanis fenn volt egy hegy tetején. Az ifjúsági egyesületek színvonala is magas legyen s a légkör bennök tiszta, mint a milyen a magas hegyeken. És végül Grolan: öröm, arra emlé­kezteti őket, hogy azok nem szánandó nyomorultak, a kik e kegyelmet szivökbe fogadták s azoké a legnagyobb öröm, a kik a Józsuéi. Beszédének második részében azt fejtegette, hogy a mentségre való városok nevei miként alkalmazhatók a Jézus Krisztusra. Vasárnap délután az ifjak részére hárman tartottak bibliamagyarázatot az Exeter-Hall különböző termeiben. Én Barde genfi tanár előadását hallgattam meg. Már Genf-ben jártamban volt alkalmam hallani, hogy mily kiváló szónok az én sze­retett kollégám s mondhatom, várakozásomat felülmúlta, a mit hallottam, oly komolyan, oly elevenséggel, oly erő­vel beszélt a geníi kolléga Pál apostol ama szavairól : Avagy nem tudjátok-e, hogy a ti testetek a ti bennetek lakozó Szent Lélek temploma. Még csak egyet arról az emlékezés vasárnapról. Tegyünk egy kis számítást. Legalább is ezer látogató esik minden templomra. Ez igazán legkisebb szám, mert hiszen némelyik templomban 5—6000-en is voltak. 1400 templomban tehát csak Londonban 1.400,000 lélek közele­dett az Istenhez, tusakodott, imádkozott, forgatta szivében az Isten igéjét s elmélkedett a fölött, a mit hallott. íme, ha ily nagyszerű tényekre fordítjuk tekintetünket, akkor érthetjük meg, mit tesz az, hogy az igazi hitélet az alapja az igazi erkölcsiségnek. Nem a száraz hittételek, mert a ki azokat csak úgy, minden lelki megindulás nélkül be­tanulja, az még önző, részeges, káromkodó, kártyás is lehet. De nem is a száraz erkölcsi szabályok, a mik csak terhelik a Jézus életteljes személyisége nélkül a lelket, de erőt nem adnak neki. És ha valaki azt mondja, hogy hiszen annyi baj van Londonban is, máshol is, dacára a sok istentiszteletnek, erre először is azt mondjuk, hogy nem minden istentiszteleten áll az igehirdetés azon a ma­gaslaton, a melyen állania kellene, s nem minden isten­tisztelet evangéliomi istentisztelet, a hol a lelkeket az igazi, krisztusi evangéliommal táplálják, azután meg azt jegyezzük meg, hogy hiszen ha a sok élénk s a lelkész élete által megerősített igehirdetés, a sok buzgó ima, a sok hő ének sem segít tökéletesen, hát hogy gondolhatja valaki, hogy az Isten kegyelme nélkül, erőtlen pápista vagy füg­getlen morállal boldogul? De siessünk már a következő ülésekre. Hétfőn és kedden d. e. és d u. megvitatták a kongresszus tagjai az egyesületeket érdeklő kérdéseket. A vitának mindig egy­egy tartalmas értekezés szolgált alapul. Ez értekezések közül nevezetesebbek a következők: 1. Mr. Morse érte­kezése az amerikai ifjúsági egyesületekről 2. Barde tanáré: »A fa és gyümölcse* cimmel (az ifjúsági egyesületek növekedéséről, eredményeiről, s a gátoló körülményekről volt benne szó). 3. Mr. Hind Smith-é, a ki az egyesületek bizottságának qualifikációjáról szólt. 4. Fries Károlyé, a ki azt fejtegette, hogy mit tettek a ker. ifjúsági egyesületek a pogányok megtérítésére. 5. Phildins Keresztélyé, a ki azt bizonyítgatta, hogy az anyagi eszköz, a pénz meg­szerzésére soha sem szabad az egyesületpknek a világban elfogadott eszközökhöz fordulnia, hanem hogy a keresz­tyén áldozatkészségre kell appellálniok és végül 6. Hastings lelkészé, a ki érdekesen fejtegette, hogy a magasabb bibliai oktatás mily nevezetes munkája a ker. ifj. egyesületeknek. Meg kell még említenem, hogy hétfőn este az ifjak Guild-Hallban a Lord-Mayor vendégei voltak, kedden este pedig a St-Paul-Cathedral-ben The Right Honorable Bishop of Bipon hatalmas prédikációját hallgatták meg. A Pál-templomban tartott istentisztelet már bevezetés volt a szerdai, jul. 6-iki ünnephez. Jul. 6-ika volt ugyanis a jubileumi nap, a londoni egyesület megalapításának napja. Ennek a napnak fénye felülmulta még a hétfő fényét is. Pedig a Lord-Mayor is mindent megtett, hogy a keresz­tyén ifj. egyesületek iránti becsülését kifejezésre juttassa. A Guild-Hall nagy termében fényes, ünnepélyes ruhában egy emelvényen állt a Lord-Mayor, mellette a Sheriffek s váltott néhány szívélyes szót azokkal, a kik közelébe juthattak; körülötte csak úgy hullámzott a látogatók tömege. Hát egyszer csak kit látok meg a vendégek közt ? Ki szólít meg oly szívélyesen ? Duka Tivadar hírneves hazánkfia, a ki valamikor Budát karddal és ágyúval ostro­molta és bevette s a ki most a magyar sziveket a bibliá­val ostromolja, de nem tudja bevenni. A derék férfiú az­után meghitt magához (s bizony ő is mondott ebéd előtt egy rövid asztali áldást), majd ismét meghitt s akkor kocsit hozatott, körülhordozott Londonban, megmutatott egy óriási árúházat, a melyben ruhát, enni és inni valót lehet kapni, azután meg megmutatta a biblia-társaság nagy házát, abban is a Committee tanácskozó termét, régi, híres bibliákat, többek közt Jones Máriának, annak a buzgó leánykának a bibliáját, a ki éveken keresztül gyűjtötte a pénzt bibliára s a kinek a szent könyv iránti szeretete adta meg az első lökést a biblia-társaság meg­alapításához, végül bemutatott a canterbury-i érseknek, egy rendkívül kedves, erőteljes, szép őszhajú, munkás és okos . úrnak, a ki egyebek közt azt mondá: The Popé is as ~fyad as the Türk, a mi jó magyarra fordítva annyit tesz, hogy a pápa annyira lehet az igazi evangéliumi keresz­tyénségtől, mint a török szultán. De nagyon is elfelejtkez­tem arról, hogy voltakép a Lord-Mayor termeiben járok, hanem figyelmes házigazdám Mr. Perin aztán karon fogott, útat tört a Lord-Mayorig s bemutatott neki is, a Sheriffek­nek is. Én aztán kezett szorítottam a derék férfiakkal Magyar­ország nevében s egy kis szóváltás után másnak adtam át a helyemet. Megnéztem a többi termeket is, a melyek közül az egyikben régi híres könyvek (egyebek közt Wycliff'e bibliája) voltak kitéve közszemlére, a másikban hangverseny gyönyörködtette a vendégeket, a harmadik­ban hűsítőt szolgáltak fel. Lehetett 3000—4000 vendég mindössze. De mi ez ahhoz a nagy sokasághoz képest, a mely szerdán este az Albert-Hali óriási termét a zsufo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom