Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-26 / 30. szám

is magyar nemzeti szellemet kell oltani a közoktatás országos vezetőjének. Mind a félben maradt ügyek, mind a megkezdendő reformok terén tervszerű és öntudatos nemzeti iskola-politikára számítunk az uj régiménél. Elvileg akkor volna a legtisztább, elméletileg akkor legkönnyebb e magyar nemzeti iskola-politika, ha a tanügy minden fokon s úgyszólván egyszerre államosíttatnék. Mi azonban a tanügy ily rohamos és teljes államosítását teljességgel nem tudnánk javasolni. Nem csak a felekezeti érzékenység szempontjából, nemcsak az óriási financiális nehézségek miatt, hanem elvi szempontból is ellene vagyunk a közoktatás teljes államosításának. Hadd legyen meg a tanítás és nevelés terén is a szabad verseny! Hadd maradjon a nép az ő vallásfelekezetének iskolai nevelése, vallás-erkölcsi irányzása alatt. Az állami iskola felekezetnélküli színtelenségét a nép vallás-erkölcsi élete, mondhatnám, a népélet ethikai tartalma sínli meg. A kizárólag állami francia nevelés erőtlenebb, erkölcsileg lazább, mint a felekezeti színezetű, Vegyes angol népnevelés. Nálunk is a jól felszerelt s jól vezetett egyházi népiskola intenzivebb s a nép lelkületének és szükségeinek megfelelőbb nevelést ad, mint az állami, melyben a leggondosabb vezetés mellett is hiányzik az egységes vallás-erkölcsi szellem, a jellemképző erőteljes lélek. Mi a nemzeti iskolát, sajátos viszonyaink figyelembe vételével, két keretben párhuzamosan szeretnénk fejleszteni. Az állami iskolákban, melyek természetűknél fogva csak nemzetiek lehetnek, és az egyházi iskolák keretében, melyeket azonban hatályos ellenőrzéssel s ha szükség anyagi támogatással egytől-egyig nemzeti szelleműekké kell tenni. Az 1893-ik évi törvény (mely a néptanítók fizetésének állami kipótlásáról szól) egészen korrekte jelöli meg a nemállami népiskolák nemzetivé tételének módját, midőn felhatalmazza a minisztert, hogy a hiányos népiskolákat állami erővel megerősítheti, a megbizhatlan iskolákat pedig be is szüntetheti. Ez az indirekt államosítás valóságos propagandája a nemzeti népiskolának, s csak tervszerű és következetes végrehajtásra van szükség, hogy a népiskola egy emberöltő alatt teljesen nemzeti iskolává váljék; másfelől meg a hazaíias egyházaknak sértetlenül meghagyja az eddig élvezett iskolai autonómiáját s csak azt kívánja tőlük, hogy a törvénynek megfelelő népiskolát tartsanak fenn. A mi minket protestánsokat illet, mi a vallás- és közoktatásügy új vezetőit teljes bizalommal fogjuk támogatni mindaddig, míg egyházban és iskolában, a fentebb vázolt módozatok szerint nemzeti politikát csinálnak. A magyar protestantismus mindig együtt érzett a nemzettel s a nemzeti aspiratióktól idegen szellemű felekezeti politikát soha sem űzött. Most a megváltozandó egyházpolitikai viszonyok között is arra törekszik, hogy a saját vallási és tanügyi politikája a nemzetével közös alapon és a magyar közművelődéssel összhangzásban munkálja az egyház és a haza felvirágozását. Bizalommal és jó reménységgel üdvözöljük a vallási és közoktatási kormányzat új vezérférfiait ! Sz. F. A theologia egyházi és tudományos jelentősége. I. Nem kecsegtetem magam azzal, hogy olvasóink közül sokan lesznek olyanok, kik e cím láttára érdeklődéssel fognak hozzá dolgozatom elolvasásához. Már maga ez a műszó > theologia«, melyre még csak magyar elnevezésünk sincsen, olyan természetű, a mivel nem mindenki van tisztában. Még szakemberek is akadnak, kik nem éppen helyesen fogják föl a theologia hatáskörét, feladatát; a művelt laikusok pedig (hogy egyebekről ne is szóljunk) éppenséggel bizalmatlanul fogadják s kicsinylő lenézéssel fordulnak el tőle. Eszembe jut a nagy Goethe, miként nyilatkozik a theologiáról világhírű művének, Faustnak első jelenetében. A fellépő Faust, miután elmondja, mi mindent tanult már ő összevissza hiába, így kiált föl: »Sajnos, még theologiát is !« Ez a felfogás nagyon el van terjedve. Pedig éppen nekünk protestánsoknak kellene megbecsülnünk a theologiát. Most éppen azt szeretném kimutatni, milyen nagy jelentősége van nálunk protestánsoknál a theologiának mind egyházi, mind tudományos tekintetben. Szeretném, ha le tudnám kötni szíves olvasóink figyelmét. A tárgy megérdemli. Theologia és egyház a legszorosabb viszonyban vannak egymással, nemcsak áthatják, hanem egyenesen föltételezik egymást. A keresztyénség a kulturvilág vallása, tisztán szellemi, s mint ilyen egyetemes, a benne foglalt igazságok egyetemes érvényűek. Ilyen igazságokat csak az egyetemes kultura magaslatán, tehát tudományos eszközökkel lehet képviselni s terjeszteni. Az a testület, mely ez egyetemes örök érvényű igazságok alapján alakult meg szerves egészszé: az egyház, tudományos eszköze pedig, melylyel a maga igaz valóját kifejezi, szellemi életét nyilvánítja, létének alapföltételeit, egyetemes igazságait hirdeti, terjeszti: a theologia, vagyis azon tudomány, mely a keresztyén vallás összes szellemi 59*