Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-21 / 25. szám

Bach és Mendelsohn egyházi zenészete iránt, hisz' a theologusnak — mint Luther mondotta — a zenében is otthonosnak kell lennie, s már Aristoteles is ajánlja az ifjúság nevelésénél »az ethikai melódiák és harmóniák* képző jellegét az emberi lélekre. E téren, sajnos, igaza volt IV. Frigyes Vilmosnak, hogy a protestánsok és pápisták agyonütik egymást s a zsidó csinálja hozzá a muzsikát. Az istentisztelet szolgálatában álló képző művészet, s különösen az építészet terén jeles tájékoztató Meurcr és Schultze V. müve, és Lübke művészettörténete. Schaden három előadását Leonardo, Rafael és Michelangelóról is sikerrel forgathatja a theologus. Végül a fejezet végén realistikus korunk újságolvasási mániája ellen küzd a szerző, mely ciszoktat a komolyabb irodalomtól. (Vége köv.) Dr. Szlávik Mátyás. iskolaügy. A felsőlövői ev. fiúnevelő-intézet új épületének felavatása. Az 1894-. évi junius hó 3 a örökké emlékezete nap leend Felsö-Lövö történetében, mert e napon avattatott fel a tanintézetekkel kapcsolatos fiúnevelő-intézet újonnan emelt díszes, palotaszerű épülete. Az építésnek hosszú, fáradságos munkája befejezést nyert s a fiúnevelő-intézet épülete a mellette levő tornacsarnokkal együtt készen állott, hirdetve a tanintézetek vezérlő férfiainak s az egész községnek nemes buzgalmát, áldozatkészségét és Istenbe vetett bizodalmát. Az épület ugyan már hosszabb idő óta használható karban volt s 1893. szeptember eleje óta tényleg nemes rendeltetésének szolgált, azonban még oly sok kisebb munkát kellett teljesíteni, hogy az ünnepélyes felavatással mind ez ideig várni kellett. Az ünnepélyre az egész község ünnepi ruhát iparkodott magára ölteni. A Felső-Eőr felé vezető utca szélein, mintegy varázsütésre, zöld fácskák jelentek meg s alig volt ház, a melyen ne díszlett volna a szép háromszínű lobogó. A község végén s a felavatandó épület közelében impozáns diadalkapu ékeskedett, mely utóbbinak homlokzatán ez az üdvözlet volt olvasható : Isten hozott! A fiúnevelő-intézet épülete számtalan levélguirlandeokkal és virágkoszorúkkal volt feldíszítve s a második és harmadik emeleti ablakokban 5 hatalmas trikolort lengetett a szellő. Szombaton délután már megszólaltak a fiúnevelőintézettel szemközt fekvő hegyen elhelyezett mozsárágyúk, mintegy arra akarván emlékeztetni, hogy az ünnepély közel van. Vasárnap, az ünnepély napján az idő igen kedvező volt s azért már a kora reggeli órákban százszámra érkeztek a vidékről a vendégek ; az ünnepi bizottság egy része pedig, mely a tanintézetek néhány tanárából, az iskolai bizottság és a községi elöljáróság néhány tagjából állott, a reggeli órákban Felső-Eőrbe rándult, a vasúton jövő vendégek fogadása végett. A bizottság itt Iirabovszky István ügyvéd, egyházmegyei felügyelőhöz csatlakozott, a -kit a vidék intelligentiájának számos tagja fogott körül. Félkilenc tájban érkezett meg a vonat Szombathely felől a szépen feldíszített felső-eőri pályaudvarba. A számosan érkező vendégek között volt Szentmártoni Radó Kálmán, v. b. t. tanácsos, Vas vármegye főispánja s a dunántúli ev. egyházkerület világi felügyelője, kit Hrabovszky István egyházmegyei felügyelő szép szavakkal üdvözölt. Az üdvözletre nyert szívélyes válasz után a vendégek kocsira ülve, a szépen fellobogózott Felső Eőrről mintegy 30 kocsival hajtottak Felső-Lövő felé. Felső-Lövőn ezalatt nagyon megnövekedett az ünneplő közönség serege. A felső-vasi egyházmegye néhány lelkésze, Stettner Gyula esperessel élükön, és a tanintézetek igazgatója és tanári kara is helyet foglalt a diszkapu mellett s nem sokára meg-megújuló éljen-kiáltások jelentették, hogy a várt vendégek megérkeztek. A vendégeket, s köztük kiválóan Szentmártoni Radó Kálmánt Stettner Gyula esperes üdvözölte magyar és német nyelven, úgy is, mint a vármegye főispánját, úgy is, mint a dunántúli ev. egyházkerület felügyelőjét. Radó az üdvözletre magyar és német nyelven válaszolt, s magyar válaszában kiemelte, hogy az ünnepélyre szívesen jött, és pedig nemcsak mint az egyházkerületnek felügyelője, hanem mint Vas vármegyének főispánja is, kinek a kulturális, az egyházat és a hazát szolgáló intézeteknek jóléte a szivén fekszik. Az ünnepély a zsúfolásig megtelt tágas templomban Eitner János, intézeti tanár gyönyörű praeludiuma után a gyülekezet hatalmas énekével («Allein Gott in der Höh' sei Ehr«) vette kezdetét. Az oltári funkciót Stettner Gyula végezte, s utána Eitner vezetése alatt a tanítóképzőintézet növendékei a »Bis hieher hat der Herr geholfen* című motettot énekelték. Ennek utolsó hangjainál Ulreich Pál német-szentmihályi lelkész lépett a szószékre s Márk 7, 31—37. alapján tartotta meg az ünnepi beszédet német nyelven. Az alapigének e szavaiból indult ki: Effata, azaz nyilatkozzál meg s ezt az intést intézte a szívhez, a szájhoz és a kézhez. Beszédének első részében arra intette az egybegyűlteket s különösen Felső Lövő lakosságát, hogy a célhoz eljutva, ne feledkezzék el arról, a ki a munkákra áldását adta, a kinek kegyelmét hirdeti minden egyes kő, minden egyes tégladarab, melyet az építésnél felhasználtak. A második részben különösen az intézet tanáraihoz fordult, azt kötve lelkükre, hogy a gondjaikra bízott ifjúságot lelkiismeretesen tanítsák s Isten félelmében neveljék. A harmadik részben az összes egybegyűltekhez s a humánus intézetek minden barátjához fordult a szónok s megemlítve, hogy az épület ugyan elkészült, de az intézetnek még sok anyagi bajjal kell megküzdenie, felhívta őket, hogy szíves adományaikat, legyenek azok bár kicsinyek, a jó ügy oltárára letenni ne vonakodjanak. A beszéd végeztével magyar dal zendült meg, az »lma a hazáért«, s a szószéken Adorján Ferenc felsőlövői h. tanár, felavatott lelkész, jelent meg s Lukács 13, 18—19-en alapuló magyar beszédet tartott. Beszédében a felső-lövői tanintézetek kezdetét és fejlődését a mustármaghoz hasonlította. Elmondta, hogy mennyit fáradt és küzdött Wimmer, míg végre sikerült híveivel egy tanítóképző-intézet létesítésének eszméjét megértetnie. Megemlítette, hogy mennyit járt Wimmer házról házra, mindenütt magával vivén az alamizsnagyüjtő perselyt, s midőn egyházközségében, a hazában és a külföldön egy kis összegecskét sikerült összegyűjtenie, rendületlen hitétől ösztönöztetve a meglevő összegnél hatszorta többe kerülő épületet emelt a tudománynak. Majd rámutatott a szónok arra, hogy a kis mustármagból terebélyes fa lett. Ide is eljőnek a madarak : az ifjúság az ország minden vidékéről, sőt még a külföldről is szép számmal eljön s itt keres hajlékot. S a fiúnevelő intézetre térve, kiemelte, hogy ez az, a mely a növendékeknek az elhagyott otthon helyett otthont nyújt, a melynek az a szép célja van, hogy a különféle vidékekről összegyülekezett, különféle nemzetiséghez tartozó, különféle nyelvet beszélő és különféle