Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1894 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1894-06-21 / 25. szám

pietassal távozik az egyetemről az iskola s annak tanárai iránt. A mit pedig közelebbről az első levélben »a kezdő deák érzéki természetének küzdelmeiről* mond, az a műnek legszebb részleteihez tartozik. A 2-ik levél »a diákközösségnek*, s közelebbről »a barátság, egyleti élet s a duellum* leírásának van szentelve. Az arany fiatalság kora a melancholikus vagy sentimentális temperamentum ideje, s itt egészen helyesen Erdmann psyehologiai leveleit ajánlja a fiatal ember kezébe. A barátság közelebbről a fiatalság poesise, s a nő és poesise iránti szeretet idejét egészen természetszerűleg a barátság ideje előzi meg, a melynek megfordított viszonya — a mint az odakünn igen gyakran szokásos — keservesen boszulja meg magát. A barátsághoz, a mint azt már Cicero irata és Aristotcles nicomachusi ethikájának a barátságról szóló két fejezete is bizonyítja, egyforma méltó erkölcsi gondolkozásmód, a legfőbb és legnemesebb célok iránti erkölcsi és szellemi törekvésnek közössége szükséges. A barátság szülő oka a német egyetemi különféle korporátióknak, mert »a diák ne legyen remete, sem könyvmoly«. A diákegyletek jelszava legyen Luthardt szerint: »Deutschthum und Christenthum«, a miért is a veszélylyel járó s már szűnő félben lévő menzurás korporátiók helyett a tudományos theologiai egyesületeket ajánlja — szabad mozgással s a hitvallásokra való kötelezettség nélkül. A duellumra (»auf studentlicher Weise*) vonatkozólag egészen helyesen mondja, hogy azt a haza. szabadság és becsület ideális javai nem kívánják, s hogy annak helyére sértések esetén a becsületbiróságok lépjenek. Életem — úgymond — első sorban az istené, népemé, az államé és a hivatásé, s csak aztán jönnek a komilitónok ítéletei, a melyekért életemet kockára teszem. A fiatal embernek is kötelessége a ker. önuralom, s aztán nem mindig becsület az, a mit a világ annak tart. Arany igazságok ezek s méltók a megfigyelésre a mi viszonyaink között is! »A diákéletről« című levélben üdvösnek ajánlja a családi, s különösen a tanárral való sűrű érintkezést, a minek építő és tanulságos jellegét Erdmann, Beysehlay, Köstlin, TschacJcert és Jaccbi házánál a halle-wittenbergi egyetemen saját magunkon is tapasztaltuk. E tekintetben Witlc-nek Tcholuckról, a családi érintkezés e virtuózáról szóló biographiáját méltán ajánlja Luthardt a fiatal kezdő theologusnak. Éjszak-Németországban jobban ki van fejlődve a családi élet iránti érzék, mint a délen, a hol a »Kneipe« esténkénti látogatása pótolja a családi érintkezést. A fiatal leányokkal való társalkodás is > üdvös szellemi gimnastika a nehézkesebb fiatal emberre nézve«, »aber hüte Dich — úgymond szerző — dass Du nicht vor der Zeit Feuer fángst und — Dich verliebst*, miután a korai szeretkezések és eljegyzések rendszerint rosszul ütnek ki. S aztán mily keserű »die bittere Mandel, wenn der Zucker weg ist!« Ez a levél a könyvnek egyik legpoetikusabb része. A »Kneipe«, a német diákélet e legsajátosabb jelensége sem kerüli ki szerző figyelmét. A franciák, olaszok, angolok és amerikaiak szokásaival szemben Németországban »Kneipe und Student gehören zusammen*, míg nálunk a kávéház pótolja azt. A »Kneipe« veszélyeit élénk színekkel rajzolja a szerző. A diák énekelje meg a nőt, de mindig nagyra becsülje azt, énekelje meg a bort s az árpalét, »aber — ohne zu saufen*. De különösen élesen kel ki a hagyományos »nichtsnutzige Frühschoppen* ellen, s egészen helyesen kívánja a német egyetemeken, »dass mehr gearbeitet und weniger gekneipt wurde«. Különösen hangsűlyozza Luthardt »a szünetek* című 3-ik levélben a kirándulások és utazások szükségét a fiatal theologusnál. Németország, Tyrol, Svájc és Itália beutazása tette Biehlt oly elsőrangú kulturhistorikussá. De nemcsak a szép völgyek és hegyek képei, hanem az emberek és történeteik müvei is lelkünkre nyomódnak, ha a régi városokat váraikkal és templomaikkal beutazzuk és meglátogatjuk. P. o. Nürnberg, Wittenberg és Wartburg egy darab középkori és reformációkori történet, München pedig vázlata az egész művészettörténetnek stb. S a rajnavidéki templomok, de főleg a baseli münster s a kölni dóm kiválóan alkalmasak fölemelő benyomások támasztására. így maga a fiatal kedvvel tett utazások is az általános műveltség szolgálatában állanak. »Az általános műveltségről« szóló 5-ik levélben a költészet, színház, zene, képzőművészet s a jelenkor kérdései érdeklik a kezdő theologust. Fiatalság és poesis együvé tartozik, ép azért ajánlja a szerző Bückert, Sclieffel Eckehartjának, Kingsley Hypathiájának, Freytag novelláinak és Caspari népies iratainak olvasását. Óva int Eberstől, mivel nála az emberek egyiptomi módon jelennek meg, és Auerbach sváb falusi történeteitől, a melyek már csak azért sem igazak, mivel azokból hiányzik a paplak és a lelkész, nem is szólva azokról a modern regényekről, a melyekben sok az édes méreg, és kevés az építő és tanulságos elem. Goethe Hermann és Dorotheá-ja, Iphigeniája, s aztán Tassója és Faustja mellett ajánlja különösen a ker. vallásos költészetet, a melyen Gerock felülmúlhatatlan. A dráma terén Schiller a német irodalom mestere: Wallensteinja örök emléke az ő drámai erejének és művészetének; philosophiai értekezéseiben pedig a Kant-féle imperations helyére a megváltás erkölcsi hatalma lép a szép művészetben. A Perthes életéről, a nagyhírű góthai cég megállapítójáról szóló könyvet méltán nevezi szerzőnk »irodalmunk aranykönyvének*.Perthes Kant és Schilleren át jutott el az evangéliumra, s tudvalevőleg Neander egyháztörténetét neki köszönhetjük. A legnagyobb drámai költő Shakespeare, a lelkiismeret költője, ki a bűnt legmélyebb rejtekéig követte drámáiban. Ki olvashatja III. Rikhárdot, azt a personiííkált önzést s lelkiismeretének vádoló szavát a nélkül, hogy meg ne induljon ? Vagy Macbethet, a tartozás, lelkiismeret és büntetés eme megható drámáját? s végül Lear velőtrázó tragédiáját az atyai gyengeségről s a gyermeki hűtlenségről ? Ezeknek színházi látogatása tanulságos és jellemképző egyaránt. A mai modern sikamlós és sekélyes operákkal és operettekkel szemben érdeklődjék a theologus Beethoven Fideliója, Meyerbeer Hugenottái és 49*