Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-07-05 / 27. szám

menyinek s a történetinek egységét keresi a Krisztusban, mint »ideálemberben«. Az újabb positiv theologia »az istenemberség* egyházi tanfogalmára tért vissza, a melylyel szemben az ú. n. »modern« theologia újból vagy az eszménynek (»elvnek«) philosophiai. vagy pedig rationalistikus — erkölcsi meghatározásara törekszik. A rationalismus törült minden természetfelettit a Jézus személyiségéből; Kant az erkölcsi tökéletesség abstrakt ideálját kereste benne s Jakobi s De WetteneJc is érzéke volt e központi személyiség történeti oldala iránt. Hase az emberiség ideáljának tartja a Krisztust. Schleiermacher szerint Krisztus személyisége az emberiség vallásos-erkölcsi typusának teljes megvalósulása s ezzel a teremtés teljessége, tehát az emberiség legfőbb szüleménye. Újabbak, mint Beischlag, Lipsius és Bitschl »az üdvelv teljes kijelentését* látják a Krisztusban. A christologia iránti fokozott érdeklődés a jelenben Ritschl moráltheologiájának az érdeme, s a >történeti* és »históriai« (Ziegler, Kühler és mások) Krisztus problémája igen élénken foglalkoztatja a jelenkori német theologusokat. E nemben jeles, bár kissé egyoldalú tájékoztató Kribel tanár müve »a positiv és liberális irányzat különbségéről a modern theologiában* (1881, 2. kiad. 1893). Im ilyen tájékoztató és theologiai ismeretterjesztő Luthardt »dogmatikai kompendiuma* néhány rövid és hézagos szemelvényben bemutatva E nemben egyedül áll az újabb theologia irodalmában, s könnyebben és sikeresebben kezelhető, mint Hase nagyon is megrövidített Hutterusa. Különösen azoknak, kik kevésbé jártasok a bibliai theologia s a dogmatörténet dolgában, üdvös kiegészítésül fog szolgálni a hittani előadásokhoz. Melegen ajánljuk tehát e nélkülözhetetlen segédkönyvet, mint irodalmi repertóriumot is theol. akad, hallgatóink és lelkészeink szives ügyeimébe. Eperjes. Dr. Szlávik Mátyás. belföld. A polgári házasság és az egyházak feladata. Mult számunkban registráltuk a polgári házasságról szóló törvényjavaslat letárgyalását s elfogadását a főrendiházban. s megemlékeztünk Zelenka Pál tiszai ág. ev. püspök szép beszédéről. A beszéd oly szép s oly találóan jellemzi az egyházak jövő feladatát, hogy Lapunkban is helyesnek tartjuk annak közlését. Beszéde elején Zelenka amaz ellenvetésekről szólt, melyeket az ellenzék felhozott, de melyeknek alaptalanságát az igazságügyi miniszter már kimutatta. A tényleges viszonyok közt feltétlenül szükségesnek tartja a házasság-ügy rendezését s a helyes rendezést csak a kötelező polgári házasság által látja elérhetőnek. Majd így folytatta beszédét: »Hogy ezzel nagy kiváltságról mond le az egyház, az természetes, de sem nem jogtalan, sem nem aggasztó. A katholikus egyház e nélkül is még túl erős lesz s mint ilyen a keresztyén vallás alapítójának szellemi hatása alatt belenyugodhatik az állam törvényes intézkedésébe s ennek következményeibe, sőt elvárhatjuk tőle jogosan, hogy egyes előnyökről történt lemondás után is kiveszi majd a maga java részét a magyar államnak folytatólagos kiépítésénél. Kétségbe vonhatlan tény végül, hogy az állampolgárok ezen nagy érdekének kiváltságot és kivételt nem ismerő, egységes módon biztosítása nem lazítani, hanem erősíteni fogja a különböző hitűek és nyelvűek szoros kapcsolatát államunkhoz, hazánkhoz (Élénk helyeslés), komolyabbá és biztosabbá teszi a házassági szövetséget, megnyugvást nyújt a családok joga és anyagi érdekeinek minden viszonyok közti biztosítására. Isten ez vagy amaz emberteremtménye közt nem tevén különbséget, szabad folyást enged, a házasság kötését korlátoló válaszfalak lerombolásával, a szeretet azon hatalmának, mely mint a sikeres házasélet összehozója és főbb biztosítéka erősebb az államnak, sőt az egyháznak is minden hatalmánál. (Élénk helyeslés.) Szebb korszakot alkotó ily reform, valósításánál, távolról sem követelhet figyelmet az állam háztartásának kisebb vagy nagyobb mérvben megterheltetése. Ezen plusz megterheltetés a családok javára irányult intézkedéseknek hatása alatt anyagilag is bőven megtérül, kiszámíthatlannak vallván azon erkölcsi előnyt, mely ezen jogos és igazságos berendezésből majd önként következik. (Helyeslés.) S ezzel befejezhetném rövid beszédemet, ha a mult tanácskozás alkalmával is hallottak közül hármat megjegyzés nélkül hagyhatnék. Magas helyről jött e középkori büszke szó: »egyház* s utána gondolatjelek után e szó: felekezetek. Ez a megkülönböztetés, mely 1848. után és a 19. század végén, igénytelen nézetem szerint, már nincs helyén. Egy vallást hozott Urunk Megváltónk az égből. Ezen vallás ma többféle egyházban élhet ugyan, azok mindegyike kell, hogy vallja: »egy a hit, egy a keresztyénség, egy aközbenjáró, egy az Isten, ki Atyja mindeneknek, ti pedig testvérek egymás közt mindannyian egyek vagytok a Jézus Krisztusban!« Tény tehát, hogy 6 egyházban él és hat ma a keresztyén vallás, hat egyenjogú testvér van tehát, külön házban, külön berendezéssel, külön emlékekkel, talán még külön reményekkel is, de ugyanazon egy Úrral és egy céllal. Nincs tehát egy egyház s kivüle aztán még protestánsnak, eretneknek vagy akatholikusnak nevezhető 3, 4 vagy 5 felekezet, még azért sem, mert nem az egyház mint ilyen, hanem az igaz és élő hit benne és általa, vezetnek minket a kegyelemeszközök által az üdvösséghez. Már ezért is tehát jó lesz a kath. egyház hatalmának az állam működése köréből barátságos külön választása, intő jelül: a te országod nem e világból való •— tisztázó jelül: térj vissza az őskeresztyén egyház szelleméhez és szokásaihoz, onnan merítsd magas hivatásodnak, keresztyén egyháztársaiddal testvéries meleg szövetségben, a Krisztus segítségének és áldásának könyörgésével, az égi erőt. Ugyancsak itt hallottuk, megvallom nem csekély megdöbbenéssel, hogy az egyház tekintélyét már a nép alsó rétegei is rombolják s még jobban megütődtem azon elejtett mondáson, hogy kisebb baj a törvényre és a tekintélyre nézve a szent zászló, mint a vörös zászló alatt történő nvilt támadás. Aggasztó jelenségekben, nem tagadom, bőviben vagyunk. A civilizáció nagyobbodó fénye nagyobbá és sötétebbé teszi a háttérben az árnyat. Szabadossággá fajul a szabadság. Merész játékot üz a vakhit ép úgy, mit a hitetlenség mindennel, a mi törvény, tekintély, tisztelet és szent. Ámde van-e valami ok nélkül ? A milyen az egyház lelki hatalma a hívek felett, olyan a hozzátartozók lelki nyilvánulása a külvilággal s magával az egyházzal szemben is. A milyen az egyház példaadása, olyan annak hatása azok tagjaira nézve.