Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-19 / 29. szám

mutogatja a tanító., hogy az ő növendékei tudnak ám mindent, mint a »karika-csapás* s csak személyeskedés eredménye az, ha az egyházmegyei látogatóküldöttség, avagy a körlátogatók, vagy a helybeli lelkész nincsenek megelégedve az ő tanításának eredményével. Nem jól van ez így! . . . Kezdjünk iskolapolitikát s harag és szenvedély nél­kül szóljunk ezen ügyhöz, mely fontosság tekintetében méltán a legfőbbek közt foglalhat helyet. Ha már az egyházmegyei iskolafelügyelők (körlá­togatók) a körükbe eső népiskolákat minden évben leg­alább kétszer meglátogatják, ha ők vizsgálat alá veszik az iskola szellemi életét, az oktatást s annak vezetését, tehát azt, ha vájjon módszeresen tanít-e a tanító; ha ők megvizsgálják az iskola felszerelését és közegészségi viszo­nyait is; ha az esperes évenként legalább egyszer minden népiskolát megvizsgál, avagy megvizsgáltat: mi szükség van akkor a helybeli ú. n. közvizsgákra? ... mi szükség van arra, hogy annak a magyar nadrágos iskolaszéki tagnak vagy presbyternek alkalom adassék arra, hogy az egyházmegyei iskolafelügyelők és az esperes, vagy az ő küldötteinek iskolavizsgálatát felülbírálják? . . . Mert ez történik ám azon esetben, ha az egyházmegyei iskolafel­ügyelők és az esperes, avagy az esperesi küldöttek jelen­létében nem sikerül, az iskolaszék jelenlétében pedig úgy az iskolában, mint a templomban sikerül a vizsga. íme a községi jegyzők javarésze népiskolai tanítók­ból lesz, tehát a községi jegyzők nem állhatnak és nem is állanak a műveltségnek s tudományosságnak és érdem­nek magasabb fokán, mint a hol a tanítók állanak, sem az ő munkálkodásuk eredménye nem értékesebb, mint a tanítóké s nem lehet közhasznúbb a tanítók munkálko­dásának eredményénél: és mégis a községi jegyzőt semmi munkájában sem ellenőrzi, a jegyzőnek semmi foglalko zására fel nem ügvel hivatalosan a községi elöljáróság, avagy a község képviselőtestülete, hanem ő csak a járási főszolgabíró és a vármegye fenhatósága alatt áll. Miért ne történhetnék meg a népiskolatanítókra nézve is az, hogy ők csak az esperes és az egyházmegye fenhatósága alatt álljanak és sem a helybeli iskolaszék, sem a presbyterium a tanító iskolai működésének ered­ményét elbírálni ne legyen jogosított. Igen de mi fizetünk ám s így mi is parancsolunk! hallom az M.-féle iskolaszéki tagoknak a presbvtereknek követelő, sőt fenyegető nyilatkozatát. Jámbor atyámfiai! . . . a községi jegyzőt is ti fize­titek s épen ti választottátok meg jegyzőnek a ti tanító­tokat s ti adtok most már annak negyedrésznyi munkáért négy annyi fizetést, mint a mennyit tanító korában adta­tok nékie, az a tanító, a ki őt helyettesíti, épen olyan értékes ember minden tekintetben, mint az a másik volt: miért akarnátok hát ő felette nagyobb hatalommal ural­kodni, mint a milyennel uralkodtok a jegyzők fölött?. . . Talán csak nem azért, mert a tanítónak jóval ke­vesebbet fizettek, mint a mennyit a jegyzőtöknek fizetne­tek kell ? Gondolkozzatok ... s ne mérjetek kétféle mértékkel! Meg is vagytok győződve, hogy az én jámbor atyám­fiai nem teszik ezt, ha az iskolaszék hatáskörét úgy álla­pítják meg az egyházkerületek, hogy az az iskolák szel­lemi életére, az oktatásra, sőt még csak a felszerelésre sem terjed ki! . Igen. még csak a felszerelésre sem! Ott voltam Gyula-Váriban, mikor az esperes elnök­lete alatt tartott presbyteri gyűlésen vágta egy presbyter (a ki épen biró is volt... s az e fajta népség a legve­szedelmesebb) szemébe az iskolai felszerelés hiányossága miatt panaszkodó esperesnek: »ha én magam vettem a földmíveléshez szükséges szerszámokat: vegye meg a tanító is a neki szükséges eszközöket.* . . . Kezdjük tehát az iskolapolitikát azon, hogy töröljük el az úgynevezett népiskolai köz- és helybeli magánvizs­gákat, a melyek a lelkész vezetése alatt tartattak eddig, télen a tanteremben, nyáron a templomban. Az iskolaszék jog- és hatásköre pedig csak arra terjedjen ki, hogy az egyházközség iskoláiban mind általában a közoktatás, mind különösen a vallásos és erkölcsi nevelés folytonosan olyan karban legyen, a milyet az egyházmegyei iskola­felügyelők és az esperes, avagy az ő küldöttei jónak tar­tanak, maga az iskolaszék azonban soha és semmi körül­mények közt se határozhassa meg azt s ne is tanakod­hassék afelett, hogy isii ólai ügyben mi a jó. Ezen iskolai felsőbb hatóságoknak pedig mindenben a legnagyobb készséggel engedelmesek legyenek, mikor ezek a hiányok pártolására és a rossznak jóvátételére felhívják őket! Hogyan folytassuk és hogyan végezzük az iskola­politikát, elmondom a jövő alkalommal. Ágya, 1894. július 8-án. Nagy Sándor, ev. ref. lelkész. tárcz a. Budapesttől Londonig. Emlékezés a keresztyén ifjúsági egyesületek XIII. világkongresszusára. III. Franciaország tükre. Isten áldotta nép. Az egy szükséges dolog hiánya. Vakhit és hitetlenség. Köztársaság és császárság. A francia protestánsok munkája. Evangélizálás. Mac-All és Weiss, A keresz­tyén ifj. egyesületek palotája. Franciaországból nem láttam egyebet, csak Párist. De Páris valóban tükre Franciaországnak. Sokkal inkább tükre, mint Berlin Németországnak vagy Budapest Magyar­országnak. Páris Franciaország kicsiben. A mi jó, szép és dicső van a francia nép életében, azt mind megtalál­hatjuk Párisban; de a ledér, a gonosz, az aljas, a hitvány is ott van a fenségesnek nyomában. Nincs nép, a mely­nél a jóval szemben rossz is ne triunatkoznék s a fényt az árny ne kisérné. De a francia népben az ellentétek oly szörnyű módon nyilvánulnak, mint talán egy népnél sem. Valóban lehetetlenség a francia nép jelenét megér­teni, ha múltját nem ismerjük. S hogy a jelen oly bor­zalmas ellentéteket tüntet fel, azt csak a viharos mult magyarázhatja meg, a melyet a szegény francia nép át­szenvedett. Talán a magyaron kívül, egy művelt nép sem oly szerencsétlen, mint a francia. Nem mintha más nép nagy megpróbáltatásokon nem ment volna keresztül. Minden népet értek nagy csapások. De egy nép sem volt oly közel ahhoz, hogy az evangéliumot, Istennek ez erejét a legszerencsésebb módon magába oltsa, mint a francia s egy nép sem dobta el magától oly messzire az isteni gond­viselés vezető keze által felajánlott igaz gyöngyöket, mint a francia. Mi lehetett volna e népből, ha Istennek ama legbecsesebb áldását magától el nem utasítja. Mert minden egyéb áldásban bővölködött s bővölködik ma is. Alkal­mas földrajzi helyzet, tehetség, vállalkozási képesség, sze­retetreméltóság, ez mind megadatott a francia népnek a legelőnyösebben. A mi a földrajzi helyzetet illeti, Francia­országnak van tengere, vannak mívelésre alkalmas bányái,

Next

/
Oldalképek
Tartalom