Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-21 / 25. szám

stb. pedig Jáfethtől. Természetesen, ennek a nézetnek tudományos értéke nincs, csak valláserkölcsi becse. A sémi nyelvek három főrészre oszlanak. 1. Az arab, vagyis déli ág, melynek egyik hajtása az aethiopiai nyelv, mert a kettő között csak gazdag phoneticus változás észlelhető; mint bibliai nyelv sem az arab, sem az aethiopiai nem szerepel. 2. Az aram, az északi és északkeleti ág. E nyelv azon alakjában, a mint a keresztyénaram irodalomban lép fel, svrnek és a mint a zsidó-aram iratokban, chaldnak neveztetik. Mindkettő sokban hasonlít a héberhez. Az ószövetségben Ezra 4, 6—8, 18. és 7, 12—26., továbbá Dániel 2, 4—7, 28. mint későbbi toldalékkok chald nyelven vannak írva; Genesis 3!, 47. és Jeremia 10, 11. pedig az aram sajátságait mutatják. Ez ághoz tartozik a héber és aram vegyülékéből keletkezett samaritán nyelv, valamint a ma is élő közönséges vagy új syr. 3. A héber, vagyis középsémi ág, melyhez a kenaani és phöniciai (pun) nyelvek tartoznak. A héber — mondhatni — az arab és aram nyelvek között áll, de feltűnő rokonságot mutat az assyriai nyelvvel is; a kanonikus könyvek betűi ez utóbbinak jegyei, épen azért nevezik négyszögű vagy assyriai írásmódnak. A sémi nyelvek tehát észrevehetőleg szoros viszonyban állanak egymással. Olyan ez a viszony, mint a milyen a germán vagy szláv nyelvek közölt tapasztalható, hogy ismeretes példákra hivatkozzunk. Ma már csak régi iratokból, irodalmi emlékekből, feliratokból, pénzekről, romokból stb. ítélhetjük meg e viszonyt az archaeologia és linguistica segélyével, mert ama polyglottnak mondható népek jó nagy részét hiába keressük az őshaza bércei között és síkjain; eltűntek, elenyésztek részben vagy egészen. Csak a syr él máig is Mesopotamiában, mint új syr, továbbá az aethiopiai nyelv az újabb habessiniai dialectusban és végül az arab, mely legkevesebbet vesztett el eredeti sajátságaiból. A mi pedig a szorosan vett hébert illeti, valóban annak ismerete manapság csak a theologusok — fehér hollónak mondható theologusok — agyában él, mert a világ minden részébe szétszórt zsidók rendesen alkalmazkodnak az illető ország nyelvéhez/

alkotva maguknak oly neologokat, hogy emberfia legyen, ki rajtok el tud igazodni. Pedig nem épen érdektelen nyelv az, mely szellemszárnyakon visszavisz ama régmúlt időkbe, hol mintegy újra zendülni halljuk Deboráh dalát, a zsoltárok gyönyörű igéit, Jesaia örökbecsű próféciáit, Salamon legszebb dalát, Jeremia gyászos énekét, Hosea magasztos himnuszát az egy Jáhvéról a természet megragadó, egyszerűségében igaz és fenséges tüneményei alapján. A sémi nyelveket, akár nyelvcsaládot keleten és északon egy másik, az ú. n. indogermán határolja, mely tudvalevőleg a sanscrit, ó- és újpersa, görög, latin, góth és ez utóbbival a germán nyelveket foglalja össze. E két nyelvcsalád közt lehet ugyan rokonságot keresni, de találni nem. Nyomról-nyomra, az összehasonlító nyelvészet ujjmutatása szerint haladva, tapasztalhatjuk a hasonlóságot, de nem a szógyökök egyezőségét. Van azonban rokonvonás a régi egyiptomi és ikertestvére a kopt nyelvben, a mi érthető is, mert kimagyarázható ama sokszoros és hosszas érintkezésből — ha rokonságot nem veszünk is fel —- melyben e nyelvet beszélő népek a sémitákkal voltak. A mi pedig a chinai, japán, tatár stb. nyelveket illeti, természetűk egészen más; a két elsőt p. o. általában a szó- és szótagírás jellemzik és régiségi tekintetben a nyugotázsiai ékírás, valamint az egyptomi hieroglyph is csak utánok következnek. Ha a grammatikai szerkezetről beszélünk és a nyelvet a maga egészében mint egyet veszszük fel, akkor a sémi nyelvcsaládban a következő egyező vonásokat találjuk: 1. Az ide tartozó nyelvek magvát és testét a mássalhangzók, főleg az erős torok betűk képezik a legeltérőbb fokozatban. 2. Csaknem mindenikben három alapmássalhangzó van: a, i, u. 3. Az uralkodó szógyökök nagy része három mássalhangzóból áll. 4. Az igénél főleg két időfortna van, és a neveknél csak két nem. 5. A névmásoknál a casus obliqui (genitivus, dativus, accusativus, ablativus) toldalékos formákkal képezhető. 6. Müszerkezetről ügy a neveknél, mint az igéknél határozott szabály nem beszél. 7. A syntaxis egyszerű és nem igen bajlódik periodikus mondatokkal, kivéve az arab és aethiopiai nyelveket. Eme felsorolt egyező vonások — a mint látható — az indogermán nyelvcsaláddal szemben kizárják a rokonság lehetőségét. Némi hasonlóságra mutathatunk csupán, a mi azonnal kitűnik, mihelyt a két nyelvcsalád egyes szavait lexikális tekintetben vizsgáljuk. E szót lachakh (csókolni) és átvitt jelentéseit a héber, syr, arab egyformán ejti ki; a görög Xeí/w, a latin lingo, a sanscrit Uh, a francia léchcr, a német Icclcen kifejezéssel adja vissza. Qálal (gördíteni) héber szó görögül xíXXw. xéXXct>, xuX'w, latinul volvo; ugyanilyen gárad vagy chárath (vakarni), mely a görög, latin, francia, német és persa nyelvben így hangzik: ^apómo, graitare, gratter, kratzen, kharídan; e sémi szók : am, ham, sam, gam, kani, ámam, ummáh, im, gamam, gam, gama stb. egyesítést, összeséget jelentenek és a görög apiá (ajj^w), ó^ó? &jaoö (opuXoc, ofjuxSoc). keményebben xoivós, aóv, £óv, a latin cum, cumulus, canctns, a sanscrit amá, a persa ham, hamah, a német sammt, zusammcn, müsammt, sammcln, stb. módon fejezik ki. Mire szorítkozik tehát a két nyelvcsalád egyes szavainak hasonlósága? Csakis az onomatopoöticára. Természetesen, egy nyelv sem zárkózhatik úgy el, hogy esetleg a sokféle érintkezés folytán kifejezéseket ne vegyen át egy másiktól, melyek aztán idővel egészen honosokká lesznek. A héberben használatos jór folyót, különösen a Nílust jelenti; igazolják ezt a következő helyek: Genesis 41, 1. »vehinné óméd &\-hajór* — >és íme áll egy folyó mellett* t i. Fareóh; Exodus 2, 3. »vattászem baszszuf al-szefat ha jór* — »és elhelyezte a sás közé a folyó partján; Amós 8, 8. »kijór Micrajim* ••= »mint Egyptom folyója* ; Ezechiel 29, 3. »Dibbér veámartá, kóh-ámar adónáj Jáhve, hineni álekhá Pareóh melek-Micrajim, hattannim haggádól, háróbéc betók jórav, aser ámar li jóri, vaani aszitini« -— »szólj és beszélj: így mondja az én uram Jáhve: íme reád megyek Fareóh Egyptom királya, nagy cethal, ki henyélsz folyóid közepén, ki ezt mondtad: az én folyóm és én teremtettem magamnak.« Dániel 12, 5—7-ben azonban a Tigrist jelenti. Minthogy Jor ős egyptomi nyelven a Nilus neve és a kopt memphisi dialectusában is Jaro, Jcro: fel kell tételeznünk, hogy e szót a héberek az egvptomiaktól vették át és nem megfordítva. Épen ilyen ácliu (rét, fü), a Nilus mocsaras partjain termő növény, mely egyptomi nyelven akr, achi (a görög ayei, ofyt,?); a szó jelentését igazolja a következő idézet is: »Quum ab eruditis quaererem, quid hic sermo significaret, audivi ab Aegyptiis hoc nomine lingua eorum omne quod in palude vireus nascitur appellari* (Hieron. ad. Jes. 19, 7.), Ily értelemben jön elő Genesis 41, 2. 18. : »vattirenáh bááchu« (»és legelnek a réten«.) Pardész már persa eredetű szó (park, főleg királyi mulató kert); a görögbe 7rapáBec.oog kifejezéssel ment át, de legrégibb gyöke a sanscrit para-déca, vagy talán pairidaéza lehet. Darkemón persa aranypénz neve, mintegy