Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-12 / 28. szám

úton ezer forint segélyt engedélyezett az egyesületnek, a következő évben pedig ezt a segítséget még fölebb fogja emelni. A közgyűlés nagy lelkesedéssel fogadta a hírt és távirati úton köszönetet mondott érte, üdvözölve az új közoktatásügyi minisztert. A többi szokásos üdvözlet után következett Beöthy Zsolt megnyitó beszéde, mely nagy hatással volt a tagokra. A megnyitó utalt a tanáregyesület válságára, mely az elmúlt esztendőben azokat a reformmunkálatokat szülte, melyek ma kerülnek a közgyűlésen tárgyalásra. Lelkes szavakban ecsetelte a tanári hivatás kulturai fontosságát és buzdította a tanárokat, hogy egyesületüket becsüljék meg, melynek a tanárság fejlődésében fontos szerep jutott. Beöthy Zsolt beszédje után következtek a titkári, a pénztári jelentések, melyekkel kapcsolatban rövid vita fejlődött ki. Többen azt kivánták, hogy az egyesület folyóiratát heti lappá változtassák át, hogy elevenebb kapcsolatot létesítsen a tagok közt, mások meg a budapesti helyiséget drágállották. Az elnök fölvilágosította a közgyűlést, hogy mindkét ügyben a változtatás már tanácskozás tárgya s leghelyesebben a választmányra bizandó, a mit elfogadtak. Ezek után következett volna az egyesület reformjának tárgyalása, a mit dr. Alexander Bernát vezetett be; a tagok csekély száma következtében azonban az ülés az érdemleges tárgyalásba nem mehetett bele, csupán azt mondhatta ki, hogy a reform munkálatban lefektetett elveket magáénak vallja s azokból azokat, a mik a meglevő alapszabályokba nem ütköznek, mint a vidéki körök szervezését, a vidéki tagoknak a választmányba nagyobb mérvben bevonását, már most életbe lépteti. Az első napi ülést fényes társas vacsora rekesztette be. A második napi ülésen első sorban kimondta a közgyűlés,, hogy Beöthy Zsolt beszéde, továbbá a reformokra vonatkozó határozat, végül a közgyűlés jegyzőkönyve küldessék meg minden középiskolai tanárnak, minden középiskola és leányiskola tanári testületének, azzal a kéréssel, hogy a tanárok minél tömegesebben lépjenek be az egyesületbe. Ezután Beke Manó »A millennium és a középiskola* cím alatt tartott nagy érdeklődéssel hallgatott előadást — fejtegetvén, hogy az országos kiállításon miként lehetne a legalkalmasabban bemutatni középiskoláinkat s úgy a tanulók, mint a tanárok által kifejtett munkásság eredményeit. Az érdekes felolvasást élénken megtapsolták s a választmányt bízták meg a teendő intézkedésekkel. Elfogadván a közgyűlés azt az indítványt, hogy a jövő évi közgyűlés Kassán tartassék meg s köszönetet szavazván a 12-es bizottságnak a reformmunkálatért, következett a tisztújítás. Megválasztatnak: Beöthy Zsolt elnöknek. Hofer Károly és Vámossy Mihály alelnököknek, Szigetvári Iván dr. főtitkárnak, Alexander Bernát dr. szerkesztőnek, Müller József pénztárnoknak, Reiner Ferenc titkár- és gazdának. Választmányi tagoknak választatnak azok helyébe, kiknek ciklusa lejárt: Beke Manó dr., Biczó Géza, Deme László, Harrach József dr., Károly György Hugó dr., Mauritz Rezső, Négyessy László, Cherven Flóris dr., Varga Ottó, Tiber Ágost, Volf György. Vidékiek: Buza János, Franki Istv., Futó Mihály, Czigler Ignác, Győrik Márton, Kiss Sándor, Stöhr Antal, Gerevich Emil dr., Bödisz Jusztin, György Lajos. A körök jelöltjei közül: Demkó Kálmán dr., Fischer Miklós, Róth Márton, Berghoffer Nándor, Fest Aladár, Hódoly Lajos, Marikovszky Menyhért. Ezzel a közgyűlés véget ért.( A közgyűlés után a tagok IJj-Tátrafüreden gyűltek össze közebédre, ebéd után pedig a társaság egy része a csorbái tóhoz, más része pedig a vidék szépségeinek megtekintésére indult. A tátrafüredi ülés szervezésében, az ellátás s a minden tekintetben rendkívül szives fogadtatás körül a fő elismerés a szepesi tanárságot illeti meg, sajnálandó azonban, hogy a tanáregyesület tagjai csak oly csekély számmal jelentek meg s még inkább sajnálandó, hogy ref. középiskolai tanáraink közül alig vett részt a közgyűlésen egynehány. Pedig csak az egymással való szoros érintkezés, egymás ismereteinek, terveinek, tapasztalatainak közlése segíthet elő bennünket. A közönyösség, az érdektelenség a mi nagy veszedelmünk s ez a veszedelem csak nem akar elmúlni felettünk. De hiszszük, hogy feltámad lassanként az új élet üdítő szellője s elhajtja fejünk felől ezt a nehéz, nyomasztó felleget. H. I. tárcz a. Budapesttől Londonig. Emlékezés a keresztyén ifjúsági egyesületek XIII. világkongresszusára. II. Érdekes útitárs. Veszedelmes komédia. Gyermekreményim s tanulmányim hazája. A közös törzsből nőtt két ág. Jó protestánsok, de rossz keresztyének. Baross hidja. Egy ház, mint kiáltó szó. A pozsonyi lutheránus theol. tanárok. Bécsi jó barátaink. Strassburgi nevezetességek. Csengettek. Pozsony, 5 perc. Ki kellett tehát szállnom s félbe kellett hagynom azt az érdekes beszélgetést, a mit Budapesttől kezdve egy bécsi zeneműkereskedővel folytattam. A beszélgetés igazán érdekes volt. Hogy is ne lett volna ? Útitársam, a mellett, hogy osztrák volt, a római egyházhoz is tartozott. Én meg nem elég, hogy magyar vagyok, még kálvinista is vagyok azonfelül. Én bebizonyítottam útitársamnak, hogy nekünk, Magyarországban, a kötelező polgári házasság kell okvetlenül, a papnőtlenség pedig nem kellene. Ő meg engem azzal mulattatott, hogy miként rendezett a mult télen pápai engedélyivel szép vallásos zenei előadást, melynek tárgya a Megváltó születése volt. — Nem ismerem azt az oratoriumot, mondám. — Nem oratorium az kérem — válaszolt útitársam — mert énekszó nincs benn, hanem a szereplők csak úgy mondják el társalgásképen mondókáikat, a mihez azután instrumentális zene adja meg a kíséretet. A személyek a színpadon, hozzáillő costume-ben járnak-kelnek, míg a zenekar a színpad előtti mélyedésben játszik. — No, már kérem, ez csakugyan nem oratorium. Ez már valóságos színjáték. Azután miféle személyek működtek e színjátékban közre? — Hát a prologban az Úr Isten, meg a Jézus Krisztus, meg a Sátán. — De, hát csak nem \ itték az Úr Istent a színpadra, vetém közbe, azt gondolván, hogy az Úr Isten-t játszó színész ott is csak a színfalak mögül szólt, mint mikor nálunk az Ember tragédiáját adják vagy más ilyen darabot, a mikor aztán az illető színész nevét csak csillagokkal jelzik, az Úr Istennek, meg a XIX. század fényes előhaladottságának s a mi kifogástalan erkölcsiségünknek nagyobb dicsőségére. — Dehogy. Az Úr Isten, Gott-Vater, meg a Gott-Sohn ott ülnek egymás mellett a színpadon s a pápa ő